Sosem voltak nagyratörő vágyaim az ismertségemet illetően, a politika pedig olyan értelemben sosem vonzott, hogy komoly politikusi ambícióim legyenek, és ehhez a „független és objektív” műsorvezető, Kálmán Olga DK-díszképviselővé avanzsálása sem hozott közelebb, lévén, hogy egyszer régen ő is újságíró volt. De néhanapján mégis eljátszottam a gondolattal, hogy ugyan honnan lenne pénzem arra, hogy kampányoljak magamért, teszem azt, például egy miniszterelnök-választáson? Képzeletbeli mecénások híján általában itt meg is akadtak ebbéli álmodozásaim, egészen e hét csütörtökig, amikor is Rónai Egon feltette Karácsony Gergely főpolgármesternek az Indexen azt a kérdést, hogy teljesen komolyan gondolja-e azt, hogy félmilliárd forintot össze lehet gyűjteni kis adománygyűjtő ládikákban, anonim adakozóktól. A mi városvezetőnk pedig határozottan rávágta: másként nem is lehetne!
És itt rájöttem, hogy mennyire ostoba voltam! Miért nem jutott eszembe, hogy csak ki kell tenni a ládákat és repülnek a különböző valuták, mert hiszen Magyarországon rengeteg nagyon gazdag ember él, akik nem szórakoznak a magyar forinttal, euróval és fonttal fizetnek. Csak ugye nem tudunk róluk, mert álruhában járnak, kapucnis pulcsiban minimum, ha ugyanis felfednék a kilétüket, és vállalnák, hogy az ellenzéket támogatják, nos akkor lenne nekik nemulass. Egyetlen legény van csak a gáton, Bojár Gábor, aki kiállt a fényre, és bevallotta hősiesen, ő bizony támogatta anyagilag Karácsony Gergely előválasztási kampányát.
Itt tartunk ma, pontosabban nem mi, hanem az ellenzék, azon belül is Budapest főpolgármestere, aki szégyen, hogy megkapta ezt a címet, mert a töredékére sem lenne méltó. Néhány napja arcpirító interjút adott az Indexnek, és több olyan pontja volt a beszélgetésnek, amikor már tényleg én éreztem magam kínosan helyette. Például amikor volt képe azt mondani, hogy 506 millió forint igazából nem is olyan nagy összeg, egy kampányban tulajdonképpen szabad szemmel nem is látható. Később ugyanezt állította arról a kétszázmilliárd (!) forintos többletről, amit elődje, „spórolós” Tarlós István a főváros kasszájában hagyott neki. Nem igazán tudom, hogy milyen léptékben gondolkodik, de kezdem sejteni, miért van csődközeli állapotban ma Budapest.
Egy kicsit kitérnék a 99 Mozgalomra is, amit 2021-ben alapított egy sor ismert ember, például Alföldi Róbert, Hajós András, Jordán Tamás, Osvárt Andrea, Tarr Béla, és még lehetne folytatni bőven a sort. Alapító tag persze Karácsony Gergely is, aki a megalakuláskor megfogalmazta: „Célunk és hitünk nem több, nem is kevesebb: a kiváltságos kevesek 1 százalékának trónfosztása a 99 százaléknyi többség javára és érdekében”. Ennek első lépéseként pedig felmarkoltak félmilliárd forintot egy orbitálisan nagy zakóért a választáson. Kissé paradox.
Az a soktucatnyi ember egyébként, akik annak idején olyan széles vállal álltak oda Karácsony mellé a kampányban, akik névvel vállalták egy ilyen mozgalom megalapítását, most miért lapítanak a fűben? Érdekes módon most senki nem csinál videóklipet arról, hogy „ébredj fel, Magyarország”, nem énekel nekünk Bach Szilvia, Noár, Fullajtár Andrea és Nagy Bandó András arról, hogy ültessünk el együtt egy fát és lépjünk ki a fényre.
Ezek szerint akkor számukra is teljesen reális, hogy Perjés Gábor egy év alatt tizenkilenc alkalommal utalt a mozgalom számlájára, nem egy esetben ötvenmillió forint feletti összeget. Sőt az is, hogy még a szervezet inaktívvá válása után egy évvel is nagyobb összegeket folyósított ugyanide. Így most mindenki hallgat, mint a sír, egyedül az a szerencsétlen Karigeri hebeg arról, hogy az utcán arra járó emberek összedobtak neki félmilliárd forintot, és ezzel szerinte le is van rendezve ez az ügy. Hát nincs.
