Vasárnap újabb időközi önkormányzati választási vereségbe futott bele a baloldal. Ezúttal Szekszárdon győzte le őket a kormánypárti jelölt, aki 58 százalékos szavazatarányt ért el ellenfele 38 százalékos eredményével szemben.
A különbség még szembetűnőbb, ha azt is hozzátesszük, hogy 2019-ben mindössze félszázalékos előnnyel szerzett mandátumot az akkori Fidesz–KDNP-s induló.
Egy időközi önkormányzati választásból általában nem lehetne országos politikai következtetéseket levonni, azonban április óta számos helyen mutathatták ki ilyen formában véleményüket a választópolgárok.
A baloldalnak nem sok babér termett ezeken a választásokon, a legtöbb helyen elvesztették meglévő pozíciójukat vagy a korábbinál nagyobb arányú vereséget szenvedtek. Olyan területeken is kudarcokat kellett elkönyvelniük, ahol az országgyűlési választáson még győzni tudtak.
Ebből kirajzolódik két egyértelmű tanulság a pártok támogatottságáról: egyrészt a magyar választók továbbra sem kérnek a baloldalból, másrészt a kormánypártok támogatottsága – szemben sok más európai kabinettel – egyáltalán nem nevezhető instabilnak.
Mindezt a közvélemény-kutatások adatai is igazolják. A tavaszi országgyűlési választást követően a győzteshez húzás időszaka leteltével a kevésbé aktív, egy-egy párthoz csak lazábban kötődő választók lemorzsolódtak mindkét oldalon.
Ezután azonban a támogatottságok stabilizálódtak, a Fidesz–KDNP vezető pozícióját semmi nem fenyegeti, az ellenzéki pártok pedig egymással versengenek azért, hogy egyáltalán a parlamenti bejutási küszöb fölötti bázist tudhassanak maguk mögött.
A baloldali szereplők az újabb vereség kapcsán is azon lamentálnak, hogy milyen módon vagy milyen felállásban kellene szembeszállniuk a nemzeti erőkkel.