Igazán tanulságos mostanában amerikai ultimátumokat olvasgatni. Egy klimaxos birodalom kórképei ezek. – Ha Kína fegyvereket és készleteket szállít Oroszországnak vagy segít kijátszani a szankciókat, komoly következményekkel kell szembenéznie az Egyesült Államok részéről – fenyegetőzött Ned Price, az amerikai külügyminisztérium szóvivője néhány napja. Magyarán: Kína hajoljon földig az oroszellenes amerikai szankciók előtt, különben ő is kap belőlük. A Nyugat hordhat fegyvereket Ukrajnának – de Kína az oroszoknak nem.
Aztán egy másik dörgedelem: – Szerbia az uniós (!) integrációját veszélyezteti azzal, hogy Kínától vásárolt légvédelmi rakétarendszert – ezt már a belgrádi amerikai nagykövetség süvöltötte. Hozzátették: „[a szerb] kormánynak tisztában kellene lennie azzal, milyen rövid és hosszú távú hatásai vannak a kínai cégekkel kötött üzleteknek az ország korábban megfogalmazott csatlakozási céljaira”. Gyönyörű, ugye? Már nyíltan beismerik: nem Brüsszel, hanem ők döntik el onnan a tengerentúlról, mi veszélyezteti az uniós integrációt. Mint ahogy – láthatóan – azt is Washingtonban szabják meg, milyen oroszellenes szankciókkal kell lábon gépágyúznia magát az Európai Uniónak. Az arcátlanságnak nincs határa: két évtizede az amerikaiak rommá bombázták, ma viszont ugyanők megszabnák Szerbiának, kitől és milyen légvédelmi kütyüket vásárolhat. Ha kínai a légvédelmed, azzal megsérted az „európai értékeket”, s nem válhatsz ennek a pompás klubnak a tagjává – üzeni Brüsszel „szóvivője”, Washington. Bár a friss felméréseket elnézve a szerbek többségének esze ágában nincs csatlakozni ehhez az istentelen, dekadens árnyékbirodalomhoz.
Mindeközben az angolok – az Egyesült Államok hóna alól – elkezdték fülig fölfegyverezni a Szerbiától elrabolt Koszovót. Természetesen a béke és a jó szándék jegyében. Már 1914-ben is milyen remek ötlet volt fáklyát hajítani a balkáni lőporos hordóra, ugye? (Koszovó a tökéletes példa rá: van jó meg rossz szeparatizmus. A jó az, amikor az amerikaiak és harcostársaik darabolnak föl nekik nem kedves államokat holmi önrendelkezési jogra, etnikai elvre hivatkozva, népszavazás mellőzésével, a lehető legigazságtalanabb módon húzva meg a határokat, elhintve a későbbi marakodások magvait. A rossz szeparatizmus pedig az, amikor a megcsonkítottak népszavazást, igazságot és egyéb avítt dolgokat követelnek maguknak.)
Aztán egy harmadik hír: – Nem szeretnénk azt látni, hogy India gyorsan növeli oroszországi importját mindazon energiahordozókból vagy más termékekből, amelyek importját jelenleg tiltja az Egyesült Államok vagy más nemzetközi szankciós rendszer. És igen, következményekkel néznek szembe mindazon országok, amelyek tevőlegesen megpróbálják megkerülni vagy kijátszani ezeket a büntetőintézkedéseket – keménykedett Daleep Singh, a Fehér Ház helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója, miután néhány napja találkozott az indiai külügyminiszterrel Újdelhiben. A fenyegetőzés előzménye, hogy India február vége óta rúpiáért merészel kőolajat vásárolni az oroszoktól. Márpedig olajat venni csak amerikai dollárban szabad – ugyanis az Egyesült Államok ezt írta elő a világ népeinek. Akinek ez nem tetszik, és sokat ugrál, egy nap könnyen olyan füstölgő romhalmazként ébredhet, mint Irak, Szíria, Líbia vagy Afganisztán.
Így megy ez: aki nem áll be az amerikai sorba, annak elvágják a torkát. Nemrég az oroszbarát pakisztáni miniszterelnököt is – hogy, hogy nem – elzavarták. Előtte az amerikaiak „barátilag” megüzenték nekik: addig nem lesz jó a két ország kapcsolata, amíg Imrán Hán vezeti a kormányt. Tudniillik ő – rágondolni is borzalom – jóban van Putyinnal. A fenyegetés célba ért: most már nem Imrán Hán a miniszterelnök. Megbuktatták.