A történet ugyanis most már nemcsak a józan ítélőképességű állampolgárokat háborítja fel, de nagyon, hanem az ellenzéki padsorokban is felerősödtek azok a hangok, akik szeretnék, hogy Karácsony elszámoljon a homályos finanszírozási pénzekkel. Nem utolsósorban pedig a NAV is nyomozást indított a mozgalom körüli botrány kapcsán, amire a főpolgármester csak annyit mondott: „nyilván lesznek vizsgálatok, halleluja, legyenek!”. Egy szó, mint száz: szorul a hurok.
Az interjúban egyébként több nagyon furcsa állítás is elhangzott, az egyik kedvencem az az okfejtés volt, amely szerint a kormány Karácsonyt csak „kreált” ügyekkel tudja támadni – itt többek között a Városháza épületének eladására gondolt –, a főpolgármesteri munkájával kapcsolatban az elmúlt négy évben soha (!) nem érte őt vád.
Nos, nem tudom, lehet, hogy Karácsony valamilyen vákuumbuborékban él, amin nem szivárog át semmilyen vizuális inger és hang, de az ellene kialakult erős unszimpátia szilárd alapja (és akkor nagyon finoman fogalmaztam), hogy egyáltalán, semmilyen mértékben nem végzi el főpolgármesteri feladatait, nem tud felmutatni semmilyen eredményt és innovációt, a kassza viszont igencsak kong, olyannyira, hogy mostanra már-már a működést veszélyezteti a hiány.
Ezt egyébként nem én találtam ki, hanem Kiss Ambrus, az egyik főpolgármester-helyettes nyilatkozta a sok közül, nem is egyszer. A felettese egyébiránt ezt is letagadta, szerinte erről szó sincsen, mindenki megkapja a fizetését a közműcégeknél, éppen újítják fel a Városháza omladozó homlokzatát, és már nem kell sokáig várni arra sem, hogy átadják a Merlin Színházat. Négy év sikermérlege, kérem szépen!
Sajnálom, hogy a városvezetőt nekem kell szembesítenem a fájdalmas ténnyel, de ha eddig nem vette volna észre, az első és legnagyobb probléma az, hogy Budapest nem működik. Nem működik, csak vegetál. Koszos, káoszos és gazdátlan. Azt pedig semmiképp nem sorolnám az érdemek közé, hogy koncepciótlanul telefestette a várost biciklisávokkal, mint egy elszabadult óvodás ecsettel a kezében, a Lánchidat pedig kvázi önhatalmúlag nyilvánítja gyalogoshíddá. Hiába hivatkozik a budapestiek érdekére, ezt a legtöbb épeszű ember nem szeretné.
Ennek az egész felelőtlen kapkodásnak, hogy valamit fel lehessen mutatni, az egyik eredménye például, hogy a legforgalmasabb időszakban, amikor valaki autóval szeretne áthaladni mondjuk a Kálvin tér és az Astoria között, ha az egyik oldalra néz, talál egy viszonylag laza buszsávot, a másik oldalon egy ürességtől kongó tágas biciklisávot, ő maga pedig 34 fokban, legfeljebb néggyel araszolgat az ordenáré dugóban. Azt hiszem, sokan zárjuk őt ilyenkor a szívünkbe.
De nincs mit csodálkozni ezen, ha olyan ember kezébe adják a kasszakulcsot, akinek a szemében kétszázmilliárd vagy ötszázmillió forint szabad szemmel nem látható összegek. Természetesen a beszélgetés konklúziója az volt, hogy ezért az egészért a hibás nem más, mint Orbán Viktor. Gondolták volna? Valami olyasmit mondott, hogy azért nem számít érdemi tartaléknak a Tarlósék által bent hagyott kétszázmilliárdos többlet, mert az kevesebb, mint amekkora hiányt okoztak a főváros büdzséjében a kormány által meghozott, vonatkozó döntések.
A probléma csak annyi, hogy még így sem jön ki a matek. Vannak ugyanakkor tippjeim arra, hol lehetnek most a kasszából hiányzó összegek, és abban biztos vagyok, hogy nem startra kész fővárosi fejlesztések megvalósítására tették azokat félre. A budapesti ellenzéknek (is) egyre nehezebb lesz eltakarni a nyilvánvalót, előbb vagy utóbb pedig ki kell állni a fényre, és elszámolni.
Mert Karácsony elméletével ellentétben a probléma nemhogy szabad szemmel, már a Holdról is látható!
