Karácsony, a történelemhamisító

Ha a főpolgármester látná, mennyi turulos bélyeggel ellátott crikvenicai lapot adtak fel, lehet, hogy leesne a biciklijéről.

Budapest, 2019. november 5. Karácsony Gergely főpolgármester beszédet mond az új összetételű Fővárosi Közgyűlés alakuló ülésén a Városháza dísztermében 2019. november 5-én. MTI/Balogh Zoltán Fotó: Balogh Zoltán

Másrészt, a komoly magyar emberveszteséggel járó tatár- és törökdúlások után védelmi szempontból más nemzetiségekkel is fel kellett tölteni ezt a Kárpátok övezte országot. Nevezzük halmaznak, mert lehet, hogy ez a matematikai megközelítés érthetőbb Karácsonynak. Az is beszédes, hogy ha akkora hangsúlyt fektettünk volna a nemzeti kisebbségeink elnyomására, beolvasztására, ahogy azt a balliberális oldal sulykolja még ma is a románokkal, szlovákokkal karöltve, akkor az meglátszott volna a nemzetiségi térképeken Trianon idején. De nem így lett, a jövevények egy része épp ez alapján formált jogot a példátlan területlopásra.

Ám hogy ki, hol telepedett le az elnéptelenedett vagy gyéren lakott területeken, azt a magyar király szabta meg. A szász gyökereit megtagadó román államelnök, Klaus Johannis ősei például Erdély déli részén telepedhettek le, ahol úgy élhettek a mi kegyünkből, mint Marci Hevesen. Hogy voltak olyan településeik a szászoknak, ahol nem élt magyar? Naná! Olyannyira összezártak, hogy még a szomszéd székelyek se nagyon kószálhattak az ő vidékükön. De ettől még a Királyföld a magyar államtest része volt. Ki az, akinek ne fájna, hogy a főként szászok lakta Nagyszebent is elvették Trianonban vagy épp az erődtemplomáról híres apró Morgondát, ahol 1850-ben egy magyart se számoltak? Ja, persze: Karácsony, neki biztosan nem fáj. Ő csak a színmagyar helyiségeket szereti. Mit is szoktak erre mondani a baloldalon? Á, nem jut eszembe. De amúgy mit ad Isten, a román népszámlálás néhány éve kimutatott Morgondán is 22 „beszivárgott” magyart, úgyhogy megint csak gondban vagyok, hogy megfeleljek a főpolgármester értelmezési vákuumának.

Vagy lehet, hogy valamelyik horvát–szlavónországi városkára gondolt ez a Fischer Ádám-i magasságokba törő Facebook-huszár? (Az ultrabalos karmester egy osztrák lapban áldotta Trianont Trianonkor.) Mert miért ne tekinthetnénk az Adria-parti Cirkvenicára valamelyest sajátként, hiszen perszonálunióban voltunk a horvátokkal? Miért lenne bűn ez? A Magyar Királyság déli részéről beszélünk, egy Modrus-Fiume vármegyei településről. Más kérdés, hogy Szent Lászlót közel 900 éve megkoronázták horvát királynak, így némi közünk van a térséghez ilyen formában is, miközben a horvát és a magyar „halmaz” egyet alkotott évszázadokon keresztül. Lehet ezt csűrni-csavarni, de a régi képeslapok és postabélyegzők sem fognak hazudni Karácson Gergely kedvéért. Ha látná, mennyi turulos bélyeggel ellátott cirkvenicai lapot adtak fel a század elején, lehet, hogy leesne a biciklijéről.

Ha polihisztorunk időutazást tehetne a Trianont megelőző magyar időkbe – Isten mentsen tőle! –, bizonyára kiváló agitátor lenne a tótok lakta falvak között is a gyönyörű Felső-Magyarországon. Ott lázítaná őket is, hogy szakadjanak ki a magyar állam kebeléből. A magyarsággal kimondottan jó viszonyt ápoló ruténeknél is megjelenne, és terelné őket a cári Oroszország felé, persze a területükkel együtt. Járná a déli részeket, szabdalná a vármegyéket, és nagyítóval keresné a kakukktojásokat, vagyis a magyar lakosságot errefelé is.

Miért nem érti meg a főpolgármester, hogy Trianon nem csak a magyar nemzettestről szól? Nem veszi észre magán, hogy épp ő hamisítja a történelmet? Az egész cikke, ami a baloldal hazafiasításáról szól, el lett baltázva a szóban forgó mondatával. Tipikus kirekesztő, álnemzeti, balliberális gondolkodás ez, felér egy tanulmánnyal az írása. Hiszen mindenki tudja, aki egy picit is beleásta magát a trianoni témába, hogy a békeparancs azokat a nemzetiségeket is sújtotta, akikkel együtt éltünk évszázadokig, s akikre kollektív módon nem süthettünk rá semmi rosszat, mert voltak időszakok, amikor igenis tudtunk békében élni együtt.

Sőt menekülni is tudtunk, ha kellett: az erdélyi román ugyanúgy futott 1916-ban a hadüzenet nélkül beözönlő óromániai gyilkológépek elől, mint a helyi magyar. Történt ez a hatalmas „halmaz” ezeréves határán, épp Trianon előtt.

A szerző író, újságíró