– Ó, kedve­seim, Childe Harold önmaga elől s önmagáért utazgatott oly’ sokat, vágyai elől s vágyaiért ment délre, s most, hogy visszajöttem, azt látom, mi nékem bűn volt és szenvedély, unalmas közhellyé, olcsó, üres, vásári komédiává romlott. 

Kipróbálja az is, akit amúgy nem vonz saját neme, pusztán divatból. S miért mindehhez a kutyajelmez, a sok fekete bőrszíj meg sátánkereszt? Nem értem. Ha értem, annál rosszabb. Én nem kérek ebből…

Shakespeare ott bólogat mögötte, kezében a Globe színház legutolsó előadásának legutolsó zsöllyejegye. 
– A Macbeth ment. Törpék játszották, törpéknek. Nincs is más, sehol. Törpe Macbethek, törpe Lady Mac­bethek, törpe bűnök. Törpe sátánkák. Lenni vagy nem lenni? Ugyan, kérem… ez őrülés! Bár ez utóbbit egy kollégánál olvastam…
Burns minderre nem reagál semmit. 

De végül csak megszólalt, csöndesen. „John Anderson, szívem, John, kezdetben, valaha hajad koromsötét volt s a homlokod sima.” 
S elnézlek most, hogy megöregedtél. Hajad koromsötét, s homlokod sima. Sok festék s még több botox otthona. Tudod, barátom, amely világ megöregedni is képtelen méltósággal, s úgy tesz, mintha nem lenne halál, annak vége van…Együtt ugranak négyen a sírba.

„Jövőjét vágyta látni minden: / S szemét behunyja most ijedten.” Lord Emsworth ezt vélte hallani. De lehet, képzelete játszott vele csupán. 

S aztán felgyorsult minden. Jött s ugrott Dickens, és sok árvaházi kisgyerek, Twist Olivér vezeti őket, nyomukban ott van Röfi és Ralph, utóbbi „hangosan siratta ártatlanságának elvesztését, az emberi szív sötétségét”.

Keats az ókor iránti rajongásától, Milton az Elveszett paradicsom súlyától akart szabadulni. Joseph Conrad soha nem bocsájtotta meg magának, hogy azt hitte, járt már A sötétség mélyén. Joyce rá volt kötözve az Ulyssesre, s még most sem értette az egészet.

És mi tagadás, jött Blandings minden figurája, Freddie, a hülye, Constance, a jégszívű, Baxter, a tökéletes, Aileen Peavey, a költőnő, s halkan ezt sziszegte: „Sziszegő szagos józanság szava szájon szédít” – s persze érkezett Psmith is (a „P” néma!), s hórihorgas alakja el sem tűnt teljesen a gödörben. 

Nyomukban érkeztek a Csengetett, Mylord? hősei, a Meldrum ház, Lord Meldrum s öccse, a cselédlányokért rajongó Teddy, Lady Lavender, a gin nagy barátja, Ms. Poppy, a szűzk…rva, és Ms. Ciccy, a leszbika. S persze a személyzet: Alf Stokes, a kommunista gazemberke, James Twelvetrees, a született szolgalélek, Ivy, az imádnivaló együgyű, Mrs. Lipton, az örök szakácsné, Henry, a teljesen hülye s Mabel, az örök proletár.

„A mámor elszállt, a festék lement, / Itt oly hideg van: jobb-e odalent?” De nem maradhatnak a Dunkerque homokjába harapók sem, és Gallipoli halottai sem, a Kwai folyó hídépítői sem, a Tűzszekerekben mindenki túl fehér, Harold ugyan zsidó, de ez ma már kit érdekel? Benjamin Britten is túl fehérre sikeredett, meg a Beatles is, a Rolling is, Jagger szimpátiája az ördöggel már kevésnek bizonyult a túléléshez.

És ott áll a sír szélén az egész királyi család is. A monarchia. A birodalom. A hagyomány. Az arisztokrácia. Az ötórai tea. A keménykalapok. A régi taxik. Károly még majd mond valamit, de ő is csak bevégzi. Ennek vége van.

Ez most a Meghan Markle-ok és a Tóta W.-k ideje. Ők maradnak. Egymásra néznek, s ha nem azok lennének, akik, hanem csak nyeglék, így szólhatnának: „Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk: / Most a valónál mind elámulunk.” De nem szólnak így. Ezek nem olyanok.

Amit Emsworth grófja, a rokonszenves arisztokrata utoljára még hallott, ez volt: „Álmodtam szépet – felzavartak, / Szép álom, jőj, most már folytatlak.”
Még Sherlock Holmes sétált végig a Baker Streeten, és a Sátán kutyája vonyított kísértetiesen a lápvidéken – aztán csend lett. Elhallgattak ők is.

Sir Francis Drake, ki rettenetes kalózból lett őfelsége admirálisa, még megpucolta az ezüstneműt, Wellington herceg és Nelson admirális is bocsánatot kért mindenért, aztán csend lett.

Köszönjük, Őfelsége. Éppen azon vagyunk. Illetve, hogy pontosítsak: éppen abból szeretnénk most kimaradni.

Nyugodjék békében…

Borítókép: II. Erzsébet brit uralkodó portréja a melbourne-i Szent Patrik-székesegyházban 2022. szeptember 9-én, halálának másnapján (Fotó: MTI/EPA/AAP/Joel Carrett)