idezojelek

Tusványos üzenete a világnak

Nem az egyik vagy a másik fél mellé kell állni, hanem a háborús felek közé.

Cikk kép: undefined

Két év kihagyás után ismét sikeresen zajlott le a harmincegyedik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Pedig nehéz időket élünk. Reménykedve próbálunk békés kiutat találni a szomszédunkban dúló háborúból, igyekszünk valahogy előre tervezni és tompítani az energiaárak várható elszabadulását, valamint naponta keressük a megoldásokat az egyre növekvő infláció által ránk zúdított költségvetési kihívásokra. Mindez átmenetileg most mégis feledésbe merült a július 18–24. közötti héten.

Miről volt emlékezetes az idei rendezvény? Többek között arról, hogy ismét tartalmas előadásokat hozott, ugyanakkor éjszakába nyúló beszélgetéseket, kilométeres sétákat, mosolygós kézfogásokat, öleléseket, sok nevetést és adott esetben fürdőzést, táncházi perceket, kiskapus focimeccseket, kirándulásokat. 

Tusnádfürdő egyébként Erdély egyik legkisebb lélekszámú városa, lakossága mindössze 1629 fő a 2011-es népszámlálás szerint. Ebből 1452 magyar (kilencvenszázalékos arány) és 177 román nemzetiségű. Egyszóval otthon vagyunk itt mindannyian.

Kilencfős csapatunk két tágas autóval utazott le Tusnádfürdőre, mindent módszeresen megszervezve, az autók előkészítésétől a csomagolási technikákon keresztül a találkozási pontok kialakításáig. Az út hosszú, de a kávézós, beszélgetős, nyújtózkodós szünetek elviselhetőbbé tették a monotóniát. A szálláshelyeket szétszórtan foglaltuk le, így Bálványostól Csíkszeredáig deponáltuk utasain­kat. De a kapcsolattartás a hét folyamán szertartásosan folytatódott.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egyik szállásunk a Szent Kristóf Panzióban volt, a városka központjában, sétatávolságra a rendezvény helyszínétől. A panzió tulajdonosa kedvelt személyiség, évek óta állandó vendégkört lát el, épp ezért barátságos hangulat fogadott. Németh Szilárd kiváló ételt főzött mindannyiunknak egyik délután, a reggeliknél és az esti teraszos beszélgetéseknél pedig újabb barátságok szövődtek. 

Igen, nyilván vannak, akik bizonyos érdekek mentén szeretnék ezt a rendezvényt felhasználni, hogy a kormányzat vezető tisztviselőihez közel kerüljenek. Én azonban akkor is szívesen focizom Varga Judit nagyszerű fiaival, ha ez semmilyen előnyt nem jelent számomra. Némileg szerencsés vagyok, hogy több lábon állok, és nem vagyok rászorulva a szívességalapú politizálásra.

Túl ezen, nekem is megvannak a kedvenceim a kormány miniszterei és államtitkárai sorában, csakúgy mint a sajtó és a média aktivistái között. Általában a szuverén, de fegyelmezett, szókimondó, őszinte embereket kedvelem: a miniszterelnök mellett Gulyás Gergelyt, Varga Juditot, Szijjártó Pétert, Varga Mihályt, Németh Zsoltot és Szilágyi Pétert részesítem előnyben ezen a téren. Az ellenzékiek közül pedig talán Toroczkai Lászlót, Novák Elődöt, Dúró Dórát és Schiffer Andrást lehet konstruktív ellenzékiként kezelni.

Tusványos az a biztos pont, amely nemcsak a fesztivál ideje alatt jelenti az otthont, hanem hazatérésünk után is szívünkben hordozzuk az itt szerzett élményeket. Az itt kötődő barátságok nem futó kalandok. Az itt megélt pillanatok tartalmasabbak és tartósabbak. A nyitónapon a tábort hetek óta lelkesen építő szervezők mosollyal fogadták az első résztvevőket. 

A tábor idővel benépesedett. A Transylvanium koncertje után Nagy Feró és a Beatrice, valamint a Tankcsapda dallamaival mondtuk el: nyolc óra munka és nyolc óra pihenés, de az élet tényleg örökké tart.

