Az energiaárak robbanásszerű növekedése és a bizalmatlanság (a háború kiváltotta általános bizonytalanság és kiszámíthatatlanság) jelentkezése mellett más tényezők is a jelentős és irreverzibilis változások bekövetkezését valószínűsítik. Ilyen a drámai demográfiai helyzet, amely nemcsak a munkaerőpiacon, hanem az oktatásban, az egészségügyben, az innovációban és még számos más területen is gyökeres átalakulásokat generál. Ráadásul a mentalitás és a motiváltság jelentősen módosult Európa gazdag és fejlett társadalmaiban.

Manapság már kevésbé a karrier- és a bizonyításvágy jellemzi a mai európai civilizációs hátterű embereket, hanem sokkal inkább a fogyasztás és a szórakozás iránti vágy a jellemző. Ennek egyértelmű jeleit tapasztalhatjuk a mindennapokban, amikor a feszes munkaerőpiacon munkavállalót akarunk felvenni vagy akár csak megtartani. Mindezek fényében megkérdőjeleződik a munkaalapú társadalom víziója, illetve a legfontosabb kis közösségeink – családok, egyházi közösségek, falusi összetartó közösségeink – is veszélybe kerülnek. A nyugati keresztény kultúra – legalábbis ebben a formájában – már nem képes arra a kohéziós, összetartó erőre, amely évszázadokon keresztül biztosította a tradícióink és közösségeink vitalitását és továbbélését. A kérdés az, hogy a „megújulva megőrizni” elve hogyan képes megtalálni azt a harmonikus mixet, ahol nemcsak a horgony funkció üzemel, hanem a fiataloknak is van vonzó fejlődési terük, kibontakozási lehetőségük.

Az Egyesült Államok befolyása és világban betöltött pozíciója fokozatosan gyengült az elmúlt évtizedben, s mellette nemcsak Kína erősödött, hanem számos középhatalmi helyzet alakult ki a világ gazdaságában és működésében. Nincs már az Egyesült Államoknak annyi pénze, hogy betöltse a világ csendőre szerepét, s a legutóbbi afganisztáni kivonulása is bizonyíték arra, hogy ezt már csak egyre kevésbé hatékonyan tudja ellátni. Rá­adásul az eddigi – szinte korlátlan hatókörű – dollárnak, mint világpénznek is ma már egyre több kihívással kell szembenéznie. Nemcsak a petrodollár (azaz hogy minden olaj- és gáztranzakciót dollárban kell megkötni) eddigi hatóköre sérül, hanem a digitális jegybankpénzek irányába tett hatékony lépések is azt valószínűsítik, hogy a dollár – és ezáltal az Egyesült Államok – ereje és pozíció­ja hanyatlóban van.

Ázsia felemelkedése – pontosabban szólva visszaemelkedése – megállíthatatlannak látszik, s ez új játékrendet, új játékszabályokat is követel egyben. A háború ráadásul végzetesen meggyöngítette Európát, az Egyesült Államoknak pedig nemcsak a woke mozgalom túlkapásaival, az óriási államadósságával és költségvetési hiányával kell megküzdenie, hanem az eddig működő legfőbb kohéziós erő, a „melting pot” (a legendás amerikai olvasztótégely, amelynek segítségével a korábban bevándorló tömegek hamar hű amerikai állampolgárokká váltak) véglegesnek tűnő kimúlásával is.

Ebben a drámaian átalakuló világban kell megtalálnia mindenkinek a helyét. Ebben mi, magyarok sem vagyunk kivételek. Az esélyeink nem rosszak. Megvan a kulturális hátterünk és stabil kormányzatunk mindahhoz, ha jól kielemezzük a helyzetet, s a változásokhoz igazodó, sikerességet jelentő új víziót és stratégiát vagyunk képesek együtt kitalálni és alkalmazni, hogy folytassuk az eddigi eredményes felzárkózást. A lehetőség megvan, a kihívás azonban nagy. De a magyar emberek a nehéz helyzetekben csodára képesek. Ezt történelmünkben már jó néhány alkalommal bizonyítottuk. Ma is történelmi időket élünk.

A szerző közgazdász, főiskolai tanár

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Unsplash)