Nyugodtan kijelenthetjük, a nyomtatott és az internetes sajtó is kitett magáért, ami a Trianonra való megemlékezést illeti. Mivel a járvány még nem ért véget, így csak kevés rendezvényről lehetett tudósítani, ez viszont azt eredményezte, hogy a fogak fehérje számos sajtóorgánumban megmutatkozott a diktátum megítélése kapcsán. Ha úgy tetszik, mélységi elemzéseket kaptunk június 4-e környékén a témában.
Különösen érdekes okfejtéssel „örvendeztetett” meg az egyik szélsőbalos oldalon maga Karácsony Gergely is (Ami fáj, és ami nincs, Mérce.hu, június 4.). Azon túl, hogy szerinte nem állja meg a helyét a mondás, miszerint az a magyar, akinek fáj Trianon, az legyen az ő szíve joga, merthogy jórészt erre és a kormány ostorozására fűzte fel az egész mondanivalóját cikkében. Csak a szokásos – gondoltam –, ismét a szájába adtak valamit, és már unottan be is zártam volna a cikket, amikor előttem termett Karácsony mélységi elemzésének veleje Trianon kapcsán. A főpolgármester ugyanis nem átallotta kijelenteni a következőt: „Haragszom azért is, mert olyan Trianon-emlékművet hoztak létre, amely még azokat az elszakított településeket is magyarként mutatja be, ahol egyáltalán nem éltek magyarok.” Itt bizonnyal a nemzeti összetartozás fővárosi emlékművére gondolt, amelynek falára azon települések nevei lettek felvésve, amelyek szerepeltek a történelmi Magyarország utolsó, 1913-as statisztikai összeírásában.
Álljunk meg itt, és vizsgáljuk meg ezt a dolgot, ha már a nemzet fővárosának vezetője ragadtatja magát egy ilyen kijelentésre. Persze jó lett volna, ha meg is nevez néhány ilyen várost vagy falut, de nézzük el ezt neki, hiszen a Mércén megjelent irományban elmondja bár, hogy az édesanyja is a második bécsi döntéssel visszacsatolt területen született, de hogy hol, azt a fantáziánkra bízza. Lehet, hogy elfelejtette.
Beszéljünk azokról a településekről, amelyek a magyar Szent Korona országain belül helyezkedtek el, és amelyeken alig vagy sosem élt magyar lakosság. Karácsony – ha szorult volna belé némi műveltség és történelmi tudat –, tudhatná, hogy Magyarország Trianonig sosem volt tiszta nemzetállam, de ettől a Kárpát-medence még magyar felségterületnek számított. Vagy nem akadt egy történelmi világatlasz a könyvespolcán a sok Fejtő Ferenc-kötet között, hogy erről megbizonyosodjék? Ennek a nemzeti sokszínűségnek számos oka van, egyrészt befogadó nemzet voltunk, nem pedig kirekesztő, mint amilyennek most Karácsony mutatkozik, aki a régi országtest egyes településeit egyszerűen kiradírozná a budapesti emlékmű faláról, mint ahogy azt száz éve az ellenségeink meg is tették a valóságban.