A magyar labdarúgó-válogatott parádés szereplése a Nemzetek Ligájában lázba hozta az egész nemzetet. Ez nem költői túlzás, hiszen a sport és különösen a labdarúgás jóval túlmutat önmagán. Elég, ha a XX. század ötvenes éveire gondolunk. Már akkor is sportolóink, az Aranycsapat játékosai jelentették a nemzeti büszkeség, a boldogság apró morzsáit abban az embertelen világban. Az pedig, hogy napjainkban ismét csodával határos módon legyőztük oda-vissza Angliát, szinte minden magyar szívét-lelkét felemelte, boldoggá tette.
A zöld gyepen aratott győzelem mellett érdemes megemlékeznünk arról is, hogy még egy sikert elkönyvelhettünk a Puskás Arénában. Ezért pedig a magyar–német mérkőzés szervezőit illeti a dicséret. Ugyanis úgy vezényelték le a telt házas összecsapást, hogy egyetlen rossz szó sem hangzott el az egyébként igen kritikus nemzetközi sajtóban. Majd hetvenezer szurkoló gyors, udvarias, biztonságos be- és kiléptetése a szervezők és a rendőrök összehangolt munkáját dicséri. Ehhez persze tegyük hozzá, hogy a magyarországi rendezésű nemzetközi sporteseményeken ez szerencsére bevett gyakorlat. Mindegy, hogy úszó-, vívó-, birkózó- vagy más világversenyt szervezünk, a biztonságra eddig sosem volt panasz.
Ez most azért is érdemel kiemelt figyelmet, mert néhány héttel ezelőtt a Bajnokok Ligája Párizsban rendezett döntője botrányosra sikeredett. Már az indítás furcsa volt, mert csaknem fél órával csúszott a kezdés. Pedig tudjuk, hogy a reklámidő és a televíziós közvetítés a legfontosabb dolog, ezért fizetnek hihetetlen összegeket a szponzorok. Az első hírek arról szóltak, hogy a brit szurkolók jegy nélkül vagy hamis jegyek ezreivel rohamozták meg a párizsi arénát. A telefonos felvételek szerint riadt, tanácstalan szervezők nézték, amint ellenőrzés nélkül rohannak befelé az emberek. A stadion előtt a rendőrök könnygáz bevetésével igyekeztek helyreállítani a rendet. Mindenki a megvadult, részeg brit szurkolók botrányos viselkedéséről beszélt.
Eltelt néhány nap, és ismét kiderült, hogy becsaptak, átvertek, megtévesztettek bennünket.