Két év kihagyás után ismét sikeresen zajlott le a harmincegyedik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Pedig nehéz időket élünk. Reménykedve próbálunk békés kiutat találni a szomszédunkban dúló háborúból, igyekszünk valahogy előre tervezni és tompítani az energiaárak várható elszabadulását, valamint naponta keressük a megoldásokat az egyre növekvő infláció által ránk zúdított költségvetési kihívásokra. Mindez átmenetileg most mégis feledésbe merült a július 18–24. közötti héten.
Miről volt emlékezetes az idei rendezvény? Többek között arról, hogy ismét tartalmas előadásokat hozott, ugyanakkor éjszakába nyúló beszélgetéseket, kilométeres sétákat, mosolygós kézfogásokat, öleléseket, sok nevetést és adott esetben fürdőzést, táncházi perceket, kiskapus focimeccseket, kirándulásokat.
Tusnádfürdő egyébként Erdély egyik legkisebb lélekszámú városa, lakossága mindössze 1629 fő a 2011-es népszámlálás szerint. Ebből 1452 magyar (kilencvenszázalékos arány) és 177 román nemzetiségű. Egyszóval otthon vagyunk itt mindannyian.
Kilencfős csapatunk két tágas autóval utazott le Tusnádfürdőre, mindent módszeresen megszervezve, az autók előkészítésétől a csomagolási technikákon keresztül a találkozási pontok kialakításáig. Az út hosszú, de a kávézós, beszélgetős, nyújtózkodós szünetek elviselhetőbbé tették a monotóniát. A szálláshelyeket szétszórtan foglaltuk le, így Bálványostól Csíkszeredáig deponáltuk utasainkat. De a kapcsolattartás a hét folyamán szertartásosan folytatódott.