Ez utóbbi témát néhányszor a liberális irányultságú Rzeczpospolita nevű lengyel újság is érintette. Az Orbán-kormánnyal nem kifejezetten szimpatizáló lap egyik publicistája az orosz–ukrán háborúval összefüggésben például ezt írta: „Bajban ismerszik meg az igaz barát.” (Azzal kapcsolatban, hogy a magyar miniszterelnök nem helyeselt bizonyos lengyel katonapolitikai lépéseket.) Ezután a lengyel–magyar barátság erejéről elmélkedett, arról, hogy majd kiderül, mennyit ér a Jaroslaw Kaczynski vezette Jog és Igazságosság párt által a magyarokkal létrehozott szövetség.

Akadnak lengyelek, akik az oroszokhoz fűződő viszonyunkat valamilyen próbakőnek tekintik, és igyekeznek azt összefüggésbe hozni a történelmileg kialakult lengyel–magyar barátság gondolatkörével. Ez bizony ostobaság. Ezzel az erővel mi is méricskélhetnénk a lengyel–magyar barátságot attól függően, hogy Lengyelországnak milyen a viszonya például Romániához és Ukrajnához, amely országokkal, pontosabban a politikájukkal szemben komoly fenntartásaink vannak. Nem ­amiatt, hogy Románia 1920-ban Trianonban a Magyar Királyság területéből nagyobb darabot kapott, mint a mai Magyarország, és nem is amiatt, hogy ma Ukrajnához tartozik az egykor magyar Kárpátalja. Csupán amiatt, hogy Románia következetesen elzárkózik a székelyföldi autonómia megadásától, a „demokratikus” Ukrajna pedig sokféle hátrányt, szenvedést okozott és okoz a kárpátaljai magyarságnak.
Morawiecki bizonyára jól ismeri a magyar–lengyel kapcsolatok történelmét. Elég, ha Árpád-házi Szent Kingára, Lengyelország egyik védőszentjére, Báthori Istvánra, a Rettegett Iván cárral szemben sikeresen harcoló lengyel királyra vagy éppen Bem apóra, az 1848–49-es erdélyi harcok legendás hősére gondol, akik igazán erős kapcsok e barátság történetében. Évezredesnél régebbi európai történelmünk során számtalan alkalommal nyújtottunk egymásnak segítséget, menedéket, és harcoltunk vállvetve; ha kellett, az oroszok ellen is.

Báthori István példája e tekintetben kiemelkedik. Az erdélyi fejedelmet 1576-ban választották királyuknak a lengyelek. I. (Habsburg) Miksa magyar király (II. Miksa néven német–római császár) is pályázott a lengyel trónra, de a lengyelek harcias királyra áhítoztak, ezért Báthori mellett döntöttek. Azt várták tőle, hogy visszaszerzi az orosz cártól a tőlük elragadott Livóniát (a mai Lett- és Észtország történelmi neve).

Amikor a lengyel kormányfő Varsó–Bukarest-tengelyről álmodik, akkor vajon mit gondol a magyarokhoz fűződő régi barátságról? Érthető, ha hazája politikai és gazdasági érdekeit tartja szem előtt, de mi változatlanul szeretnénk hinni a lengyelekhez fűződő ősi barátságunk erejében, miközben látjuk, hogy ez nem politikai kategória. Miként a hála sem.

A lengyelek politikai gondolkodását befolyásolja az oroszokkal szembeni ellenszenv. Mi viszont nem örülnénk, ha az oroszokhoz fűződő viszonytól függne a magyar–lengyel barátság sorsa.

A szerző író, újságíró

Borítókép: Mateusz Morawiecki (Fotó: Maciej Kulczynski)