Csak hogy átérezzük ennek a veszteségnek a súlyát: az Eurostat adatai szerint 1989-ben Bulgária lakossága történelmi csúcson volt, és megközelítette a kilencmillió főt. Ehhez képest 2022. január 1-jén az ország lakossága alig haladta meg a 6,8 millió főt. Tehát Bulgária népessége majdnem 2,2 millióval csökkent a rendszerváltoztatás óta eltelt 33 év során. Ezen számokat és folyamatokat figyelembe véve érthető meg, hogy Bulgáriában miért övezi kiemelt érdeklődés azokat a családpárti megoldásokat, amelyek képesek lehetnek fordítani a demográfiai zuhanópályán.
Érdemes tehát emlékeztetni magunkat: mi is járhattunk volna úgy, mint Bulgária. A Fidesz–KDNP 2010-es, első kétharmados győzelmét megelőző Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányzás végére az Eurostat adatai szerint az Európai Unióban a legalacsonyabb volt a termékenységi rátánk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Magyarországon volt a legalacsonyabb a szülőképes, vagyis a 15 és 49 év közötti életkorú nőkre jutó várható gyermekszám.
Ehhez képest értékelhető igazán, hogy tíz év alatt, 2011 és 2021 között a teljes termékenységi arányszámot – jelentős részben a kormány családokat és gyermekvállalást támogató politikájának következtében – az egész Európai Unióban legnagyobb mértékben, 31 százalékkal sikerült növelni.
Ennek eredményeképpen a 2011. évi 1,23-as termékenységi arányszám 2021-re 1,61-re emelkedett. Az mindenki előtt ismert egyszerű statisztikai összefüggés, hogy a népességcsökkenés megállításához tartósan legalább 2,1-es termékenységi ráta szükséges, amitől egyelőre még messze vagyunk, de az elért eredmények reményt adnak a tekintetben, hogy igenis elérhető számunkra a kitűzött cél.
Összehasonlításképpen: ugyanebben az időszakban Bulgáriában a termékenységi ráta csupán 4,6 százalékkal, 1,51-ről 1,58-ra növekedett, míg az EU átlagában egyszázalékos csökkenés volt tapasztalható, ahol a legfrissebb adatok szerint ez a mutató 1,53. Megállapítható, hogy tíz év alatt a magyar mutatót az európai sereghajtóból sikerült az EU-s átlagot jelentősen meghaladó szintre emelni.
Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy ugyanebben az időintervallumban a száz házasságkötésre jutó válások számát is nálunk sikerült a legnagyobb mértékben, 66 százalékkal csökkenteni, akkor rögtön érthetővé válik, hogy egy Bulgária helyzetében lévő ország számára miért lehet követendő példa a magyar modell.
A mások számára is mintaként szolgáló, Családbarát Magyarország jelszóval összefoglalható családvédelmi modell a kormány tudatos, a jövőt a migráció helyett az itthon megszületendő gyermekekre és magyar családokra építő politikájának következménye. A modell három kulcsfontosságú elemre épül.
Kiszámíthatóság: a siker receptjének első eleme, hogy az ország polgárai olyan családbarát kormányt válasszanak, amelynek megvan a lehetősége arra, hogy közép- és hosszú távra tervezzen, és az elképzeléseit meg is tudja valósítani. Magyarország esetében ez fennáll, hiszen a választók 2010 óta immár negyedik alkalommal adtak kétharmados felhatalmazást a minden kétséget kizáróan családbarát Fidesz–KDNP-kormányoknak.
Bulgária esetében ennek a kiszámíthatóságnak nyoma sincs, az ország az elmúlt két évben mély belpolitikai válságot él át.
Most április 2-án két éven belül immár az ötödik (!) nemzetgyűlési választást rendezik meg, mivel a korábbiak eredményeképpen nem sikerült kormányzóképes koalíciót kialakítani.
Megfelelő jogszabályi keretek: a második fontos elem a szilárd családpárti jogszabályi keretek lefektetése, amelyek nem csupán a múltbéli eseményekre reagálnak, hanem vizionárius módon, a nemzetközi tendenciákat figyelembe véve, a jövőben várható fejleményeknek is megpróbálnak elébe menni. Miközben Magyarországon 2020-ban a család fogalmának, a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogának, valamint a szülők gyermekeik nevelésében betöltött szerepének sikerült alkotmányos védelmet biztosítani, 2021-ben pedig gyermekvédelmi törvényt elfogadni, Bulgáriában egy ehhez hasonló kísérlet 2020–2021-ben a kormányzó koalíció megosztásához és részben a kormány bukásához vezetett.
Erős felhatalmazás és határozott kormányzás nélkül tehát a gyermekek és családok védelmét sem lehet megvalósítani.
Egymásra épülő támogatási formák: a magyar kormány 2010-et követően egyértelművé tette, hogy munkaalapú társadalmat épít, és a magyar gyermekek megszületésének támogatásán keresztül kívánja orvosolni a demográfiai problémákat. Ennek keretein belül olyan támogatási rendszert alakított ki, amely egyidejűleg támogatja a gyermek- és a munkavállalást. Az első lépés a családbarát adórendszer kialakítása, majd pedig a csok bevezetése volt. Ezeket később követték újabb családbarát intézkedések, amelyek mind a gyermekvállalás ösztönzését és vonzóvá tételét segítették elő. Bulgáriában ehhez hasonló támogatási rendszer nyomokban sem lelhető fel, ezért az ottani családvédelmi szervezetek rendkívüli módon érdeklődnek a magyar gyakorlat és tapasztalatok iránt.
Ezért is volt különösen fontos a bulgáriai ROD International március végi rendezvénye, ugyanis a meghívott külföldi előadók (szerb, lengyel, magyar) bizonyítják, hogy kibontakozóban van a konzervatív, családpárti erők nemzetközi összefogása a közép- és kelet-európai régióban.
Ez egy rendkívül fontosnak tekinthető fejlemény, hiszen a konzervatív, keresztény és családbarát oldalhoz képest a progresszív, genderpropagandát terjesztő szervezetek, jellegükből adódóan, előnyben vannak a nemzetközi hálózatokban való együttműködés területén.
Magyarországon a konzervatív erők nemzetközi összefogásának megteremtésében és hálózatosodásának elősegítésében meghatározó szerepet vállal az Alapjogokért Központ. Globális viszonylatban ezt a célt szolgálja a CPAC Hungary újbóli megrendezése május elején, regionális szinten pedig a lengyel, cseh, szlovák, olasz partnerekkel közösen létrehozott Alliance for the Common Good (Szövetség a Közjóért), a hagyományos család védelmét zászlajára tűző szervezet. Ez utóbbi esetében elképzelhető, hogy a ROD International személyében a közeljövőben bolgár tagszervezete is lesz.
Bízom benne, hogy az Alapjogokért Központ a szófiai konferencián való megjelenésén és a magyarországi tapasztalatok bemutatásán keresztül reményt és bizakodást adott a bolgár, hagyományos családmodell pártján álló szervezeteknek és aktivistáknak, hogy nekik is sikerülhet többet tenni az ország drámai demográfiai folyamatainak megváltoztatása érdekében.
