Arra, hogy ez megváltozott, érzésem szerint maguk a rendőrök sem voltak felkészülve, felkészítve. Fiatal srácok és lányok melóznak ezekben az esetekben, szigorúan betartva a szolgálati szabályzatot, rimánkodva a kreténnek, hogy ugyan tegye már le szépen lassan a bicskát a földre. A szabályok betartása nagyon helyes egyébként, a francnak sem hiányzik ide rendőrterror, azt megkaptuk elégszer, legutóbb 2006-ban, és nem vagyunk a vadnyugaton. 

De ha már itt tartunk, elmondom, hogyan megy ez Amerikában, a szabadság, a demokrácia és a halálbüntetés hazájában, ahonnan egyébként mindeközben egyre érdekesebb érdeklődők érkeznek lángosozni egy jóízűt. Jack egyszer szól, de már akkor sem kislányos a hangja. Másodjára meg térden lövi a támadót, oszt’ jónapot. Van persze felhorgadás, bár ha öt fekete rendőr durrant le egy hatodikat, aki meg nem rendőr, akkor zavar támad a gépezetben. De ezt hamar elhárítják.

Na de. Amire végképp nem voltunk felkészülve, az a nemzetközi antifasiszta brigádok vörösterrorja Budapest utcáin. Az eltörlés „kultúrájának” gyakorlati, fizikális megjelenése. Annak ellenére meglepődtünk kissé, hogy a bevetést komoly ideológiai kartácstűz előzte meg, illetve vezette fel. 

A vörösterror exportálásának gondolata ugyan nem új keletű, már Trockij elvtárs is kísérletezett vele, azért ez mégis kissé váratlanul érkezett. Mondhatjuk hátulról. Hordában, falkában, símaszkban, viperával, vascsövekkel, kalapáccsal, túlerőben, vértócsát és betört koponyát hagyva maga után. 

Mocskos csürhe, tehetjük még hozzá. Tegyük. Aztán mindenki nyugodjon le a… tudjuk, hová. A szállóigévé vált stratégiai nyugalom megőrzése és kiterjesztése esetünkben is fontosnak tűnik. 

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy kesztyűs kézzel kellene bánni velük. Ugyanis ha mindez utólag esetleg, véletlenül garázdaságnak minősülne, akkor nagy a baj. Tekintve, hogy a laikus, ám ép jogérzék szerint ha én most felfüggesztem ezt az írást és kimegyek az utcára kukákat borogatni, az garázdaság. 

Amennyiben viszont összeszedem a haverjaimat és elindulunk, hogy félholtra verjünk embereket azért, mert nem tetszik a kabátjuk, az arcuk, a politikai nézeteik, vagy bármijük, az valami egészen más. 

Így értelemszerűen a büntetési tétel is. Annak mértékével pedig világossá kell tenni, hogy ez egy másik játszótér. Itt mi focizunk, a saját szabá­lyaink szerint. Itt utánrúgásért piros lap jár, nem kotorászunk a sárga után. Otthon azt csinálnak, amit akarnak, vagy amit hagynak nekik. És miután letöltötték a letöltendőt, kikísérni őket Hegyeshalomnál, örökre. Uzsgyi haza! A görögök legfeljebb körbemennek.

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pixabay)