Sosem voltak nagyratörő vágyaim az ismertségemet illetően, a politika pedig olyan értelemben sosem vonzott, hogy komoly politikusi ambícióim legyenek, és ehhez a „független és objektív” műsorvezető, Kálmán Olga DK-díszképviselővé avanzsálása sem hozott közelebb, lévén, hogy egyszer régen ő is újságíró volt. De néhanapján mégis eljátszottam a gondolattal, hogy ugyan honnan lenne pénzem arra, hogy kampányoljak magamért, teszem azt, például egy miniszterelnök-választáson? Képzeletbeli mecénások híján általában itt meg is akadtak ebbéli álmodozásaim, egészen e hét csütörtökig, amikor is Rónai Egon feltette Karácsony Gergely főpolgármesternek az Indexen azt a kérdést, hogy teljesen komolyan gondolja-e azt, hogy félmilliárd forintot össze lehet gyűjteni kis adománygyűjtő ládikákban, anonim adakozóktól. A mi városvezetőnk pedig határozottan rávágta: másként nem is lehetne!
És itt rájöttem, hogy mennyire ostoba voltam! Miért nem jutott eszembe, hogy csak ki kell tenni a ládákat és repülnek a különböző valuták, mert hiszen Magyarországon rengeteg nagyon gazdag ember él, akik nem szórakoznak a magyar forinttal, euróval és fonttal fizetnek. Csak ugye nem tudunk róluk, mert álruhában járnak, kapucnis pulcsiban minimum, ha ugyanis felfednék a kilétüket, és vállalnák, hogy az ellenzéket támogatják, nos akkor lenne nekik nemulass. Egyetlen legény van csak a gáton, Bojár Gábor, aki kiállt a fényre, és bevallotta hősiesen, ő bizony támogatta anyagilag Karácsony Gergely előválasztási kampányát.
Itt tartunk ma, pontosabban nem mi, hanem az ellenzék, azon belül is Budapest főpolgármestere, aki szégyen, hogy megkapta ezt a címet, mert a töredékére sem lenne méltó. Néhány napja arcpirító interjút adott az Indexnek, és több olyan pontja volt a beszélgetésnek, amikor már tényleg én éreztem magam kínosan helyette. Például amikor volt képe azt mondani, hogy 506 millió forint igazából nem is olyan nagy összeg, egy kampányban tulajdonképpen szabad szemmel nem is látható. Később ugyanezt állította arról a kétszázmilliárd (!) forintos többletről, amit elődje, „spórolós” Tarlós István a főváros kasszájában hagyott neki. Nem igazán tudom, hogy milyen léptékben gondolkodik, de kezdem sejteni, miért van csődközeli állapotban ma Budapest.