Bár akár közhelyként is hathat, de ettől még igaz az az ismert székely mondás, hogy a medve nem játék.

Igaz ez arra az Oroszországra is, melyet sokan és sokszor hasonlítanak ehhez a vadon élő állathoz, így: „az orosz medve”.

Azt már a történelem során mindenki megtanulhatta, hogy ez a bizonyos orosz medve sem játék, sőt nagyon nem az. Ugyanakkor az is tény, hogy ez a mackó alapvetően ritkán brummog erősebben, vagyis igazából csak akkor lesz mérges, ha ingerlik, ha úgy érzi, nem hagyják békén. Akkor azonban jaj annak, aki ezt teszi vele!

Így járt a XIX. században a napóleoni Franciaország, és megtapasztalhatta a felingerelt orosz medve erejét fél Európa, amikor a XX. század közepén megtámadta őt szövetségeseivel együtt a Német Birodalom.

A következményeket mindenki jól ismeri.

Azt hihettük, hogy ezekből a történelmi eseményekből mindenki levonja a megfelelő konzekvenciát, és a világ végleg felhagy az orosz mackó ingerlésével.

Ám ki tudja, milyen okból, az Észak-Atlanti Szövetség Szervezete (NATO) most elkezdte hergelni a tulajdonképpen minden eddiginél békésebb arcát mutató Oroszországot.

Mert milyen magyarázat is lehet arra, hogy a NATO több évtizedes nemzetközi egyezményeket megszegve be akarja vonni szervezeti keretébe azt az Ukrajnát, amely a világtörténelemben mindig is ezer szállal kötődött hatalmas szomszédjához, és amelynek nyelve, kultúrája csak alig valamicskét különbözik az oroszokétól.

A Vlagyimir Putyin elnökségének kezdete óta egyre inkább megerősödő Orosz Föderáció érthetően zokon vette, biztonsága elleni fenyegetésnek érzi azt a tervet, hogy egy vele szemben álló katonai szövetség határai közvetlen közelébe kerüljön, oda telepítse fegyverzetét, vagy éppen ott tartson akár provokatív jelleggel hadgyakorlatokat.

Azt még elfogadta – vagy mondjuk úgy, lenyelte – Oroszország, hogy a Szovjetunió felbomlását követően a balti államok vagy éppen Bulgária és Románia sikeresen integrálódott az euroatlanti szervezetekbe, de azt már érthetően nehezményezi és provokációnak tekintené, hogyha ez Ukrajna esetében is megtörténne.

Azt ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy ez az Oroszország már nem azonos a bolsevik Szovjetunióval, nem akar nyugati irányba agresszíven terjeszkedni, de a saját biztonságát minden erővel megvédi. Közben az is többszörösen bebizonyosodott, hogy aki Putyin Oroszországa felé békés szándékkal közeledik, az vele gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat folytathat, ez pedig most az egyre nagyobb erővel jelentkező energiahordozó-válság közepette különös jelentőséggel bír.

Az orosz elnök a keddi Orbán Viktorral folytatott megbeszélését követő sajtótájékoztatón mindenki számára teljesen világossá és egyértelművé tette álláspontját.

Azt pedig megszokhattuk, hogy a balliberálisokat kiborítja egy Orbán–Putyin találkozó, de ettől még nincs igazuk, mert Magyarország az elsők között látta be az oroszokkal való gazdasági kapcsolatok fentebb vázolt előnyeit és azt is, hogy ezektől a kapcsolatoktól még nem válik egy ország orosz csatlóssá, vagy éppenséggel „Putyin pincsijévé”.

Egyvalamit azonban érdemes és hasznos betartani: ne ingereljük az orosz medvét!

Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök beszédet mond az orosz polgárháború (1918–1922) áldozatai emlékére tartott megemlékezésen a Krím-félszigeten lévő Szevasztopolban 2021. november 4-én. Az orosz államfő beszédében leszögezte, hogy a Krím „mindörökké összefonódott Oroszországgal”. Ukrajna visszaköveteli az Oroszország által tőle 2014-ben elcsatolt félszigetet. (Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Orosz elnöki sajtószolgálat)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!