Az ukrajnai háború második évében a geopolitikai közeledések dominóhatása meglepte és megváltoztatta a Közel-Keletet, s a változások egyelőre reménykeltők. Szaúd-Arábia és Irán megállapodott a kapcsolatok helyreállításáról. Rijád és Damaszkusz újraindította a konzuli szolgáltatásokat és a légi járatokat. Katar és Bahrein között helyreállt a diplomáciai kapcsolat. Egyiptom és Törökország megállapodott abban, hogy új lapot nyitnak a kétoldalú kapcsolatokban. Jemenben tűzszüneti megállapodás született, és tárgyalások kezdődtek a konfliktusban kulcsszerepet játszó Rijád és a hútik, a síita szeparatista felkelők közötti megoldásról.
Több mint húsz év kellett ahhoz, hogy a Közel-Keleten kialakuljon a „kreatív káosz” – az Egyesült Államok neokonzervatív külügyminisztere, Condoleezza Rice elhíresült szóhasználatát idézve – és csupán néhány hét, hogy a fordulat bekövetkezzen. Ez a diplomáciai dominóhatás jelentős gazdasági javulást hozhatna Irán és Szíria számára, és jobb biztonsági garanciákat kínálna Szaúd-Arábiának és más Öböl-országoknak. Ez visszafogó hatással lehetne a térségből Európába irányuló migrációra, mivel Szaúd-Arábia befektetéseket tervez ezekben az országokban. Ez különösen fontos akkor, amikor Szudán az orosz–amerikai kötélhúzás újabb színtereként a polgárháború küszöbére került. Mind regionális, mind globális tényezők magyarázzák ezt a geopolitikai közeledést, ám meghatározó szereplője, „tető alá hozója” Kína volt.
Az első ok, amiért a kínai befolyás exponenciálisan nőtt az elmúlt években, gazdasági jellegű. 2021 márciusában Kína és Irán huszonöt évre szóló együttműködési megállapodást írt alá, amely Kínát Irán első számú gazdasági partnerévé és gazdasági életképességének letéteményesévé tette. Kína Irán legfontosabb importpartnere, a beérkező áruk több mint negyedének forrása. Ezt követi az Egyesült Arab Emírségek és India. Ezzel párhuzamosan 2019-ben és 2022-ben a szaúdi koronaherceg, Muhammad bin Szalmán stratégiai gazdasági megállapodásokat írt alá Kínával.
Az elmúlt években Irán és Szaúd-Arábia egyaránt készséget mutatott a gazdasági szuverenitás, a dollármentesítés mint közös érdek és a BRICS-hez való csatlakozás iránt, amely méltányosabb cseremegállapodásokat kínál. 2021-ben Kína részesedése a Szaúd-Arábiával folytatott kereskedelemben 21 százalék volt, az EU 13 százalékkal, az USA pedig csak hat százalékkal volt jelen a szaúdi piacon. A Kínával folytatott csere volumene több, mint a 87 milliárd dollár volt, míg az Egyesült Államokkal csak alig több mint 25 milliárd dollár. Ennek fényében állíthatjuk, hogy a gazdasági érdekek közeledtek Kína, Szaúd-Arábia és Irán között egy stabil és virágzó Közel-Kelet megteremtése érdekében.