Az idei rendezvény megnyitása után a résztvevők és látogatók szétszóródtak, hiszen mindenki a kedvére való előadáson kereshette a számára szimpatikus válaszokat. Szerda este a Margaret Island és Kowalsky meg a Vega dalai szórakoztatták a rajongókat: ez a szív ugyanaz, csak a ritmus más egy világon át. Csütörtökön egy kávé, csíki sör, vagy hűsítő vadmálnaital elfogyasztása közben már bizonyosan legtöbben összefutottak az utoljára három éve itt látott ismerősökkel. 

A tábor harmadik napján ismét bebizonyosodott: van, ami örök, így a Bagossy Brothers Company teltházas koncertje is. Velük és az Aurevoir zenekarral együtt énekelte a fiatalság: így lesz szép a világ, ha vakít a kék, egy óceán tör most ki a semmiből felém, futok a part jobb oldalán, innen már nem menthet a szél.

Pénteken délelőtt a Kárpát-medencébe szétszóródott magyarság helyzetéről számoltak be hagyományosan a régiók képviselői. A tábor a hétvége közeledtével felpezsdült. A szintén erdélyi 4S Street együttesével és a Blahalouisianával együtt dúdolta a közönség: honnan jöttél és hova mész, eltévedtél vagy ideérsz, ahol éjszakánk a nappal, ott, ahol összeér két vállam nyakaddal?

A szombati nap régóta várt és legnagyobb tömegeket megmozgató eseménye Magyarország miniszterelnökének színpadra lépése volt. A beszédet a sajtó és a média egyes képviselői azóta alaposan kivesézték. Én egy dolgot szeretnék kiragadni belőle. Orbán Viktor következetesen békepárti álláspontot képvisel, ami a normális és civilizált ember álláspontja is egyben. 

Sajnos a Nyugat vezető politikusai messze vannak a normálistól, sőt ők a háborús uszítók és gyűlöletkeltők ebben a konfliktusban. A miniszterelnök legtalálóbb mondata az volt, hogy nekünk az orosz–ukrán konfliktusban nem az egyik vagy a másik fél mellé kell állni, hanem a háborús felek közé. Aki ilyen mondatokat mond, az számomra nemcsak államférfi, de példakép is egyben. 

Wass Albert aforizmáinak antológiája az ilyen utak alkalmával mindig velem van. Ami aktuális, és amit a szeretett írótól szeretnék idézni, az a következő: „A politika nagyurai csak beszélnek a békéről [illetve az orosz–ukrán háború esetében még ezt sem teszik], de nem akarják a békét. Csak beszélnek emberi jogokról, de félnek az emberi jogoktól. Mert sem a béke, sem az igazság, sem az emberi jogok nem jövedelmeznek nekik semmit, csak az üzletek jövedelmeznek, és egy szegény nép igazsága nem üzlet senkinek.” 

Tusványos nem a nemzetközi háttérhatalom kozmopolita rendezvénye. Errefelé nem a Bilderberg-csoport vagy a Soros-hálózat manipulátorai tobzódnak. Mi nem akarunk mások életébe beleszólni. Mindössze a magunkét jobbá és teljesebbé tenni. De a kozmopoliták szemében már az is bűn, ha megmaradásról, családi összetartozásról vagy nemzeti érzésről beszélünk.

Végül térjünk ki arra, hogy mi az, ami örök! Örök az Isten, örök a hit, örök a remény. Mi továbbra is remélünk és hiszünk a feltámadásban. Minden egyéb átmeneti. Átmeneti emberekkel nincs értelme se háborúzni, se vitatkozni. Maximum félrenézni és továbbmenni. 

Amit a nagyhatalmak művelnek ma a kis nemzetekkel és kultúrákkal a földgolyón, az nem kevesebb, mint egy egész emberiség elleni agresszió és bűncselekmény. Valamikor bele fognak bukni. Az idő a mi oldalunkon áll. Minden transznacionális imperialista erőszak a szabadságszerető és kultúrájához ragaszkodó nemzetek ellen a történelem során eddig csúfos vereséggel végződött. 

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök, Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban az erdélyi Tusnádfürdőn 2022. július 23-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A Hunyadi-film és a román mítoszok

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

A pöcegödör legalján

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szalai Ádámot újra kísérti az ellentmondás

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Hígtrágya és pogrom Hollandiában

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.