Émile Zola emlékére
Az Európai Unió Bírósága február 16-án meghozta a döntését: amint az várható volt, elutasították Magyarország és Lengyelország keresetét, amellyel megtámadta az elvileg 2021. január elsejével életbe lépett rendeletet az uniós pénzek jogállamisági feltételekhez kötéséről. Miután a borítékolható elutasítás megtörtént, megnyílt az út az Európai Bizottság előtt, hogy kreált jogállamiság problémákra hivatkozva megvonja Magyarországtól az EU-s alapokból nekünk járó pénzügyi támogatásokat.
Az ítélet felháborító, mert nyilvánvaló, hogy ezzel az uniós liberális, globalista fősodor jogállamisági köntösbe bújtatva immáron pénzügyileg kívánja zsarolni Magyarországot és Lengyelországot, s belevinni abba a zsákutcába, hogy vagy beállunk a sorba és elfogadjuk a globalisták „értékrendjét”, világlátását, vagy pedig ellehetetlenítik a létezésünket az unión belül.
Rögtön nagyon határozottan leszögezem az elején: célunk továbbra is az, hogy ameddig csak lehetséges, az unió egyenjogú – ismétlem: egyenjogú! – tagjai maradjunk. De! Látva, hogy Brüsszel meg akarja buktatni a választásokon az Orbán-kormányt, amit igazából már nem is rejt véka alá, szavunkat fel kell emelni, mert az unió vezetése tevékenységével éppen azokat az értékeket teszi tönkre, amiért létrejött.
Ebből kiindulva, a bíróság elfogadhatatlan ítéletének birtokában kijelentem: mint magyar és európai állampolgár, vádolom az uniót, de különösen a bizottságot és a parlament fősodratú elitjét, hogy tönkreteszi a békére, a tagállamok egyenrangúságára, a szabadságra, a demokráciára és a nemzeti szuverenitásra épülő Európa eszméjét és gyakorlatát.
Először is, elindulva a mai bajok gyökerétől: vádolom Brüsszelt, mert miután 2004–2005-ben az európai alkotmányozás kudarcba fulladt a francia és holland népszavazások által, a demokratikus döntéshozatalt megkerülve fogadtatta el a tagállamokkal a lisszaboni szerződést 2009-ig, amely igazából már akkor a föderalista Európa létrehozását célozta meg.
Másodszor: vádolom Brüsszelt azért a lopakodó, nem őszinte birodalmi törekvéséért, amelynek során fokozatosan, lépésről lépésre haladva (a neofunkcionalizmus elvét követve) akarja kiterjeszteni az Európai Bizottság hatásköreit, s ezzel párhuzamosan elvenni a tagállamok szerződések alapján meglévő jogköreit és szuverenitását. Erről Jean-Claude Juncker egy 1999-es, a Der Spiegelnek adott interjúban nyíltan beszélt, de a föderalista törekvés gyökerei megtalálhatók már a globalista Jean Monnet-nél és más alapító atyáknál is.