Ha mesélni tudnának Budapest több mint százéves házai, sok mindent elmondhatnának, ami előttük zajlott le. A főváros egyik legforgalmasabb sugárútjának, a Rákóczi útnak az épületei számot adhatnának például az első világháborútól még lelkes tömegről, majd a Monarchia összeomlását követő tanácsuralom kommunista felvonulásáról, a Horthy-kor életképeiről, 1944–45-ről, 1956-ról, a Kádár-rendszer mindennapjairól, újabban pedig a rendszerváltás óta eltelt időkről. Mivel azonban a kő nem tud beszélni, mindezeket megélt, túlélt, végigélt ember pedig nincsen közöttünk, elmondja az itt történteket az a sok ezer fotó, amelyet ismert, kevéssé ismert és egyáltalán nem ismert fotográfusok készítettek a huszadik és a huszonegyedik században. Ki-ki kora fényképészetének technikai színvonalán, mindenesetre sokan lettek a politikai és mindennapi történelmünk krónikásai szándékosan avagy akaratlan – e cikk nekik állít emléket a magyar fotográfia napjára. A Fortepan gyűjteménye pedig csak erre az egyetlen helyszínre is több száz képpel ad számunkra betekintést, ráadásul a szabad felhasználás lehetőségével. Ötöt választottunk most ki mutatóba ezek közül.
Ribbentrop, Castro, Ferenc pápa
Maga a Rákóczi út ugyan szubjektív választás – lehetne például a magyar történelem egy másik nagy tanúja, az Üllői út is –, de komoly érvek szólnak mellette:
központi fekvésének és áteresztőképességének köszönhetően minden korszak vezető egyéniségei rendszerint végigvonultak itt.
De előbb, még 1906. október 28-án itt haladt el a hintó az (addigi Kerepesi) út névadója, II. Rákóczi Ferenc fejedelem és bujdosótársai Isztambulból Kassára tartó hamvaival.

De itt hajtott el például 1937-ben az a hintó is – szintén fehér lovakkal –, amelyen Horthy Miklós kormányzó és vendége III. Viktor Emánuel olasz király utazott, öt évvel később – immár a nyíltan háborús légkörről árulkodva – pedig ugyanitt, az Erzsébet körút és a Rákóczi út sarkán fordult be Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter konvoja. Az idők, a korszellem változását érzékelteti, hogy 1972-ben már Kádár János fuvarozta itt Fidel Castrót a kubai kommunista vezető látogatásakor – a kor szokása szerint nyitott autóban, állva integettek a bámészkodóknak. Idén tavasszal már Ferenc pápa konvoja vonult el többször is az egyházfő budai szállása és programjának pesti helyszínei között.
A ma már városi autópályának is hívott Rákóczi úton régebben valósággal hömpölygött a tömeg, csak ritkán zárták le a kiemelt vendégek kedvéért.
Az egymást követő korok fotósai a legkülönbözőbb vonulásokat örökítették itt meg, köztük a magyar történelem gyászos lapjairól valókat. Így 1944-ben a Rákóczi úton feltartott kézzel végighajtott zsidókat, későbbről Lenin, Rákosi és Marx portréit a magasba emelő repülőtiszteket. De az egyik fotó tanúsága szerint 1989 végén már a Ceausescu-rendszer bukásának hírére gyűltek az utcára az emberek. A ma már névtelenségbe burkolózókat megörökítő képek közül egy 1935-ös fotográfiát választottunk, amely a 9. Keresztyén (protestáns) Világkonferencia zászlókkal, és nemcsak öltönyben, de bricseszben, fezben, turbánban is vonuló külföldi küldötteit mutatja, amint az Örkény Patika előtt haladnak éppen el a Blaha Lujza térnél. Az író tizennégy évvel később – Sztálin 70. születésnapjára – ajánlotta fel a köznek a családi vállalkozást, amely egyébként ma is gyógyszertár.