Lengyelországban és Ukrajnában is feszültséget kelthetne a történelmi térképek nézegetése. Az Ukrajnához tartozó Lemberg mai neve például Lviv, de a lengyelek számára Lwów. Történelme során a halics-vlagyimiri orosz fejedelemséghez, Lengyelországhoz és a Szovjetunióhoz is tartozott, de német fennhatóság alatt is állt. Erről a városról azért is beszélek szívesen, mert 1250 körül alapította Danyiil Romanovics halicsi fejedelem, akihez családunknak, a felvidéki tapolylucskai és kükemezei Bánó családnak is volt némi köze. Második ismert ősünk, Visobur fia Germanus (másként Gyármán) ugyanis IV. Béla királyunk halicsi követe volt. (A Magyar Nemzeti Levéltár őrzi a családi levéltárunkat, amely csaknem 11 ezer iratot tartalmaz.)

Az uralkodó egy 1251-ben kelt oklevélben ismerte el Gyármán követjárással kapcsolatos érdemeit, és megerősítette sárosi birtokaiban. IV. Béla ezt megelőzően kötött szövetséget a fejedelemmel, akinek Leó (Lev) nevű fiához adta a lányát, Konstanciát. Lviv éppen Leóról kapta a nevét, de félreértések elkerülése végett jelzem, ezt nem azért hozom szóba, mert Konstanciára tekintettel területi követeléseink lennének arrafelé. Nem. Csupán azért említem, mert az ukránok is nyugtalankodhatnának a régi Lengyelországot ábrázoló térképek miatt. Lviv miatt viszont nem nyugtalankodnak, mivel különösképp őket is a magyar történelem zavarja, miként láthattuk azt a munkácsi turulszobor ledöntésekor.

Éppenséggel a königsbergi (kalinyingrádi) kiszögellés vagy Gdansk (Danzig), valamint Bolzano (Bozen) is zaklatottságot kelthetne egyes térképfürkészőkben.

Kalinyingrád ma orosz kikötőváros, de egykor a Német Lovagrend alapította. Hosszú történelme során, Königsberg néven a Porosz Királyság és a Német Császárság része is volt. Gdansk hovatartozása is bőven adott alkalmat a lengyelek és a németek közötti viszályokra, azonban azért helyezném a hangsúlyt az 1918 óta Olaszországhoz tartozó Dél-Tirol fővárosa, Bolzano, más néven Bozen példájára, mert az osztrákok és az olaszok közötti ellentétek ebben a tartományban mérgesedtek el leginkább. A villongások még a második világháború után is fel-fellángoltak, ám végül az autonómia megadásával ez a térség kiváló példát mutatott az ilyen típusú feszültségek megnyugtató kezelésére.

Románia következetesen elutasítja a Székelyföld autonómiá­jára vonatkozó kezdeményezéseket. Az ottani nacionalistákat ez nyilván örömmel tölti el, de ha meglátnak egy Nagy-Magyarországot ábrázoló transzparenst, attól idegrohamot kapnak. Itt lenne az ideje, hogy lehiggadjanak és kövessék a dél-tiroli példát.

A szerző író, újságíró

Borítókép: A szurkolók számára az összetartás jelképe ez a molinó (Fotó: Magyar Nemzet)