Ferenc pápa tízéves működését koncepciók sokasága kommentálta, tudni vélte, sőt megdönthetetlen tényekkel kritizálta. „Miért akarja Európát romlásba dönteni a migráció elfogadásával? Hogyan gondolhatja komolyan, hogy ellentétes kultúrák képesek békében megférni egymással? És képes szóba állni még a liberális megmondókkal is katolikus vezetőként? Meg egyébként is, mit képzel?” – szóltak a mögöttes szándékot feltárni nem akarók pufogásai. Majd a „megítélt” – nemritkán elítélt – egyházi vezető jött, közelről látszott, beszélt, és sokunkat lenyűgözött. Pedig csak az ujját és ritkán a hangját emelte föl. Évekkel ezelőtt, amikor messze volt, és olyat tett, amit nem véltünk elfogadhatónak, levettük róla a tekintetünket, csak éppen azt felejtettük el, hogy ő a pápa, akit nem mi, az emberek választottunk vezetőnknek, hanem maga a Vezető. Politikai stigmákat aggattunk rá, majd kértünk rajta számon, például azt, hogy miért politizál egyáltalán. A mondataiban nem akartuk meghallani az igazi üzenetet, hanem saját mondatainkat és véleményünket kerestük benne. Úgy véltük, amiben persze jelen van az igazság, hogy ő is csak ember, és ebből következően konzekvensen saját esendőségünk kényszerét próbáltuk ráaggatni. Miközben még arra is képtelenek voltunk – önteltségünk közepette –, hogy valóban odafigyeljünk mondandója kétezer éves igazságaira.
Vagyis tévedésünkből adódóan szánalmas módon megtámadtuk azt, aki egyedül képes megvédeni minket saját tévelygéseinktől.
A politika történetében sokszor merül fel a kérdés: lehet ideológiától független a társadalmak működése? Képesek lennénk saját érdekünkben félretenni az ellentéteket, hogy megteremtsük a valóban majdnem tökéletes együtt létezés formáját? Igen, de csak egy módon, ha megértjük végre napi érdekektől függetlenül azt a valóságot, mely akkor is fölötte áll mindennek, ha retorikai sémaként kezeljük a szentatya mondatait. Ő ugyanis nem beszélget, nem véleményt mond vagy vitatkozik, hanem csak és egyszerűen üzeneteket közvetít. Mi pedig – hozzám hasonlóan – szándékosan félreértjük, mert pont a leglényegesebb körülményt nem akarjuk megérteni és elfogadni. Igenis, minden ember születésénél fogva rendelkezik az alkotás képességével, a felkentséggel, mely végigkíséri életünket.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!