A rendszerváltoztatást követően az Apró és Donáth családfők közéleti szereplését közvetlen leszármazottaik folytatták, mindketten az MSZP háza táján, majd az unokák – Dobrev Klára és Donáth Anna – szintén a politikában találták meg a lehetőséget. Ráadásul a nagyszüleikhez hasonlóan ők is szövetségre léptek: a 2022-es parlamenti választáson Dobrev Klára és Donáth Anna a baloldali pártjaik vezető szereplőjeként együtt kampányoltak a nemzeti kormánnyal szemben. Kommunista nagyszüleik mindkettejükre komoly hatást gyakoroltak, Dobrev Klára 2004-ben például azt nyilatkozta, hogy „a nagyapámra pedig nagy szeretettel emlékszem. A nagyszüleim egész felnőttkoromig jelen voltak az életemben”, míg Donáth Annáról az édesapja mondta azt az ATV stúdiójában még 2019-ben, hogy lányának ugyanaz a gondolkodásmódja, ugyanazokat a szavakat használja, mint a kommunista nagyapja. Mindezek fényében nem meglepő, hogy Dobrev Klára és Donáth Anna politikai gondolkodásmódja szinte teljesen azonos. Mindketten erőteljesen elkötelezettek Brüsszel iránt, az őseikhez hasonlóan a nemzetállamokat felszámoló birodalmi logikát támogatják.

Csak most már nem MSZP-nek, hanem DK-nak nevezik a baloldal vezető pártját. Mindezek fényében nem meglepő, hogy az erős üzengetések helyett csupán finom odaszólások voltak Donáth Anna beszédében, ugyanis tudja nagyon jól, hogy a Momentum és a DK között kreált mesterséges konfliktus csupán színjáték, ami a szavazótábor maximalizálásáról szól egy későbbi DK–Momentum-koalíció létrehozásához. Ugyanez volt a logikája az MSZP– SZDSZ-koalíciónak is, ahol szinte minden választás előtt eljátszották, hogy sok mindenben nem értenek egyet, sőt volt olyan voksolás is, ahol még azt is tagadták, hogy összefognának, majd 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban is koalícióra léptek egymással, az SZDSZ pedig kulcspozíciókat kapott az MSZP vezette kormányzatban. Ez a sors várna Gyurcsány tervei szerint a Momentumra is, miközben a többi kisebb baloldali párttal végleg leszámolna.

Ezt Gyurcsány Ferenc egyértelművé is tette az évértékelő beszédében: a Demokratikus Koalíciót tartja az Orbán-kormány ellenfelei gyűjtőpártjának, minden más formációval leszámolna, egyedül a Momentumot tartaná meg koalíciós partnerként. Erre minden esélye meg is van a DK vezetőjének: az MSZP társadalmi támogatottsága most már tartósan egy százalék körül van a felmérésekben, miközben az LMP és a Párbeszéd lényegében már nem létező formáció. A Jobbik is összezuhant, Gyöngyösi Márton vezetésével a párt lényegében láthatatlan. Gyurcsány vélhetően az EP-választásra vár, ahol a listás eredmények fényében világosan látni lehet majd azt, hogy mely pártok léteznek még egyáltalán. A kisebb baloldali pártokban már érzik is ennek a veszélyét, így nem meglepő, hogy szinte nem telik el úgy hét, hogy ne lépjenek át a Demokratikus Koalícióba valamelyik baloldali formációból.

Az elkövetkezendő hónapokban további átlépésekre lehet számítani, a folyosói pletykák szerint erőteljes nyomás helyezkedik például a II. kerületi Őrsi Gergelyre és a zuglói Horváth Csabára. Mindkét MSZP-s polgármester válaszút elé lett állítva: vagy csatlakoznak Gyurcsány pártjához, vagy leszedik őket az önkormányzati választás előtt. De hasonló folyamatoknak lehetünk szemtanúi több vidéki nagyvárosban is. Vélhetően ezt az átlépési hullámot igyekszik tompítani a haldokló MSZP vezetése: másfél évvel az önkormányzati választás előtt már bejelentették több polgármester-jelöltjüket is.

Mint mondta, mindent meg kell tenni a Fidesszel szemben, minden lehetséges eszközt be lehet vetni ennek érdekében. Ez egy új szintje a demokratikus magyar politikának, a kommunista Rákosi Mátyás-féle „aki nincs velünk, az ellenünk van” gondolkodásmód újjáélesztésének minősíthető. Ugyanakkor ennek a kijelentésnek a fényében érthetővé válik a dollárbaloldal viselkedése: a nemzeti érdekekkel is szembemenve mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzák az uniós források Magyarországra érkezését, de még a több ezer munkahelyet teremtő beruházások ellen is hergelnek, teljesítik a külföldi finanszírozóik elvárásait. Röviden jellemezve a gondolkodásmódjukat: minél rosszabb Magyarországnak, annál jobb a baloldalnak.

Az elmúlt évek tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a magyar társadalom túlnyomó többsége elítéli ezt a típusú viselkedést és nem támogatja azokat a politikai erőket, amelyek szemmel láthatóan nem a magyar nemzeti érdekek mentén politizálnak. Ugyanez igaz a külföldi finanszírozás megítélésére, amelyet az Alapjogokért Központ friss felmérése szerint a magyarok 61 százaléka elutasít. Hiába ügyeskedik tehát a DK és a Momentum, és próbálnak egy újfajta taktikával több szavazót megszólítani, a külföldi finanszírozási botrány és az alapvető nemzeti érdekekkel szembemenő politikájuk egyre látványosabb megnyilvánulásának árnyékában nem sok esélyük van arra, hogy érdemben bővítsék a támogatói bázisukat.

A szerző a XXI. Század Intézet vezető elemzője, a Megafon tagja

Borítókép: Donáth Anna (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)