Anélkül, hogy teljes európai körképet akarnánk adni, meg kell említeni a szlovákiai nemzeti oldal kiváló nyerési esélyeit vagy a finnországi jobboldali fordulatot, az új, már nem balos színezetű PC-kormány megalakulását is. Paradox módon még a svéd csavaros, félfordulatos, velünk barátságtalan jobbközép vezetés is a pozitív változást jelzi. Igaz, egyetlen gesztust sem hajlandók tenni, például elnézést kérve a hazánkat ért szidalmaikért, hogy hozzájáruljunk a NATO-tagságunkhoz, de mégis elzárkóztak attól a szélsőbaloldali európai parlamenti kezdeményezéstől, hogy elvegyék tőlünk az uniós elnökséget.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a dán vagy a portugál kormány sem vadbaloldali jelszavakkal operál, és inkább a kiegyensúlyozott kormányzást tartja szem előtt, akkor még hamisabb a baloldal európai túlsúlyáról szóló vágyvezérelt liberálbalos tévképzet. Pontosan érzékelheti Emmanuel Macron francia elnök is, hogy a homogén baloldali Európáról szőtt tervek illuzórikusak, s hogy a lufijelszavak vonzereje vészesen lecsökkent, emiatt igyekszik magára ölteni egyfajta középutas de gaulle-ista imázst. Jól is teszi a saját jól felfogott érdekében, mivel a radikális jobboldali Marine Le Pen már az élen áll a közvélemény-kutatások alapján, és egyre kisebb az esélye, hogy ismét el lehet ijeszteni tőle, a támogatásától a franciákat a szélsőségesség vádjával.
A legidegesítőbb mozzanat mégis az a reális lehetőség az uralmukat monopolizálni próbáló baloldali globalisták számára, hogy bábelnökük, Joe Biden még az igen szerény várakozásokat is mélyen alulmúlva teljesít. Így a felmérések, elemzők szerint az USA elnökéhez méltatlan szerencsétlenkedésével nagyban elősegíti, hogy republikánus párti, netán újból Donald Trump legyen az Egyesült Államok következő elnöke.
Mindezek a fejlemények újabb és újabb vörösen villogó vészlámpákat gyújtottak be a globalista hatalmaknál, illetve az Európai Unió urainál, s egyre leplezetlenebb diktatórikus dühvel csapnak le mindenkire, aki nem hajlandó beállni a sorba.
Nem sokan hitték volna, hogy József Attila sorai megint fájdalmasan aktuálissá válnak: „Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk”. Újból igába akarják hajtani tehát Európát, s ennek szerintük főként a jelenlegi polgári irányítású Magyarország áll az útjában. Hogy miért? Hazánkban benne van, mint egy cseppben az egész tenger. Azt a reménysugarat nyújtjuk a leigázásra, kultúraátalakításra kijelölt országoknak, hogy ők is jó eséllyel szállhatnak szembe az erőszakosan monopolizáló, félgyarmatosító törekvéseknek. Mi vagyunk azok, akik bizonyítjuk, hogy lehet és érdemes önálló nemzeti kormányzást folytatni a racionalitás és nem a felülről vezérelt önfelszámolás, gazdaságlikvidáló jólétellenes politizálás, antiracionális irányvonal jegyében.
