A második ok geostratégiai. Az ukrajnai háború magyarázza, hogy az Öböl-menti országok miért akarnak elhatárolódni Washingtontól. Szaúd-Arábia szövetsége az Egyesült Államokkal a szíriai és jemeni háborúkban Rijád számára kudarcnak, az emberi és stratégiai erőforrások elpazarlásának bizonyult. Paradox módon Szaúd-Arábia biztonságát nagyobb veszélyben érezte, amióta bekapcsolódott az amerikaiak által kreatív káoszként vizionált „nagy Közel-Keletbe”, amely Irak 2003-as inváziójával kezdődött. Az Egyesült Államok közel-keleti külpolitikájával szembeni bizalmatlanság nagymértékben megnőtt, amióta Joe Biden lett az elnök, és úgy tűnik, a szaúdiak egyetértenek Kissingerrel abban, hogy „Amerika ellenségének lenni veszélyes lehet, de barátjának lenni végzetes”.
Szaúd-Arábia tehát felismerte, hogy nem biztonságos Amerika szövetségesének lenni, amely feláldozta Európát egy világgazdasági Armageddonért és a globális alaphelyzetbe állítás, „reset” érdekében, amelytől Washington világuralmának biztosítását reméli.
Ami Iránt illeti, a Teherán által finanszírozott milíciák részvételével vívott háborúk Jemenben, Szíriában és Libanonban gazdaságilag katasztrofálisak, bár stratégiailag sikeresek voltak. Az ukrajnai háború kirobbanása után az Oroszországgal és Kínával kötött szövetség határozott lépés volt a többpólusú világ kiépítése felé, amelynek része lehet a stabilizálódó Közel-Kelet is. A 2022-es iráni tüntetések – bár a Nyugat finanszírozta őket – megmutatták Irán törékenységét az Egyesült Államok „rendszerváltási forgatókönyveinek” fényében. Így mind Szaúd-Arábia, mind Irán stratégiai sebezhetősége nyilvánvaló az amerikai fenyegetésekkel szemben.
Washington egy nukleáris meghajtású, nukleáris rakéta indítására alkalmas tengeralattjárót küldött az Öböl térségébe, hogy kifejezze haragját az Irán és Szaúd-Arábia közötti megbékélés miatt.
A Kína által szponzorált és Oroszország által különösen Szíriában támogatott, inkluzívabb biztonsági környezet reménye a térség országai számára kecsegtetőbbnek tűnik. A Libanonba, Jemenbe, Szíriába és Iránba irányuló szaúdi befektetések újraindulását már bejelentették, ami jelentősen csökkentheti az ezen országokban tapasztalható gazdasági vészhelyzetet, amelyek a térségből történő tömeges elvándorlás elsődleges okozói.
Kínának tehát sikerült kibékítenie azt, ami sokáig kibékíthetetlennek tűnt. Az elmúlt évtizedben Peking olyan vezető szerepbe helyezkedett, amely a tekintélyen, a puha hatalmi eszközökön, vagyis a soft poweren alapult. Ennek része a megbízható kereskedelmi partner imázsa, aki tiszteletben tartja az ország szuverenitását, és nem terheli meg kereskedelmi partnereit ideológiai szlogenek és rendreutasítások megszégyenítő feltételeivel.
Kína nem alkalmaz hatalmon alapuló vezetést, azaz kemény politikát, katonai fenyegetéseket, háborúkat, rendszerbuktatásokat, merényleteket. A Közel-Keleten nagy hagyománya van a a Távol-Kelettel folytatott kereskedelemnek, Irán és Arábia évezredek óta üzletel Kínával. Így a kereskedelem olyan nyelv, amelynek játékszabályait mindenki érti és betartja a Közel-Keleten, Kína pedig felismerte ezt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!