időjárás 3°C Andor , András 2022. november 30.
logo

El kell utasítani a külföldi befolyást a magyar politikai életben

Horváth József
2022.11.25. 07:30
El kell utasítani a külföldi befolyást a magyar politikai életben

„Most tél van és csend és hó és halál. / A Föld megőszült; / Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült az meg, mint az isten” – írta jó százhetven évvel ezelőtt Vörösmarty Mihály. 

Éppen tíz nappal ezelőtt Európa és talán az egész világ olyan félelmetes helyzetbe került, hogy sokan megőszültek. Ma az események forgatagában talán még nem érezzük át igazán, hogy mekkora veszélyben volt a békés, biztonságos életünk. 

A lengyel határ menti települést ért rakétatalálat, és a két halálos áldozat mindenkit megdöbbentett, de valójában fel sem fogtuk az első pillanatban, hogy hová jutottunk. Az orosz–ukrán háború eszkalációja hirtelen valóságossá vált.

Utoljára éppen hatvan esztendővel ezelőtt, a kubai rakétaválság során volt a világ ennyire közel a harmadik világháborúhoz. Tíz nappal ezelőtt az amerikai vezetés végre felelősen, bölcsen döntött. Azzal, hogy néhány órával a rakéta becsapódása után kiállt a nyilvánosság elé Biden elnök, és kizárta egy szándékos orosz támadás lehetőségét, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy elnöksége eddigi legfontosabb döntését hozta meg. Amiben nyilván jelentős szerepet játszottak az amerikai kormányzat politikai, katonai és titkosszolgálati tanácsadói is. Most érkezett el az a pillanat, amikor átérezték annak a felelősségét, hogy mivel járna a háború totálissá válása. 

A szakadék peremén álltunk, de most, hála a Jóistennek, megúsztuk a készülő tragé­diát. Ebben az Egyesült Államok mellett kulcsszerepe volt a lengyel vezetésnek is. 

Ami nem lehetett könnyű döntés, hiszen állampolgárai haltak meg, földjükre csapódott a rakéta. A lengyel vezetés mellett az egész társadalom is megőrizte higgadtságát.

Azt talán csak a távoli jövőben fogjuk megtudni, hogy valójában mi is történt. Műszaki probléma, emberi mulasztás vagy esetleg szándékos provokáció?

Az internet tele van ilyen elméletekkel. Amit sajnos az ukrán vezetés kommunikációja tovább táplál. Hiszen Zelenszkij elnök már az első pillanattól szándékos orosz támadásról beszélt, és a NATO katonai fellépését sürgette – vagyis a háború kiszélesítését, totálissá tételét. 

Még legfőbb szövetségeseinek rosszallása ellenére is folytatta ezt a retorikát. Így aztán ma már nyugati politikusok és médiumok nyíltan vagy árnyaltabban fogalmazva, de lényegé­ben hazugsággal vádolják az ukrán elnököt. Ami ­nyilvánvalóan árt Ukrajna ügyének is.

Ugyanakkor ennek az incidensnek van egyéb tanulsága is. Mégpedig az, hogy a lengyel határ mentén történtek máshol is, bármikor bekövetkezhetnek.

Ezért van annak stratégiai jelentősége, hogy a magyar kormány az Ukrajnát ért orosz támadás első percétől a békés megoldást sürgeti. Nemcsak a kárpátaljai magyarok védelmét szolgálja ez az álláspont, hanem az országunk biztonságát is. 

Mert mi megtanultuk a leckét. Két világháború tragédiái megtanították, hogy mi, magyarok csak a békével nyerhetünk. Sajnálatos, hogy nálunk sem mindenki jutott el még eddig a felismerésig. Emlékszünk, hogy az áprilisi választási kampány során az ellenzéki pártok miket mondtak. Aktív beavatkozást, fegyverszállításokat, sőt magyar katonák Ukrajnába küldését követelték. Talán a lengyel incidens arra is rávilágított, hogy a háború kérdése nem kampányfogás, nem médiahekk, nem jóemberkedés. 

