Igazán tanulságos mostanában amerikai ultimátumokat olvasgatni. Egy klimaxos birodalom kórképei ezek. – Ha Kína fegyvereket és készleteket szállít Oroszországnak vagy segít kijátszani a szankciókat, komoly következményekkel kell szembenéznie az Egyesült Államok részéről – fenyegetőzött Ned Price, az amerikai külügyminisztérium szóvivője néhány napja. Magyarán: Kína hajoljon földig az oroszellenes amerikai szankciók előtt, különben ő is kap belőlük. A Nyugat hordhat fegyvereket Ukrajnának – de Kína az oroszoknak nem.
Aztán egy másik dörgedelem: – Szerbia az uniós (!) integrációját veszélyezteti azzal, hogy Kínától vásárolt légvédelmi rakétarendszert – ezt már a belgrádi amerikai nagykövetség süvöltötte. Hozzátették: „[a szerb] kormánynak tisztában kellene lennie azzal, milyen rövid és hosszú távú hatásai vannak a kínai cégekkel kötött üzleteknek az ország korábban megfogalmazott csatlakozási céljaira”. Gyönyörű, ugye? Már nyíltan beismerik: nem Brüsszel, hanem ők döntik el onnan a tengerentúlról, mi veszélyezteti az uniós integrációt. Mint ahogy – láthatóan – azt is Washingtonban szabják meg, milyen oroszellenes szankciókkal kell lábon gépágyúznia magát az Európai Uniónak. Az arcátlanságnak nincs határa: két évtizede az amerikaiak rommá bombázták, ma viszont ugyanők megszabnák Szerbiának, kitől és milyen légvédelmi kütyüket vásárolhat. Ha kínai a légvédelmed, azzal megsérted az „európai értékeket”, s nem válhatsz ennek a pompás klubnak a tagjává – üzeni Brüsszel „szóvivője”, Washington. Bár a friss felméréseket elnézve a szerbek többségének esze ágában nincs csatlakozni ehhez az istentelen, dekadens árnyékbirodalomhoz.
Mindeközben az angolok – az Egyesült Államok hóna alól – elkezdték fülig fölfegyverezni a Szerbiától elrabolt Koszovót. Természetesen a béke és a jó szándék jegyében. Már 1914-ben is milyen remek ötlet volt fáklyát hajítani a balkáni lőporos hordóra, ugye? (Koszovó a tökéletes példa rá: van jó meg rossz szeparatizmus. A jó az, amikor az amerikaiak és harcostársaik darabolnak föl nekik nem kedves államokat holmi önrendelkezési jogra, etnikai elvre hivatkozva, népszavazás mellőzésével, a lehető legigazságtalanabb módon húzva meg a határokat, elhintve a későbbi marakodások magvait. A rossz szeparatizmus pedig az, amikor a megcsonkítottak népszavazást, igazságot és egyéb avítt dolgokat követelnek maguknak.)
