„Most tél van és csend és hó és halál. / A Föld megőszült; / Nem hajszálanként, mint a boldog ember, / Egyszerre őszült az meg, mint az isten” – írta jó százhetven évvel ezelőtt Vörösmarty Mihály.
Éppen tíz nappal ezelőtt Európa és talán az egész világ olyan félelmetes helyzetbe került, hogy sokan megőszültek. Ma az események forgatagában talán még nem érezzük át igazán, hogy mekkora veszélyben volt a békés, biztonságos életünk.
A lengyel határ menti települést ért rakétatalálat, és a két halálos áldozat mindenkit megdöbbentett, de valójában fel sem fogtuk az első pillanatban, hogy hová jutottunk. Az orosz–ukrán háború eszkalációja hirtelen valóságossá vált.
Utoljára éppen hatvan esztendővel ezelőtt, a kubai rakétaválság során volt a világ ennyire közel a harmadik világháborúhoz. Tíz nappal ezelőtt az amerikai vezetés végre felelősen, bölcsen döntött. Azzal, hogy néhány órával a rakéta becsapódása után kiállt a nyilvánosság elé Biden elnök, és kizárta egy szándékos orosz támadás lehetőségét, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy elnöksége eddigi legfontosabb döntését hozta meg. Amiben nyilván jelentős szerepet játszottak az amerikai kormányzat politikai, katonai és titkosszolgálati tanácsadói is. Most érkezett el az a pillanat, amikor átérezték annak a felelősségét, hogy mivel járna a háború totálissá válása.
A szakadék peremén álltunk, de most, hála a Jóistennek, megúsztuk a készülő tragédiát. Ebben az Egyesült Államok mellett kulcsszerepe volt a lengyel vezetésnek is.
Ami nem lehetett könnyű döntés, hiszen állampolgárai haltak meg, földjükre csapódott a rakéta. A lengyel vezetés mellett az egész társadalom is megőrizte higgadtságát.
Azt talán csak a távoli jövőben fogjuk megtudni, hogy valójában mi is történt. Műszaki probléma, emberi mulasztás vagy esetleg szándékos provokáció?
Az internet tele van ilyen elméletekkel. Amit sajnos az ukrán vezetés kommunikációja tovább táplál. Hiszen Zelenszkij elnök már az első pillanattól szándékos orosz támadásról beszélt, és a NATO katonai fellépését sürgette – vagyis a háború kiszélesítését, totálissá tételét.
Még legfőbb szövetségeseinek rosszallása ellenére is folytatta ezt a retorikát. Így aztán ma már nyugati politikusok és médiumok nyíltan vagy árnyaltabban fogalmazva, de lényegében hazugsággal vádolják az ukrán elnököt. Ami nyilvánvalóan árt Ukrajna ügyének is.
Ugyanakkor ennek az incidensnek van egyéb tanulsága is. Mégpedig az, hogy a lengyel határ mentén történtek máshol is, bármikor bekövetkezhetnek.
Ezért van annak stratégiai jelentősége, hogy a magyar kormány az Ukrajnát ért orosz támadás első percétől a békés megoldást sürgeti. Nemcsak a kárpátaljai magyarok védelmét szolgálja ez az álláspont, hanem az országunk biztonságát is.
Mert mi megtanultuk a leckét. Két világháború tragédiái megtanították, hogy mi, magyarok csak a békével nyerhetünk. Sajnálatos, hogy nálunk sem mindenki jutott el még eddig a felismerésig. Emlékszünk, hogy az áprilisi választási kampány során az ellenzéki pártok miket mondtak. Aktív beavatkozást, fegyverszállításokat, sőt magyar katonák Ukrajnába küldését követelték. Talán a lengyel incidens arra is rávilágított, hogy a háború kérdése nem kampányfogás, nem médiahekk, nem jóemberkedés.
A háború mindig brutális, szörnyű következményekkel járó tragédia. Sajnálatos, hogy a választások óta sem látták be a tévedésüket. Vagy azt, hogy rossz nyugati, főként amerikai kampányguruk tanácsaira hallgattak.
Amikor a világtörténelem veszélyekkel teli korszakát éli, mindig azok a nemzetek élnek túl, járnak jól, amelyek képesek megőrizni egységüket, stabilitásukat. Az I. világháború végén a haldokló Monarchia legnagyobb vesztese Magyarország lett. Mert nem voltunk képesek egységesen kiállni magunkért, érdekeinkért. Meg persze azért is, mert itt is a győztesek diktálták a feltételeket. De ma már azt is tudjuk, hogy a szovjet-bolsevik érdekekért hazát áruló és tanácsköztársaságot kikiáltó ügynökök verték be az utolsó szögeket a történelmi Magyarország koporsójába.
Ebből is tanulnunk kell. Elég egy rossz döntés, egy meggondolatlan nyilatkozat, és az események visszafordíthatatlanná is válhatnak. Ezt minden magyarnak tudnia, látnia kell.
Ezért nagyon fontos lenne, hogy bizonyos alapvető kérdésekben sikerüljön kialakítani nemzeti konszenzust, amit minden politikai erő evidenciának és magára nézve kötelezőnek tart. Ilyen lehetne a béke kérdése. Magyarországnak a közvetlen szomszédaival és tágabb környezetével is békés, baráti együttműködésre kell törekednie.