A háború mindig brutális, szörnyű következményekkel járó tragédia. Sajnálatos, hogy a választások óta sem látták be a tévedésüket. Vagy azt, hogy rossz nyugati, főként amerikai kampányguruk tanácsaira hallgattak.

Amikor a világtörténelem veszélyekkel teli korszakát éli, mindig azok a nemzetek élnek túl, járnak jól, amelyek képesek megőrizni egységüket, stabilitásukat. Az I. világháború végén a haldokló Monarchia legnagyobb vesztese Magyarország lett. Mert nem voltunk képesek egységesen kiállni magunkért, érdekeinkért. Meg persze azért is, mert itt is a győztesek diktálták a feltételeket. De ma már azt is tudjuk, hogy a szovjet-bolsevik érdekekért hazát áruló és tanácsköztársaságot ­kikiáltó ügynökök verték be az utolsó szögeket a történelmi Magyarország koporsójába. 

Ebből is tanulnunk kell. Elég egy rossz döntés, egy meggondolatlan nyilatkozat, és az események visszafordíthatatlanná is válhatnak. Ezt minden magyarnak tudnia, látnia kell. 

Ezért nagyon fontos lenne, hogy bizonyos alapvető kérdésekben sikerüljön kialakítani nemzeti konszenzust, amit minden politikai erő evidenciának és magára nézve kötelezőnek tart. Ilyen lehetne a béke kérdése. Magyarországnak a közvetlen szomszédaival és tágabb környezetével is békés, baráti együttműködésre kell törekednie.

Szolgák és hülyeségek

Magától értetődően az Európai Unió nem a szolgák számbavételéről szól, olyasmi csak Verhofstadt kobakjában munkál.

Ha ebben egyetértés van, akkor azt is le kellene szögezni, hogy mindig hazánk érdekeit kell elsődlegesnek tekinteni. 

Nem szabad elfogadni külföldi befolyás megjelenését a magyar politikai életben. Jöjjön az a világ bármelyik sarkából is, azt kategorikusan el kell utasítani! Mert a haza nem eladó. 

Csak akkor tudunk túlélni ebben a viharos időszakban, ha egységesek vagyunk az alapkérdésekben. Ezért pedig fokozott felelősséggel kell végiggondolni minden olyan lépést, ami jelenleg destabilizálhatja az országot.

Napjainkban az oktatás és a pedagógusok megbecsülése került a politika gyújtópontjába. Az természetes, hogy a tanárok méltó megbecsülése, a minőségi oktatás biztosítása nemzetstratégiai kérdés. Ám az már nagyon nincs rendben, hogy a tüntetéseken külföldi gyökerű NGO-k logóival ékesített agitátorok, szervezők tűnnek fel. Ahogy az sincs rendben, hogy az utcán tiltakozó fiataljainknak senki sem magyarázza el, hogy az oktatás melletti kiállás nem egyenlő a kormány megbuktatásával. 

Ezek az ifjak ahhoz a szerencsés generációhoz tartoznak, amelyik már a békés, demokratikus Magyarországon született. Korukból adódóan nincs még valós veszélyérzetük. Senki ne éljen vissza ezzel! 

Aki most külső támogatással kormányt akar buktatni, az az egész nemzet érdeke ellen cselekszik.

Politikusok, tanárok, szülők, mindannyiunk közös felelőssége, hogy megőrizzük egységünket, higgadtságunkat. Advent első vasárnapja következik. A boldog várakozás időszaka, karácsony várása. Hívőknek és ateistáknak ilyenkor egyet kell érteniük alapvető dolgokban: béke, szeretet, család.
 

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

Borítókép: Az ADOM Diákmozgalom és a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete által a pedagógusokért meghirdetett szolidaritási tüntetés résztvevői vonulnak a Szabadság hídon 2022. október 23-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.