Raghuram Rajan jeles indiai közgazdász, a Chicagói Egyetem tanára, a Reserve Bank of India, vagyis az Indiai Központi Bank volt elnöke, akit 2019-ben díszdoktorává avatott a Leuven-i Katolikus Egyetem, miközben elítéli a jelenleg folyó háborút, felhívja a figyelmet még valamire: a szankciókkal vívott háborúra.
Azt állítja, hogy a gazdasági szankciókkal vívott háború ugyan nem véres, de ez is háború valójában, az életről, a megélhetésről szól. A pénzügyi szigorítások, amelyeket a nemzetközi közösség bevezetett, a rubel összeomlásához vezettek; a nemzetközi fizetések korlátozása pedig megingatta az orosz bankokba vetett bizalmat. A kereskedelmi szankciók a multinacionális cégek kivonulását eredményezhetik; az Oroszországból való vásárlások tilalmának pedig lesz növekedés- és foglalkoztatáscsökkentő hatása. Mindez alacsonyabb életszínvonalat, rosszabb egészségi állapotot és végső soron több halált fog Oroszországban eredményezni – fogalmazza meg Rajan.
A szankciókkal folytatott háború is rejt magában tehát súlyos veszélyeket. Bár a gazdasági szankciók látszatra vértelenek, ezek a szankciók is tömegpusztító eszközök. A szankciók nem válogatnak: egyaránt sújtanak bűnösre és ártatlanra. Ha széleskörűen alkalmazzák őket, mindenképpen visszafordítják a globalizáció eddigi pozitív folyamatait. Egyre nagyobb a veszélye, hogy a gazdasági szankciókat politikai nézetkülönbségek rendezésére is bevetik. (Kína például Ausztrália ellen használta a gazdasági szankciók fegyverét, mert Ausztrália a Covid-járvány kirobbanása ügyében vizsgálat kezdeményezését szorgalmazta.) Az is lehet, hogy a kormányok megtiltják a vállalatoknak – politikai indítékok alapján –, hogy bizonyos országokkal kereskedjenek. Avagy egyes országok félni kezdenek, hogy saját devizatartalékaikat más országok adott esetben befagyaszthatják. Megfordítva: a befektetők félhetnek, hogy egyes országok bevonzhatnak külföldi befektetőket, aztán ráteszik a kezüket a vagyonra, és elkonfiskálják. Mindezek az aggodalmak a nemzetközi kapcsolatok szűküléséhez vezethetnek. A piac működése a bizalmon alapul. A jelenlegi háború hatására tehát megszakadhat a globalizálódás folyamata, s ez által a világ egésze szegényebb lesz. Rajan úgy fogalmazott: balkanizálódó gazdasági viszonyok alakulhatnak ki.
Azt is látni kell, hogy amennyiben aláássák egy ország valutarendszerét, és szankcióik súlyosan érintik a szegényebbeket vagy akár a középosztályt is, akkor az ilyen lépések agresszív nacionalistákká teszik az embereket az érintett országban. Van egy rossz érzésünk: a bajkeverőknek ez szinte érdekükben áll. Belülről destabilizálni egy országot. Emlékezzünk, hogyan biztatott minket ellenállásra 1956-ban az Amerika Hangja, reménytelen helyzetben is, amikor egyáltalán nem volt szándék állami részről nekünk segítséget nyújtani. Talán sokan emlékeznek a Szabadság, szerelem című filmből arra, hogy milyen keserűen mondta a fiatal mérnök-hallgató: „Nekik az jó, minél több áldozat lesz itt. Annál jobban fogják utálni a megszállókat.”
Természetesen az azért kétségkívül nagy veszély lenne, ha a jelen háborúhoz hasonló lépések megtorlatlanul maradnának. Túl sok diktatórikus vezetésű állam érezhetne kísértést hasonló lépések megtételére. A gazdasági fegyver azonban igen veszélyes egy-egy ország kezében. Ezért szükség lenne arra, hogy alkalmazásukról nemzetközi egyezmény szülessen. Éppen úgy nemzetközi „fegyverkorlátozási egyezményt” kellene kötni erről, mint annak idején a fegyverarzenálok leépítéséről.
Fontos lenne differenciálni ezekben az egyezményekben, hogy a szankciók kikre hatnak. Ha sok szegény átlagpolgárt érintenek, akkor ilyenre csak alapos megfontolás, teljes konszenzus alapján kerülhetne sor. Olyan szankciókat, amelyek a büntetni kívánt ország gazdag elitjét sújtják, Rajan szerint hamarabb lehetne meghozni. Óhatatlanul felötlik bennünk annak a képtelensége, hogy hazánkat, amelynek energiaellátása 65 százalékban az orosz energiától függ, fűnyíróelven kötelezzék a vásárlások beszüntetésére.
De Rajan arra is felhívta a figyelmet, hogy a fejlett világ országainak önmagukon kellene kezdeniük a szigorítást: ne tűrjék el adóparadicsomok létét, az adóelkerülés lehetőségeit olyan pénzek számára, amelyek sokszor nem éppen tiszta forrásokból származnak, és napjainkban is joghatóságuk területén parkolnak.
Ilyen megállapodások, gazdaságifegyver-korlátozási egyezmények megkötéséhez azonban a nemzetközi diplomáciai fórumok érdemi együttműködésére lenne szükség, amely az utóbbi években sajnálatosan bénulttá kezdett válni. Mint minden diplomáciai lépés, az ilyen szabályozásoknak a kölcsönös engedmények rendszerén kellene alapulniuk. A megegyezés feltétele, hogy minden érdekelt fél magába is nézzen, amikor felelőst keres.
Nem fogadható el a háború kegyetlensége, semmilyen formájában sem. A békés egymás mellett élés mindig jobb, mint a háború. Csak remélhetjük, hogy az emberiség (ismét) eljut erre a felismerésre.
A szerző közgazdász, professor emerita
