Az Európai Néppárt (EPP) mára saját maga paródiája lett. Simán megtagadják, amit tíz, húsz vagy harminc évvel ezelőtt képviseltek. Elveszítették volna saját értékeiket és ideológiájukat? A lényegüket?
A nyugat-európai konzervatív pártok többsége behódolt a woke eszméknek és annak a baloldalnak, amely igyekszik normálisként beállítani azokat. Támogatják a homoszexuálisok házasságát, az abortuszt, a genderideológiát, az LMBTQ-propagandát az iskolákban, míg a kereszténységet lassan tiltólistára helyezik. Egyértelmű az eltolódás. Kiüresedett pártokká váltak, annak ellenére, hogy egyébként nagyszerű személyiségek is megtalálhatók soraikban, olyan emberek, akikkel egyet tudunk érteni. Igaz, ők mára már kisebbségbe kerültek.
Mi történt? Mi vezetett idáig? A baloldalnak nagyon erős a befolyása, és kitűnően el tudja juttatni saját üzeneteit az emberekhez. Mit tesz a fősodratú jobboldal? Csak a gazdasággal foglalkozik. Persze, nagyon fontos az is, ebben mindannyian egyetértünk, de a kultúrharcot nem kellene feladni, mert ha ezt tesszük, akkor tálcán kínáljuk a győzelmet a baloldalnak.
A jobboldal teljesen megfeledkezett a kultúráról és arról, hogyan is kell azt ápolni. A mai baloldal viszont egy szép nagy filantróp hálózat, amely készen állt arra, hogy ezt pótolja. Amivel a jobboldal nem törődött, szépen lassan elveszítette: az egyetemeket, a think tankeket, a médiát. Ha hanyag vagy, nemtörődöm, az ellenséged kihasználja, és ráteszi a kezét arra, amivel nem törődsz. És nem várhatod el a baloldaltól, hogy tisztességes legyen, őket nem abból a fából faragták, bizony az ő szabályaik szerint kell játszani.
Ez volt a konzervatívok első nagy hibája. Minden európai jobboldali párt elkövette. Tudatlanságból? Vagy szándékosan? Ezt már nem fogjuk megtudni. Mariano Rajoy Spanyolországban, Sarkozy Franciaországban, Merkel Németországban csak a gazdasággal törődtek, a társadalmi problémákat félresöpörték. Illetve odasöpörték a baloldalnak. Ők pedig köszönték szépen, és kihasználták a lehetőséget. A televízióban, a médiában, a think tankekben elkezdték terjeszteni az ideológiájukat. Normálisnak beállítani. És itt a nagy probléma. Abban a pillanatban, amint az érvrendszerük normálisnak tűnik, elvesztettük a csatát, mert olyasmit kellene támadni, ami így már az átlagember számára normális, sőt úgy érzi, jó.
Ha a jobboldal úgy kormányoz, hogy csak a gazdaságot tartja szem előtt, ami nem feltétlenül rossz, de minden más megmarad a baloldalnak, ismétlem, ez nagy hiba. Igenis meg kell vívni a kultúrharcot. Újra teret kell adni a konzervatív eszméknek. Miért? Mert enélkül a jobboldalnak nehezebb lesz újra kormányozni.
Ha egyszer mégis kormányozni fognak, és minden közpénz a rendelkezésükre áll, átütő üzenetek kellenek majd. Ez a baloldal receptje szerte Európában és az egész világon: mozgatni a szálakat, apránként fogadtatni el a társadalommal az üzeneteket.
Legyünk őszinték, emlékszünk bárkire korábban az EPP-ből, aki azt mondta volna, hogy az abortusz alapvető emberi jog? A legtöbben alapból ellenezték vagy csak legszélsőségesebb esetekben támogatták, például nemi erőszak vagy az anya veszélyeztetése esetén. Vagy akkor, ha a babának olyan fejlődési rendellenességei voltak, amelyek nagyon rossz életet vagy korai halált jeleztek előre. Ma azonban az abortuszt sikerrel liberalizálták, és úgy is beszélnek róla, mint a nők egyik alapjogáról, holott ez egy téveszme.
Az élet a fogantatással kezdődik. Emmanuel Macron az Európai Unióban támogatja, hogy az abortuszt alapvető joggá nyilvánítsák. Teljes az őrület. Az Európai Néppárt már nyíltan kimondja, hogy az abortusz alapvető jog. És a magzat joga az élethez nem alapvető jog? Tessék! A európai jobboldaliak a múltban nem tettek semmit, jött a baloldal, és normálisnak állította be a felfogást.
