A magyar labdarúgó-válogatott parádés szereplése a Nemzetek Ligájában lázba hozta az egész nemzetet. Ez nem költői túlzás, hiszen a sport és különösen a labdarúgás jóval túlmutat önmagán. Elég, ha a XX. század ötvenes éveire gondolunk. Már akkor is sportolóink, az Aranycsapat játékosai jelentették a nemzeti büszkeség, a boldogság apró morzsáit abban az embertelen világban. Az pedig, hogy napjainkban ismét csodával határos módon legyőztük oda-vissza Angliát, szinte minden magyar szívét-lelkét felemelte, boldoggá tette.
A zöld gyepen aratott győzelem mellett érdemes megemlékeznünk arról is, hogy még egy sikert elkönyvelhettünk a Puskás Arénában. Ezért pedig a magyar–német mérkőzés szervezőit illeti a dicséret. Ugyanis úgy vezényelték le a telt házas összecsapást, hogy egyetlen rossz szó sem hangzott el az egyébként igen kritikus nemzetközi sajtóban. Majd hetvenezer szurkoló gyors, udvarias, biztonságos be- és kiléptetése a szervezők és a rendőrök összehangolt munkáját dicséri. Ehhez persze tegyük hozzá, hogy a magyarországi rendezésű nemzetközi sporteseményeken ez szerencsére bevett gyakorlat. Mindegy, hogy úszó-, vívó-, birkózó- vagy más világversenyt szervezünk, a biztonságra eddig sosem volt panasz.
Ez most azért is érdemel kiemelt figyelmet, mert néhány héttel ezelőtt a Bajnokok Ligája Párizsban rendezett döntője botrányosra sikeredett. Már az indítás furcsa volt, mert csaknem fél órával csúszott a kezdés. Pedig tudjuk, hogy a reklámidő és a televíziós közvetítés a legfontosabb dolog, ezért fizetnek hihetetlen összegeket a szponzorok. Az első hírek arról szóltak, hogy a brit szurkolók jegy nélkül vagy hamis jegyek ezreivel rohamozták meg a párizsi arénát. A telefonos felvételek szerint riadt, tanácstalan szervezők nézték, amint ellenőrzés nélkül rohannak befelé az emberek. A stadion előtt a rendőrök könnygáz bevetésével igyekeztek helyreállítani a rendet. Mindenki a megvadult, részeg brit szurkolók botrányos viselkedéséről beszélt.
Eltelt néhány nap, és ismét kiderült, hogy becsaptak, átvertek, megtévesztettek bennünket.
A Sinergie-Officiers francia rendőrszakszervezet jelentése szerint a mérkőzés előtt néhány nappal figyelmeztették a rendőrök a szervezőket, hogy migráns hátterű bűnözői csoportok tervezik megtámadni és kifosztani a szurkolókat. Párizs belvárosában ezek a bandák már rendszeresen megtámadják a turistákat meg persze a helyi polgárokat is. A szervezők mégsem tettek semmit.
Kiderült, hogy brit szurkolók védtek meg több spanyol nőt, akiket molesztáltak, ki akartak rabolni. Sőt, Liverpool polgármesterét, Steven Rotheramet is kirabolták a bűnözők.
Brit lapok szerint arra utasították a francia hatóságok a szervezőket, hogy jelentésükből távolítsák el a migránsok támadására vonatkozó részeket. Így már nem is meglepő, hogy a biztonsági kamerák felvételei is szőrén-szálán eltűntek, és ez látszólag senkit sem zavar. Talán jobban megértjük a történteket, ha tudjuk, hogy a mérkőzés után néhány nappal helyhatósági választásokat tartottak Franciaországban. Nyilván nem akarták az illetékesek, hogy a választók szembesüljenek a keserű valósággal, ezért egész egyszerűen elhazudták az egész botrányt. Majd a választás után a sportminiszter levélben kért bocsánatot a brit klubtól és szurkolóitól. A vizsgálat lezárult, felejtsük el – ismerős gyakorlat. Egyébként hét évvel ezelőtt ugyanezt a stadiont támadta meg és akarta felrobbantani az Iszlám Állam terrorista sejtje. Akkor csak a jó szerencse és néhány éber rendőr akadályozta meg, hogy ne ezrek haljanak meg.
