A birodalmi aktivisták világfelforgató tevékenysége botrányba fulladt Amerikában. A skandalum egy ügyes szófordulattal mostanra úgy híresült el, mint a Scam Bankrun-Fraud (banki átverés-csalás) ügy. Azért találó ez az elnevezés, mert a kriptovaluta-kereskedelem üstökösként emelkedő csillagát, akinek a nevéhez a mostani megaátverés fűződik, éppenséggel Sam Bankman-Friednek hívják.
A cégbirodalom feje, a sokszor csak monogramjával SBF-ként emlegetett Sam Bankman-Fried az előzetes riportok alapján mintegy 13 milliárd dollárt veszített néhány nap alatt. Ilyen gyorsan az emberi emlékezet szerint még soha senki nem bukott ekkora összeget. SBF gyakorlatilag kimutatható teljesítmény nélkül, a semmiből és a semmi által gazdagodott meg, ahogy ez hazánkban is jellemző volt a rendszerváltás után az egyes rendszerátmentők esetében. Ahogy akkoriban nálunk is, SBF esetében is politikai kapcsolatai nagyban segítették a kriptovaluta-guru anyagi felemelkedését.
Rövid sikertörténete során a kócos hajú harmincéves milliárdos mintegy 22 milliárd dolláros vagyonra tett szert, ami 32. helyre rangsorolta a Forbes 100 leggazdagabb amerikai listáján. Bőkezűen adományozott a Demokrata Pártnak mind a 2020-as elnöki kampány során, mind a most lezárult amerikai időközi választásokat megelőzően, legutóbb nem kevesebb, mint 39 millió dollárt. Ezzel Soros György mögött a második legnagyobb támogatóként tartják számon a demokrata oldalon.
De mi is történt pontosabban? Röviden összefoglalva: Bankman-Fried cége, az FTX kriptovaluta-tőzsde és a körülötte levő cégháló vagyona valószínűleg jóval kevesebbet ért annál, mint amennyit a könyvelésben kimutattak. Amikor ez nyilvánosságra került, az ügyfelek pánikba estek. Elkezdték kivenni a pénzüket, mivel félő volt, hogy a források hamar elfogynak. A folyamat lassítására a tőzsde felfüggesztette a kifizetéseket, ami olaj volt a tűzre, és az egész piacot sokkolta. Mindebben jelentős szerepe lehetett a világ legnagyobb kriptovaluta-tőzsdéjének, a Binance-nek is.
A kriptovaluta jövőjét illetően jelenleg egyfajta vadnyugati gengszterizmus jellemzi az amerikai és általában a nyugati piacokat. Jellemzően a gyors, teljesítmény nélküli meggazdagodás motiválja az új generációk gondolkodását. A guruló dollárok modern kori alkalmazása számunkra pedig már ismert gyakorlat.
A cégvilág szerencselovagjai és operatív közvetítői vagyonuk egy részét politikai befolyásolásra költik. Gondolatmenetük szerint ez a legjobb befektetés, hiszen a lekötelezett (megvásárolt) politikusok így majd számukra kedvező törvénymódosításokat hajtanak végre. SBF is erről vált ismertté, hamar felzárkózott Soros György mögé, ami a politikai befolyásolás művészetét illeti. Márpedig ahogy miniszterelnökünk a minap fogalmazott, a pénz nincs ingyen. Az adományozó mindig kér cserébe valamit.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy SBF előszeretettel finanszírozta olyan törvényhozók kampányát, akik a cég felügyelőbizottságában ültek, és akiknek nem kevesebb, mint a kriptopiacok törvényességének felügyelete volt a feladatuk. Egy olyan feltételezés is napvilágra került, hogy az amerikai segélyek egy része az FTX-en és kriptodevizákon keresztül juthatott vissza a Demokrata Párt félidős választási kampányába.
Ami viszont nemzetközi vonatkozásban talán leglényegesebb eleme a Sam Bankman-Fried nevéhez kötődő kriptovaluta-botránynak, hogy a demokratákhoz szivároghatott vissza az Ukrajnának küldött milliárdok egy része is. Az is kiderült, hogy Ukrajnának volt egy kriptovaluta-számlája, amelyen keresztül adományokat gyűjtött, és ezek a pénzek ellenőrizhetetlenül elúszhattak. Bizalmas amerikai híradások szerint Ukrajna ily módon kaphatta meg a hivatalosan nehezen folyósítható amerikai katonai segélyek egy részét.
A támogatások egy része viszont mostanra elpárolgott az FTX kriptotőzsde csődjében. Még márciusban a Volodimir Zelenszkij vezette ukrán kormány büszkén mutatta be az adományok növelésének új módját: az FTX kriptotőzsdének százmilliós összegeket kellett volna tovább gyarapítania. Mostanra azonban az FTX csődbe ment. Megalapozott tehát a gyanú, hogy hatalmas összegek tűntek el ily módon a segélyekből. Kijevben ezeket az összegeket Volodimir Zelenszkij kormánya két fontos területre különítette el: egyik részét humanitárius segítségnyújtásra, másik részét a hadseregre kellett volna fordítani.
Az FTX jelentős összegeket segített Kijevbe juttatni olyan magánszemélyektől vagy akár kormányzati szervektől, akik nem akartak hivatalosan Ukrajna támogatóiként feltűnni. Az amerikai adófizetők azonban joggal tehetik fel a kérdést: hová lett a pénzük? Mire fordították az ukránok a pénzügyi támogatásokat? A botrány idővel tehát akár Zelenszkij ukrán elnökig is elérhet: nem kizárt, hogy Ukrajna az Oroszország elleni háborúra szánt segélypénzzel spekulált az FTX kriptotőzsdén, ami most javarészt elveszett.
Nemrég került látótérbe hazánkban az Action for Democracy nevű nyomásgyakorló szervezet is, amely a legutóbbi országgyűlési választásokat megelőzően két és fél milliárd forintot folyósított a magyar dollárbaloldalnak. Az ideológiai törekvések leplezetlen céljai mára jól ismertek a tájékozott polgárok számára. Legfőbb vágyuk egy olyan világrend létrehozása, amely a szuverén államok jogait függesztené fel. Az erőszak alkalmazása régi gyakorlat. Mindössze a módszerek változtak az idők során. A legújabb módszer a csalással szerzett milliárdok bevetése a politikai befolyásolás hatékony növelése érdekében. Az amerikai időközi választások eredményeinek tükrében például nem kizárt, hogy a szenátori versenyt a Soros és SBF által adományozott pénzek fordították meg a demokraták javára.
A guruló dollárokat alkalmazó politikai befolyásolás tehát rendkívül aggasztó és emiatt szigorú törvényi szabályozást igényel. A megvesztegetés ugyanis törvényellenes, relativizálja a szabad versenyt, azonkívül etikátlan és tiltott is. Egy demokráciában politikai kérdéseket ideális esetben kizárólag a szavazásra jogosult állampolgárok dönthetnek el a választások napján (nem előtte és nem utólag, mint Amerikában), külföldi befolyástól mentesen és mindenfajta egyéb manipulációt kizárva. Hangsúlyozom: ideális esetben.
A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista
Borítókép: illusztráció (Fotó: Unsplash)