A másik, amit a baloldalnak az európai jobboldal cinkosságával sikerült megváltoztatnia, az a családról alkotott kép. Régebben a konzervatívok mind azt állították, hogy a család definíciója az, ami mindig is volt. És nem az, amit ma sajnálatos módon kötelező „természetes családnak” nevezni. Amikor Orbán Viktor kimondja, hogy „az apa férfi, az anya nő”, homofóbnak bélyegzik, holott ez a világ legnormálisabb dolga. Sőt minden bizonnyal a pártok sok évvel ezelőtti vezetői is teljes mértékben egyetértenének vele.
Borja Sémper, a spanyol Néppárt kampányfőnöke kijelentette, hogy nem fogják hatályon kívül helyezni sem a transztörvényt (erről a törvényről ebben az újságban már írtam), sem az új abortusztörvényt, amely egyébként lehetővé teszi, hogy tizenhat éves nők szülői engedély és beleegyezés nélkül abortusznak vethessék alá magukat. Semper azt mondta, hogy csak néhány változtatást fognak végrehajtani. Tessék, újra ugyanaz: a jobboldal átvette és magáévá tette a baloldal diskurzusát, mert féltek, hogy majd mit szólnak.
Uraim, nemcsak, hogy nem kellene egy nótát fújni a baloldallal. Nemcsak, hogy nem kellene bocsánatot kérni. Itt lenne az ideje szembeszállni velük.
A genderideológia és a feminizmus a másik nagy meccs, amelyben a baloldal nyerésre áll (vagy már meg is nyerte). A feministák áldozatok a politikai diskurzusban, annak ellenére, hogy jogi szinten már egyenlők. Harcuk továbbra is tart. Miért? Mert hálás a téma az olcsó show-műsorokban, a még olcsóbb politikai vitákban. És persze mert azt hozza, amiért mindenki él-hal: szavazatokat.
Ez történt az LMBTQ-lobbival is. Bár jogi szinten ők is egyenlők, nekik ez nem elég, azt akarják, hogy a modelljüket mindenhol törvényileg érvényesítsék. Ezért zajlik most is a kemény munka, hogy egy gyerek hormonokat kaphasson vagy hogy valaki pszichológiai vizsgálat, hormonok szedése és a fizikai megjelenése megváltoztatása nélkül is nemet válthasson.
A kereszténységet viszont negligálni kell. Azt a kereszténységet, amelynek védelme Európában a hagyományaink és a kultúránk mellett az, ami meghatároz bennünket mint társadalmat. Azoknak, akik nem emlékeznek, az EU csillagos zászlaját egy hagyományos keresztény vallási ikonográfia ihlette, a koronás Szűz Mária-ábrázolás. A zászló tervezője, Arsène Heitz a következőket mondta: Istentől ihletve támadt az ötletem, hogy készítsek egy kék zászlót, amelyen a Rue du Bac-i Szeplőtelen Fogantatás tizenkét csillaga emelkedik ki; így az európai zászló Jézus anyjának zászlaja, aki tizenkét csillaggal megkoronázva jelent meg az égen.
Aztán ott van az illegális bevándorlás még mindig le nem zárt vitája. Láttuk, hogy az EPP egy része mennyire ellenezte, bár ne feledjük, hogy 2015-ben Magyarország, Lengyelország és Szlovákia kivételével mindenki elfogadta a menekültügyi kvótákat.
Az egyetemek woke gyárakká silányultak. A legtöbb nyugati állami és magánegyetem baloldali diskurzust folytat. Az akadémiai szabadság ürügyén viták nélkül sulykolják a fiatalokba a woke ideológiát mint kizárólagos, abszolút igazságot, amiről nem illik (lehet) vitatkozni. Mondjuk úgy, nem menő.
Mit tegyen a jobboldal? A néppárti jobboldal már semmit, köszönjük. Ők gyakorlatilag menthetetlenek. A valóban konzervatív jobboldali pártoknak azonban lenne dolguk: figyelni (utánozni) Orbán Viktort Magyarországon vagy a PiS-t Lengyelországban. Ron DeSantis az Egyesült Államokban megtehetné. Floridában már úgyis megtette, miért ne? Van mit tenni, figyelni Magyarországra!
Részben magyar tulajdonúvá alakították a médiaszektort, valamint az energia- és távközlési iparágat, létezik jobboldali média, konzervatív szellemiségű egyetemek is vannak, a kereszténységet védelmezik, míg a woke ideológiát és az LMBTQ-lobbit nem engedik az iskolákba. Nem hagyják, hogy az illegális bevándorlás célországa Magyarország legyen, fontos agytrösztök (MMC, Alapjogokért Központ stb.) vesznek részt a közéletben, egyszóval többfrontos a kultúrharc. A baloldal ellen, igen.
Mentsük meg a társadalmat a woke ideológiától! Nem szabad félni, elbújni előlük. Harcolni kell ellenük, és normalizálni a mi diskurzusunkat a társadalomban. Higgyük el, az a normális, ha kereszténynek vagyunk! Igazi konzervatívok.
A szerző spanyol politológus, a Filosofía Política project alapítója
