Sorban jelentek meg nemrég a The Washington Post véleményrovatában olyan olvasói levelek, amelyeket amerikai magyarok írtak. Ezekben felhívják a figyelmet arra, hogy a nemzeti kisebbségeknek is helyük van Ukrajnában, utalnak a kárpátaljai magyarok történelmi jelenlétére és a múlt hónapban még tovább nyirbált jogaira. További ilyen leveleket is közölhet még az amerikai lap, ugyanis szerzőik egymással összehangoltan írják ezeket azzal a nem titkolt céllal, hogy befolyásos washingtoni körökben is tudatosodjék a kárpátaljai magyar követelések jogossága.
Tudjuk, hogy Biden elnök törődik az emberi jogokkal. Azt is tudjuk, hogy ha megemlíti Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek: meg kell oldani ezt az ügyet, akkor rövidesen biztosítani fogják a helyi autonómiát Ukrajna lojális nemzeti kisebbségeinek
, írja például Lipták Béla mérnökprofesszor, a Magyar Lobbi nevű szervezet alapítója.
Az anekdota szerint a kórbonctan tanára átszellemült arccal szól a medikusokhoz, amikor felmetszik a halottat az egyetemi gyakorlaton: „Jöjjenek közelebb! Ilyen szép májzsugort ritkán fognak látni!” Akármilyen szörnyen alakul a lassan egy éve tartó orosz–ukrán háború, hosszú időre ellátja a világpolitikával foglalkozókat szemléltetőanyaggal. Két hete arról írtunk e hasábokon, geopolitikailag Európa annak dacára leértékelődött, hogy az EU szomszédságában zajlik a háború. A NATO második legfontosabb országa – a két nyugat-európai atomhatalom rovására – ma az unión kívüli Törökország, amely nemcsak stratégiai elhelyezkedésének, méretének és nagy hadseregének köszönheti e szerepet, hanem annak is, hogy bebizonyította: a mostani kiélezett helyzetben is képes önálló akaratra.
Most pedig arról írunk a háború összefüggésében, hogy készülni kell arra, aháborút valamikor, valamilyen módon valamiféle nyugvópont váltja fel.
Ez pedig belátható időn belül alighanem az egyetlen esélyét jelenti majd annak, hogy egy rendezéssel a kárpátaljai autonómiának is érvényt lehessen szerezni.
Ne legyenek illúzióink: a kárpátaljai magyarok ügye – úgy, mint általában a magyaroké – nem érdekli a nagyhatalmakat. Számos történelmi példa alapján illúzió azt gondolni, hogy egy ukrajnai rendezés úgy néz majd ki: mindenki rendelhet magának valamit, mint a családtagok a vasárnapi ebéd utánra a cukrászdából, és akkor majd a magyarok kárpátaljai autonómiát kérnek, tejszínhabbal a tetején. De a kárpátaljai magyarok ügye – és általában a kisebbségvédelem – biztonsági szempontként más országok számára is fontos érv lehet, különösen egy háború után.