Egy kis kitérővel – ha már írásomat népi mondások keretei között teszem, ejtenék pár szót az ismétlés a tudás anyja jegyében is. Egy csaknem fél évvel ezelőtt a Kontrán megjelent és a Mandineren is szemlézett publicisztikámban már tollam hegyére tűztem nevezettet. Ő volt az, aki a pedofilok szenvedéstörténetének részvétet ébresztő művészi filmes ábrázolása mellett tört lándzsát. Ő volt az is, aki rezzenéstelen arccal képes volt kijelenteni a Fidesz kampánystratégiájáról, hogy Orbán és a Fidesz szerinte „azért szurkol, hogy legyen egy igazi rendes migrációs nyomás és mondjuk Afganisztánból tényleg induljanak már el azok a menekültek, akiket megígértek nekik még három hónappal ezelőtt.” No comment!
Egyéb megnyilatkozásaiból a baloldal elvetélt Nostradamusának (hely és idő hiányában) csak egyetlenegyet említenék még, bár az önkritika gyakorlása, mint közismert, nem várható tőle. A Hír(hedt)klikk Mélyvíz című minapi műsorában Pulai András szó szerint a következőt mondta „Nyilvánvalóan mindig pont a választás az, ami lehetőséget ad, hogy hozzáigazítsuk a méréseket a valósághoz.” Édes jó Istenem, most ne hagyj el engem! Mi van? Ha nem a valósághoz, akkor mihez igazította ez a jóember az eddigi méréseit – talán a kakukkos órához? A szakmája szerinti közvélemény-kutató, helyesebben közvélemény-elrejtő, minő reveláció, lehetőséget lát a méréseinek valósághoz igazítására. Elképesztő felismerés. Saját maga teszi nyilvánvalóvá, hogy eddig nem ahhoz, hanem csupán a vágyálmaihoz igazgatta a valósággal köszönőviszonyban sem álló méréseit. Ami a legmeghökkentőbb, hogy Pulai úgy képes a saját hitében való meggyőződés megingása nélkül folytatni „Publicussá” tett megnyilatkozásait, hogy nem veszi észre, már időtlen idők óta a gombhoz varrja a kabátot, és nem fordítva.
Ebbéli tehetsége a baloldal egyéb prominenseit szemlélve nem egyedi. Egyetlenegy vezetőjük, ötletgazdájuk sem vette a kalapját a kétharmados nemzeti-konzervatív győzelmet követően, hanem azóta is a balos parfüméria összes mellébeszélő púderét szórják, csak szórják szerteszét a nyilvánosságban.
Nem akarok tanácsokat osztogatni nekik, de ha csupán egy lett volna, aki feláll és őszintén elismeri a vereségüket, akkor arra a valakire a jövőben nyugodtan pártot alapíthatnának, mert az legalább rendelkezne közülük a belátás erényével. Miután ilyen egy sem találtatott vert seregükben – hiszen a pártvezéreik ugyanúgy tovább hadonásznak elutasított mikropártjaik élén –, így marad minden úgy, ahogyan eddig volt. Az ellenzék a politikai működés árnyékában, de jól fizető parlamenti képviselőségük fedezékében a jelek szerint újabb négy évet fog elfecsérelni az O1G jegyében. Szánalmas perspektíva, de ez a magatartás véleményem szerint teljességgel a konzervatív jobboldalnak dolgozik.
Az is eszembe jut, miszerint négyféle variációt is kipróbáltak már a kormány leváltására, mindnek jobboldali kétharmad lett az eredménye. Csak azt nem próbálták még, hogy el sem indulnak a következő választáson. 2026-ban ennek lehetőségén komolyan elgondolkodhatnának.
