Donáth Annát Gelencsér Ferenc, a Momentum jelenleg kvázielnöke vezette fel, aki pont olyan benyomást keltett, mint azok a haszonállatok, amelyek nem tudják, gazdáik valójában azért nézik őket olyan büszkén és elégedetten, mert látják, milyen szép nagyra nőttek, és ami az álmoskönyvek szerint az állatra nézvést semmi jót nem jelent, inkább azt jelzi, hogy a vizsgált lény pillanatokon belül le lesz vágva, meg lesz sütve, valamint jóízűen el is lesz fogyasztva. Az ember majdhogynem megsajnálta szegényt Gelencsért, aki csillogó szemekkel magyarázott a Momentumról és a saját roppant ambiciózus terveiről. Tette mindezt úgy, hogy nyilvánvalóan tisztában kellett lennie azzal a ténnyel, hogy ő csak amolyan előzenekar a sztárfellépő előtt, és felszólalása után Donáth Anna következik, aki napokon vagy heteken belül vissza fogja venni tőle az elnöki pozícióit.
Szegény Gelencsér amúgy továbbra sem a legélesebb kés a fiókban, ezt már Gulyás Gergellyel való vitája során is bebizonyította, mostani, szombati produkciója is harmatgyengére sikerült.
A helyszínen lévő momentumosok is így gondolhatták, mert kimondottan gyér tapsot kapott, érezhető volt, hogy igazából mindenki Donáthra kíváncsi, aki Gelencsér után meg is érkezett decens, babakék kosztümben, és huncut göndör tincsekkel a hajában állt a zavarbaejtő mintájú háttér előtti pulpitushoz.
A politikus rendesen bekezdett, szinte azonnal elővette a gyerekkártyát, és lényegében a beszéde végéig el sem tette.
Donáth beszédében nemcsak nemrég született gyermeke volt visszatérő elem, de a szorongás is: állítása szerint igen gyakran szorong. Általában a közelgő klímaapolkalipszis miatt, de Orbán Viktor is hasonló nyugtalanító érzéseket vált ki belőle.
A beszéd egyébiránt annyira semmitmondó és unalmas volt, hogy hallgatása közben igazi próbatétel volt a szombati ebéd után ébren maradni. Donáth Anna azonkívül, hogy hangsúlyozásaival, szüneteivel és sóhajtozásaival Dobrev Klára ripacsságát idézte, semmi újat vagy izgalmasat nem hozott magával, kimondottan nehéz volt odafigyelni rá.
Amit talán érdemes kiemelni, hogy igyekezett némi távolságot tartani Gyurcsánytól, ami a rutintalan politikafogyasztókat egészen biztosan meg tudta téveszteni, de aki kicsit többet foglalkozik a közélettel, az pontosan tudja, hogy az effajta reakciókat felesleges komolyan venni.
A baloldal csillogó szemű fiataljai általában így kezdik; fogadkoznak, hogy ők aztán soha a büdös életben nem fognak összefogni Gyurcsánnyal, Unicumokat, undort meg a múlt letűnt képviselőit emlegetik, aztán a választások közeledtével gondterhelt tekintettel széttárják a karjukat, szomorúan kijelentik, hogy sajnálatos módon nincs mit tenni, a szavazóik azt akarják, hogy az ellenzék összefogjon, majd szépen összefognak Gyurcsány Ferenccel. Aki pedig köszöni szépen, addig is, amíg a csillogó szeműek kéretik magukat, minden ellenzéki politikust igyekszik átcsábítani a saját pártjába. Azaz teljesen reális forgatókönyv, hogy a következő országgyűlési választásokra alig marad ismert ellenzéki a többi baloldali pártban.
És akkor meg is érkeztünk Gyurcsányhoz és az ő évértékelőjéhez. Ami egy egészen elképesztő jelenettel, egy valóságos erődemonstrációval kezdődött.
A DK elnökének beszéde előtt szépen sorjában felállították az összes, az elmúlt időben a párthoz átcsábított ellenzéki politikust, elmondták, ki melyik konkurens baloldali tömörülésből érkezett, majd mindenkit jól megtapsoltak. Szürreális volt.
A megannyi Geréb pedig kissé zavartan tűrte, hogy Feriék mutogatni való hadizsákmányt csináltak belőlük, feszengve, pislogva hajlongtak, és mindegyiken az látszott, hogy bárhol máshol szívesebben lenne, mint ott.
De a pénz beszél, a DK-s karaván pedig halad, az elcsábított megélhetési politikusok egészen biztosan ki lettek fizetve. Aztán színpadra lépett a nagy kavarógép, az égő városa fényében gyönyörködni szerető, hibbant Néró, megköszörülte a torkát, és belekezdett. A köszörülés amúgy teljesen hiábavaló volt, Gyurcsány ugyanolyan rekedt maradt, mint amilyen a művelet előtt, de volt mentsége; állítása szerint aznap makacs influenzával vívott élet-halál harcot. Fogatlan, beteg oroszlánként beszélt, olyan is lett a produktum, leginkább unalmas, hiányzott belőle a megszokott gyurcsányi tűz. Voltak persze megint óriásira nyúlt hatásszünetek, sóhajok meg krákogások, ivott is – mármint természetesen vizet – többször, de valami hiányzott.
Ez történik, amikor valaki betegen próbál elsöprő beszédet mondani. Tartalmilag azért hozott érdekes dolgokat, az például különösen gyomorforgató volt, amikor arról beszélt, hogy az Orbán-kormány hazugságra, manipulációra és önkényre építi a politikáját.
Gyurcsány szájából a hazugság emlegetése egészen elképesztően hangzik, hiszen pont ő az, akit a „hazudtunk, reggel, éjjel meg esté”-ről, a költségvetési adatok meghamisításáról vagy a gazdaság valós állapotának eltitkolásáról ismerünk. Meg arról, hogy államcsődbe kormányozta, tönkretette az országot.
Amikor pedig az önkényt említette, konkrétan felrobbantam, mert ki ne emlékezne a válogatás nélkül összevert ártatlan emberekre, a kardlapos lovasrohamokra, a fullasztó könnygázfelhőkre, a símaszkos, viperás, azonosító szám nélkül lövöldöző rendőrökre?! Döbbenetes, hogy Gyurcsány Ferenc ki meri ejteni a száján az önkény szót. Hihetetlen mértékű gátlástalanságra utal, hogy az az ember beszél önkényről, aki terrorizálta a politikája miatt az utcára vonuló, tiltakozó tüntetőket, brutálisan szétverette-összeverette az ellenzék békés megemlékezését az Astoriánál, és valósággal embervadászatot rendezett a főváros utcáin. Persze ő ilyen, mindig is ilyen volt, egy gátlástalan hazudozó, egy mérhetetlenül aljas agresszor. Ezért is olyan szomorú és kétségbeejtő, hogy lassan csak a DK marad, Gyurcsány pedig igazi kisgömböc módjára mindenkit felzabál az ellenzéki baloldalon.
