Orbán Viktor miniszterelnök a V4-ek kassai tárgyalásán is világossá tette, hogy Magyarország teljes mértékben támogatja Finnország és Svédország NATO-tagságát. A baloldali politikusok és véleményvezérek által hangoztatott vádak alaptalanok, mivel nem Magyarország, hanem Brüsszel miatt várat magára a magyar törvényhozás jóváhagyása.
A ratifikálás halogatásáról, különutasságról és egyéb, komolynak aligha nevezhető vádakról írnak és nyilatkoznak a baloldali sajtótermékek és politikusok, miközben a csatlakozási folyamat elhúzódásának hátterében a brüsszeli „jogállamisági mechanizmus” néven fémjelzett politikai boszorkányüldözés jelölhető meg elsődleges okként. Az Európai Bizottság által zsarolási eszköznek használt eljárás ugyanis számos olyan törvényhozási feladat elé állította a magyar Országgyűlést az elmúlt hónapokban, amelyek az ország gazdasági érdekei miatt prioritást élveztek, ami érthető módon időt és energiát vett el a törvényhozástól. A mechanizmus időzítése több szempontból is szerencsétlen lépés volt Brüsszel részéről. Európa még a világjárvány kedvezőtlen gazdasági hatásait sem heverte ki, amikor kitört az orosz–ukrán háború. Válaszlépésként az Oroszország elleni szankciós politika pedig az ígéretekkel ellentétben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így a háború félelmei mellett újabb gazdasági problémák, valamint energiaválság bontakozott ki a kontinensen.
Ebben a helyzetben politikai egységre, valamint az európai érdekek felismerésére, azok határozott képviseletére lett volna szükség a nemzetközi színtéren. Ezt a munkát azonban megspórolta Brüsszel. A szankciókkal gazdasági nehézségeket, a mechanizmus elindításával pedig válságos időben olyan belső konfliktusokat gerjesztett, amelyekkel nemcsak Magyarországnak és Lengyelországnak, hanem az európai egység veszélyeztetésével, a közösség egészének árt.
Ennek a brüsszeli politikai nyomásgyakorlásnak a hatásait szenvedik el közvetett módon a svédek és a finnek is, akik érthető és méltányolható okból nagyobb biztonságra vágynak a földrajzi helyzetükből fakadóan. Finnország és Svédország szempontjait hazánk is méltányolja, erről szólt a magyar miniszterelnök legutóbbi nyilatkozata is, melyben leszögezte, hogy Magyarország támogatja Finnország és Svédország NATO-tagságát, amelyet a következő év első ülésén a parlament is napirendre tűz. A két ország csatlakozásához azonban nemcsak a magyar, hanem a török állam részéről is ratifikáció szükséges, ami várhatóan a magyarnál is későbbi időpontra datálható. Ezt figyelembe véve a magyar törvényhozási folyamat lényegében nem befolyásolja érdemben azt a kérdést, hogy Svédország és Finnország mikor válhat a transzatlanti szervezet teljes jogú tagjává.
A viták és a támadások középpontjában mégis Magyarország áll. Miközben hazánkkal szemben jogállamisági aggályokat vetnek fel, addig beszédes és elgondolkodtató tény, hogy a baloldali pártok a jogállami keretek betartását kérik számon a magyar kormányon. A magyar jogalkotási gyakorlat szerint ugyanis szükséges és indokolt a társadalmi egyeztetés lefolytatása a két új NATO-tagjelölt ország csatlakozása ügyében. Ezt a jogi szempontot azonban nevetségesnek nevezte többek között a Demokratikus Koalíció és a Momentum is, amelyek a ratifikáció felgyorsítását követelik. Ennek fényében a baloldal reakciója hitelességi kérdéseket is felvet minden olyan ügyben, ami a jog és a jogállamiság helyzetét vitatja Magyarországon.
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány elemzője
Borítókép: Finnország, a NATO és Svédország nemzeti zászlói a ceremónián, ahol Jens Stoltenberg NATO-főtitkár átveszi a Finnország és Svédország hivatalos csatlakozási kérelméről szóló dokumentumokat a katonai szövetség brüsszeli székházában 2022. május 18-án (Fotó: MTI/EPA/Reuters pool/Johanna Geron)
