Úgy vélekedett, hogy a „legelőkelőbb kultúrintézményeink” az egyetemektől a Magyar Tudományos Akadémián át az országos múzeumokig vagy a levéltárig „a tiszta tudomány művelését, fejlesztését, tudományosságunk színvonalának emelését” tartják a feladatuknak. „Teljes mértékben elismerik ugyan a gyakorlati élet és a népművelés szempontjainak fontosságát, de e szempontok érvényesítését s az ily irányú szükségletek kielégítését nem tekintik a tudományos intézmények elsőrendű feladatának, lévén e célra rendelt külön gyakorlati irányú és közművelődési célzatú intézményeink.”
Hómannak alapvetően igaza volt, ugyanakkor ő is tudta, hogy „elsőrendű tudományos feladatai mellett másodsorban népművelő, oktató hivatása is van múzeumunknak”. Ezt ma legfeljebb azzal egészíthetjük ki, hogy a tudományos munkára, a gyűjtemények tudományos feldolgozására épülő kiállításrendezés, a közművelődés, az oktatás, az ismeretterjesztés, a múzeumpedagógia ma még hangsúlyosabb részei a komplex múzeumi tevékenységnek, mint egy évszázada. Ám – megismétlem – ezeknek csakis a tudományos tevékenység lehet az alapja.
A tudomány és a ráépülő közművelődés szimbiózisát maga Hóman is kiemelte: „Öncélú, tiszta tudomány nélkül nincs alkalmazott tudomány és nincs népszerűsítő tudomány. Tiszta tudományt művelő és terjesztő intézmények nélkül pedig nem fejlődhetik öncélú, tiszta tudomány. A közműveltséget gyarapító és gyakorlati ismereteket terjesztő intézmények tehát nem boldogulhatnak, ha nincsenek tisztán tudományos intézményeink. Ez a felfogásom természetesen nem jelenti azt, mintha a tudományos intézmények közművelődési és gyakorlati irányú oktató munkásságát kárhoztatnám s az érdeklődő, tanulni vágyó művelt közönséget onnét kizárni kívánnám. Ellenkezőleg, vallom, hogy tudományos intézményeinknek – különösen mai nehéz gazdasági viszonyaink közt – ki kell venniök részüket a gyakorlati oktatás és népművelés feladataiból is. Ily természetű munkásságuknak azonban sohasem szabad a tudományos munka rovására előtérbe nyomulnia, sohasem szabad veszélyeztetnie az intézetek tudományos karakterét.” Ez számunkra és a bennünket fenntartó kormány számára is lényeges figyelmeztetés.
A mi intézményünknek hangsúlyozottan nemzeti karaktere van, olyan, amilyen nem lehet egy biológiai vagy fizikai kutatóintézetnek, de még egy Szépművészeti Múzeumnak sem.
Ahogyan Hóman fogalmazott: a Nemzeti Múzeum „speciálisan magyar nemzeti karakterének fenntartását nemcsak a tradíciókhoz való ragaszkodásunk, hanem a magyar tudomány szempontjai is szükségessé teszik. […] a magyar tudomány feladata éppen a speciálisan magyar kultúrának vizsgálata és megismerése. Nemzetközi elismeréshez és jelentőséghez is azáltal jut, ha a sajátosan magyar jellegű, csak nálunk, a mai nemzeti anyagunkból megismerhető tudományos igazságokat keresi és ismerteti meg a világ tudományosságával. A Magyar Nemzeti Múzeumnak – éppúgy, mint a nyugati kultúrnépek világhírű múzeumainak – igazi, tudományos jelentősége gyűjtő és feldolgozó munkásságának nemzeti irányában és karakterében van.”
A nemzet múzeuma az elmúlt 220 év alatt többször átalakult. Szerencsés és kevésbé sikeres decentralizációs folyamatok eredményeképpen jött létre az az alapvetően történeti profilú autonóm intézmény, amely Közép-Európa meghatározó tudományos műhelye és egyben népszerű, sokak által felkeresett kiállítóhelye. Hóman vallotta, hogy „a történeti alapon megindult természetes decentralizációs folyamatnak útját állnunk nem szabad. Ez a folyamat minden ellenkező kísérlettel dacolva tovább fog haladni a maga útján, s az idő mihamarabb meg fogja hozni a végső kifejlést: a központi épületben amúgy sem férő, részben már régen kiköltözött intézetek helyrajzi és adminisztratív szétválását.”
A természettudományi múzeum későbbi önállósodása innen nézve teljesen érthető folyamat eredménye, ám abban igaza volt jeles elődömnek, hogy „a művészeti múzeumok jelentőségét és tekintélyét a Magyar Nemzeti Múzeum keretében való megmaradásuk, illetőleg odacsatolásuk miben sem csorbította volna, hiszen a kiválással egy időben a Nemzeti Múzeum többi osztályai is önálló intézetekké fejlődtek. […] A Magyar Nemzeti Múzeum szervezetének e korai és erőszakos megbontásával egy szép történeti koncepció – a magyar föld és magyar szellem minden termékét magában foglaló Magyar Nemzeti Múzeum koncepciója – sérült meg.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!