Dévényi István Flaszter című balos kesergőjének 182. adásában Pulai „Publicus” András „véleménykutató” imígyen foglalta össze a kormányoldal győzelmét, illetve a szivárványos massza választási vereségét: „Láttuk, csak nem vettük észre”. Mindemellett Pulai egy önképzőköri varrótanfolyam résztvevőjének naivitásával azt is kinyilatkoztatja, hogy: „Az olló tényleg zárult, aztán a végén kinyílt”, valamint: „Az ollók már csak ilyenek, hogy így ki-be nyitódnak.” Erre mondja azt a „vidéki” köznyelv, hogy nesze semmi, fogd meg jól!
Engedtessék meg nekem, hogy Pulainak ezekről a kijelentéseiről olyan mondások jussanak eszembe, mint például a megtalálta szarva közt a tőgyit, már abban az értelemben, hogy irtózatosan mellé trafált. De azt is autentikusnak érzem a balos „véleménykutató időjóssal” kapcsolatban, hogy ha lát, miközben amit lát, azt meg nem veszi észre, akkor vélhetőleg szemei előtt politikai „függetlensége” okán a véghajrában túlontúl megnövekedhetett látóterében a ködhajlam. Végül, de nem utolsó sorban az a mondás is találó Pulai András vágyvezérelt kormányváltó álmodozásaira, hogy éhes disznó makkal álmodik.