Bárki bármit gondol Ferenc pápa stílusáról, nézeteiről, mindenképpen egyértelmű diplomáciai siker, nagy megtiszteltetés, hogy hazánkat már másodszor is meglátogatja. Aligha hiszem, hogy ezt ne tekinthetnénk háborúellenes, békepárti nézeteink elismerésének. És azt sem hinném, hogy ez a legcsekélyebb mértékben is a katonai agressziót kezdeményező orosz elnök támogatatása lenne. Inkább talán olyasmi, mint ahogy mi is gondolkodunk: a véres áldozatokat követelő lépést elítéljük, de azok magatartását is, akik ezt kiváltották.
Mindenkinek figyelmébe ajánlom Székely János megyés püspöknek a háború tárgyában a Mária Rádiónak adott, az interneten, a médium Facebook-oldalán visszahallgatható kiváló interjúját.
Mint utaltam rá, Ferenc pápa nézetei még hívei közül is sokakat megosztottak. Amerikai liberális katolikusoktól olvastam, hogy miért nyilatkozik olyasmiről, amihez nem ért. Például a közgazdaságról. Azt hiszem, mindez indokolttá teszi, hogy a keresztény társadalmi tanítással röviden megismerkedjen mindenki, aki betűt szokott olvasni.
A közelmúltban jelent meg egy könyv, amelyet az Antall-kormány egykori minisztere által létrehozott Mária Rádió adott ki, és a kabinet egyik volt minisztere írt. (Kereskedelmi forgalomba nem került, de a rádiótól igényelhető.) Címe: Keresztény közgazdaságtan?! Így, kérdőjellel és felkiáltójellel. A szerző (e cikk írója) véleménye az, hogy
ha valami igazán jó közgazdaságtan, az keresztény. Mit értünk ezen? Azt, hogy a közgazdaságtan lényege ez a szócska: köz. A közösségnek szól a gazdaságtan, tehát nem lehet csak egyesek érdekét kiszolgáló tudomány. A közgazdaságtan nem csupán a pénzcsinálás tudománya. E tudománynak is az embert kell szolgálnia, mint annyi más tudományos eredménynek.
A közgazdaságtan szolga, nem pedig úr. Semmiképpen nem vallás! Márpedig sokan szinte vallásos elkötelezettséggel tekintenek tételeire. Főképp a főáramú (neo)liberális közgazdaságtanban, amelyben oly nagy előszeretettel hivatkoznak Adam Smith tételére, a láthatatlan kézre. Azt állítják, hogy az államnak nem kell beavatkoznia a piacgazdaságba, az magától egyensúlyt teremt. Kérdezi az ember a közelmúlt hatalmas bankmentő akcióira gondolva: akkor miért aktivizálta magát az állam olyan nagymértékben a bankok megmentéséért? A legkapitalistább Amerikában? A leggazdagabb piacon: Svájcban? Hát mégis lehetséges, hogy be lehet avatkozni a gazdaságba?! Mit szabad – kell! Sok-sok milliárdnyi közpénzzel. Hogyan lehet ez?
Hogyan történhet meg, hogy a fejlett világban orbitális jövedelemkülönbségek jönnek létre? Hogyan lehetséges, hogy a globális Dél országai egyszerűen adósrabszolgaságban élnek, és nem tudnak kitörni e függőségből? (Megjegyzendő, ennek nehézségét mi, magyarok is ismerjük.)
A keresztény szociáletika középpontjában a saját közösségében cselekvő ember áll. Reinhard Marx liberális német bíboros a névrokona, Karl Marx példájára 2010-ben írt egy Tőke című könyvet. Ebben így ír: „A gazdaság nem öncél, hanem az ember szolgálója.” Két dolgot kell szerinte elkerülni a gazdaság terén: egyrészt a pénz fetisizálását, másrészt a pénz teljes elutasítását, ezzel a segélyfüggő társadalom kialakulását. Nem biztos, hogy a bíboros minden nézetével egyet kell értenünk, de ezzel feltétlenül.
„A katolikus társadalmi tanítás az erős állam szükségességét vallja, melynek a szolidaritás elvének megfelelően mindenkire ki kell terjednie. Különös tekintettel azokra, akik még nem vagy már nem tudnak részt venni a munkafolyamatok piaci alakításában. A gazdaság és a társadalom ne csak hatékony, hanem igazságos is legyen, ezeknek a fogalmaknak nem kell ellentétben állniuk egymással.” „Én, te és mi alapvetően egymásra vagyunk utalva, s egymás nélkül megérthetetlenek vagyunk. Ez pedig különleges felelősséget ruház minden egyes emberre, abban a tekintetben is, hogy a hatalmával, gazdagságával nem él vissza mások kárára” – írja a bíboros.
Reinhard Marx figyelmeztet: „Keresztény élet nem létezik felebaráti szeretet nélkül!” A keresztény tanításon alapuló globális irgalom és szolidaritás gyakorlatba való átültetésére van szükség, ellenkező esetben újra találkozunk majd Karl Marx eszméivel, s könnyen megismétlődhetnek a XX. század szörnyűségei.
Hozzátehetjük: és nem kevesebb problémát okoznak a szélsőséges liberalizmus vadhajtásai sem. Amelyeket egyébként Ferenc pápa is rendszeresen bírál.
A szerző közgazdász, professor emerita
