A napokban az ENSZ Jogászok Nemzetközi Bizottsága (ICJ), az UNAIDS és az Emberi Jogi Főbiztos Hivatala (OHCHR) által írt jelentést tettek közzé, amelyben emberi jogi alapú megközelítést határoznak meg a szexszel, kábítószer-használattal, szexuális és reproduktív egészséggel, hajléktalansággal és szegénységgel kapcsolatos magatartásokat büntető törvények tekintetében. A jelentés a felnőttek és a kiskorúak közötti nemi együttlétek dekriminalizálását is szorgalmazza, amennyiben utóbbiak beleegyeznek a közösülésbe.
A vonatkozó dokumentumban az is olvasható, hogy „a belföldön előírt, a szexuális beleegyezés alsó korhatárát el nem érő személyek szexuális magatartása lehet beleegyezéses, ha a jog szerint nem is, de a valóságban igen”. Ma az unióban azonban a tagállamoknak – így a tagállamok állampolgárainak – jogukban áll a józan ész és a normalitás mellett állást foglalniuk, amelyet alátámaszt az Európa-szerte megfigyelhető, gyermekek védelmére irányuló szigorú joggyakorlat is. Az elmúlt két évtized trendjeit vizsgálva kijelenthető, hogy az európai országok közt nem figyelhető meg dekriminalizálásra utaló trend, egyedül csak Észak-Írországban csökkentették 2008-ban a beleegyezési korhatárt tizenhét évről tizenhat évre a jogalkotók, míg 2013-ban például Spanyolországban három évvel növelték a beleegyezési korhatárt.
Jól látható ugyanakkor, hogy a válságban lévő liberális demokráciákban (Andreas Reckwitz német szociológus megfogalmazása) a törvényhozás elindult egy veszélyes irányba, amelynek következtében gyengülhet a kiskorúak védelmét szolgáló nemzetközi és tagállami jogi védőhálók szövete. Ezt az álláspontot erősítheti az újabban egyre inkább elfogadottnak beállított angol kifejezés, a minor attracted person (MAP), vagyis a kiskorúakhoz vonzódó személy, amely fogalom tulajdonképpen olyan pedofil érdeklődésű személyt takar, aki soha nem érintkezik szexuálisan gyermekekkel, illetve nem cselekszik büntető jogszabályokat sértő módon. A fogalom használatának célja egyértelműen az, hogy nem veszélyes, illetve nem bűnös pedofil személyeket, csoportokat írjanak körül vele, akik ráadásul a szexuális preferenciáik miatt erősen megbélyegzettek, és erre tekintettel pszichiátriai esetszámban nagyrészt alulismertek, ezért nem is megfelelő mértékben ellátottak.
A köznyelvi és kriminológiai szóhasználat és megközelítés azonban a MAP-ot egyértelműen a pedofíliával kapcsolja össze, azon személyekre alkalmazva, akik potenciális veszélyeket hordozva a szexuális tevékenységnél a serdülőkorú vagy annál fiatalabb gyermekeket részesítik előnyben. Orvosi-szakmai körökben az úgynevezett hebefília a serdülőkorúak (tipikusan a tizenegy–tizennégy éves fiatalok) iránti szexuális vonzalom, míg a pedofília tágabb korspektrumon érvényes fogalom.