A napokban az ENSZ Jogászok Nemzetközi Bizottsága (ICJ), az UNAIDS és az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala (OHCHR) által írt jelentést tettek közzé, amelyben emberi jogi alapú megközelítést határoznak meg a szexszel, kábítószer-használattal, szexuális és reproduktív egészséggel, hajléktalansággal és szegénységgel kapcsolatos magatartásokat büntető törvények tekintetében. A jelentés a felnőttek és a kiskorúak közötti nemi együttlétek dekriminalizálását is szorgalmazza, amennyiben utóbbiak beleegyeznek a közösülésbe.
A vonatkozó dokumentumban az is olvasható, hogy „a belföldön előírt, a szexuális beleegyezés alsó korhatárát el nem érő személyek szexuális magatartása lehet beleegyezéses, ha a jog szerint nem is, de a valóságban igen”. Ma az unióban azonban a tagállamoknak – így a tagállamok állampolgárainak – jogukban áll a józan ész és a normalitás mellett állást foglalniuk, amelyet alátámaszt az Európa-szerte megfigyelhető, gyermekek védelmére irányuló szigorú joggyakorlat is. Az elmúlt két évtized trendjeit vizsgálva kijelenthető, hogy az európai országok közt nem figyelhető meg dekriminalizálásra utaló trend, egyedül csak Észak-Írországban csökkentették 2008-ban a beleegyezési korhatárt tizenhét évről tizenhat évre a jogalkotók, míg 2013-ban például Spanyolországban három évvel növelték a beleegyezési korhatárt.
Jól látható ugyanakkor, hogy a válságban lévő liberális demokráciákban (Andreas Reckwitz német szociológus megfogalmazása) a törvényhozás elindult egy veszélyes irányba, amelynek következtében gyengülhet a kiskorúak védelmét szolgáló nemzetközi és tagállami jogi védőhálók szövete. Ezt az álláspontot erősítheti az újabban egyre inkább elfogadottnak beállított angol kifejezés, a minor attracted person (MAP), vagyis a kiskorúakhoz vonzódó személy, amely fogalom tulajdonképpen olyan pedofil érdeklődésű személyt takar, aki soha nem érintkezik szexuálisan gyermekekkel, illetve nem cselekszik büntető jogszabályokat sértő módon. A fogalom használatának célja egyértelműen az, hogy nem veszélyes, illetve nem bűnös pedofil személyeket, csoportokat írjanak körül vele, akik ráadásul a szexuális preferenciáik miatt erősen megbélyegzettek, és erre tekintettel pszichiátriai esetszámban nagyrészt alulismertek, ezért nem is megfelelő mértékben ellátottak.
A köznyelvi és kriminológiai szóhasználat és megközelítés azonban a MAP-ot egyértelműen a pedofíliával kapcsolja össze, azon személyekre alkalmazva, akik potenciális veszélyeket hordozva a szexuális tevékenységnél a serdülőkorú vagy annál fiatalabb gyermekeket részesítik előnyben. Orvosi-szakmai körökben az úgynevezett hebefília a serdülőkorúak (tipikusan a tizenegy–tizennégy éves fiatalok) iránti szexuális vonzalom, míg a pedofília tágabb korspektrumon érvényes fogalom.
A serdülőkor előtti életkort maximum a tizenhárom éves korban határozzák meg, és pedofilnak általában azokat tekintik, akik olyan gyermek iránt vonzódnak, aki még nem töltötte be a tizenhatodik életévét és legalább ötévesnél idősebb. Az úgynevezett efebofília fogalma is használatos, az ilyen szexuális irányultságú személyeket efebofileknek, magyarul leginkább „ifjúszeretőknek” nevezik; ez azt a szexuális magatartást jelenti, amikor valaki tartósan és erősen a tizenöt-tizenkilenc évesekhez vonzódik.
A MAP fogalmához való viszonyt tisztázta például a skóciai rendőrség, ugyanis a 2022. júniusi Police Scotland-jelentésben ugyan hivatkoztak a kifejezésre, de azt valójában a Horizon Project (a gyermekek szexuális zaklatásának és kizsákmányolásának leküzdésére irányuló európai konzorcium) létrehozására vonatkozó javaslati dokumentumokból idézték. A konzorcium első, Varsóban megtartott ülésén, 2022 szeptemberében a skóciai rendőrtisztek sikeresen lobbiztak azért, hogy a MAP kifejezést eltávolítsák a több mint húsz európai partner által már használt és elismert terminológiából.
Ahogy a skót rendőrség részéről írták: „Az volt a véleményünk, hogy ez a kifejezés teljességgel elfogadhatatlan olyan személy leírására, aki gyermekek elleni szexuális bántalmazásban vesz részt vagy akinek illetlen gondolatai vannak velük kapcsolatban.” De azt is leszögezték, hogy a skóciai rendőrség vizsgálati egységei szorosan együttműködnek a partnerekkel, hogy kivizsgáljanak minden, a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos bejelentést, azonosítsák és elfogják a bántalmazókat, és hogy csökkentsék a szexuális bűncselekmények előfordulásának lehetőségét mind fizikailag, mind a digitális térben.
A probléma súlyát csökkentenék azzal, amikor azt írják, hogy a gyerekekhez szexuálisan vonzódó emberek (többsége) bűncselekménymentesen is élhet, és hogy a gyermekek ellen szexuális bűncselekményeket elkövető emberek több mint fele elsősorban a felnőttekhez vonzódik. E liberális társadalomtudományi szemlélet szerint akik szexuálisan vonzódnak a gyermekekhez, eleve kemény „megbélyegzéssel” szembesülnek, még akkor is, ha betartják a törvényt; hogy miközben a pedofília szigorú értelemben egy szexuális vonzódást jelöl, a médiában és még a szakirodalomban is gyakran használják szexuálisan sértő magatartások (akár bűncselekményi tényállások) szinonimájaként. A vonatkozó kutatások szerint ebből eredhet, hogy a nyilvános reakciók miért inkább „büntető” jellegűek.
A pedofília mint a bírói gyakorlatban visszatérő jelleggel mentális zavarként aposztrofált fogalom a hazai büntetőjogban nincs külön definiálva, ugyanakkor a kriminológiai, kriminálpszichológiai értelemben vett pedofília több Btk.-tényállással is kapcsolatba hozható, ezek között említve a szexuális kényszerítés, a szexuális visszaélés, a szexuális erőszak, illetve a szeméremsértés, valamint az internet korának kihívásaként jelentkező gyermekpornográfia eseteit. Ez a társadalomban félelmet, ellenérzéseket szül, és a pedofil hajlamúak határozott társadalmi elutasítását eredményezi, mivel a kiskorú gyermekekre potenciálisan veszélyes személyekként tekintenek rájuk.
A MAP-fogalomjelenséggel és tágabban az érzékenyítő törekvésekkel összefüggő egyik tanulság az, hogy a pedofil attitűdök társadalmi-közjogi szintű „félrekezelése” az érzékenyítő, az úgynevezett woke-izmussal nemritkán rokonítható tudományáramlatok által támogatottan közép- és hosszú távon negatívan is befolyásolhatják a gyermekek szexuális zaklatásának megelőzését és a hatékony társadalmi és büntetőjogi fellépést azáltal, hogy gátolnák a pedofil hajlamúak iránt szigorú, visszatartó szándékú büntetőjogi szemléletet. Sőt adott esetben el is riaszthatják az érintett kiskorúakat vagy akár a szüleiket a minél hamarabb szükséges segítségkéréstől.
A szerző alkotmányjogász
