Zrínyinek a maga korában, a két pogány közt egy hazáért küzdő magyaroknak adott tanácsa éppúgy igaz volt, mint a trianoni ország- és nemzetcsonkolás utáni legnagyobb álmú kultuszminiszterünknek, Klebelsberg Kunónak, aki száz éve azt mondta: „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” Nincs itt semmi ellentmondás, hiszen már a mohácsi vész idején a karthauzi névtelen szerzetes kiemelte államalapító királyunk három fő karizmatikus méltóságát: „Istentül adatott nemes királyság, dicséretes apostolság, doktorság”. Szent István egy személyben volt államalapító király, egyházalapító apostol és a keresztény műveltséget megalapozó, népét új rendre tanító doktor, aki, ha kellett, karddal védte meg Magyarország függetlenségét a terjeszkedő német-római és bizánci birodalommal szemben.

De idehozhatjuk hiteles tanúnak a magyar puszta Dávidjának nevezett Kovács Imrét, a parasztszármazású politikus-írót, aki hetvenöt éve, az 1947. augusztus 31-i parlamenti választások előtt – a kommunista gőzhengerrel szembeszállva – kampánybeszédeiben elmondta választóinak, hogy a honfoglalás előtti vándorlásaink során sokszor el akartak pusztítani minket sztyeppei barbár impériumok, de mi azóta rendelkezünk a túlélés képességével: „Ha másként nem megy, terítsük magunkra kultúránk, magyarságunk bölénybőrét, mint a préritűzben az indián a frissen ejtett állatét, s ha kérgessé is merevedik rajtunk, a tűz elmúltával kibújhatunk belőle: élve maradtunk, túléltük történelmünk legújabb megpróbáltatását is…” Igazmondó tanú Sütő András is, aki a Ceausescu-diktatúra idején adott egyik televíziós interjúban azt fejtegette: életművében az a fő szál, hogy úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk, ezért meg kell tanulnunk minden órának a maga parancsát, amely nem azonos egy másik óra parancsával. Ezt az erdélyi magyarok Bethlen Gábortól ismerték meg, akit Reményik Sándor álorcás magyarnak nevezett, ki ­Istenéért és hazájáért az ördögökkel is cimborált néha – látszatból.

Kölcsey egykor e szavakkal búcsúzott az országos rendektől: „Kor szerinti haladás épen maradást hoz magával; veszteg maradás következése pedig senyvedés.” Mit jelent ma, 2022-ben a kor szerint haladás? A magyar miniszterelnök tusnádfürdői beszédében úgy fogalmazott, a kulcsszó a kimaradás. Magyarország akkor tudja megőrizni az elmúlt tizenkét évben elért gazdasági és társadalmi eredményeit, ha kimaradunk a háborúból, a migrációból, a genderbolondériából, a globális adóból, az európai recesszióból. Ha mindebből kimaradunk, nem lemaradunk, hanem lokális kivétel lehetünk a globális káosz közepette.

A magyarság megmaradásának pere folytatódik, s ki-ki eldöntheti, hogy a vád vagy a védelem tanúinak sorába áll-e.

Borítókép: A magyar nemzeti lobogó, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum épülete előtt (Fotó: MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba)