A francia államnak már az elmúlt pár évben is csak arra volt ereje, hogy a bevándorlókat megvédje a franciáktól, szó sem volt már arról, hogy az állam az ország jogkövető állampolgárait is megvédi. Ezt lehet szépítgetni, a politikai korrektség totalitásával leírhatatlanná és kimondhatatlanná tenni, de ezt már minden francia tudja évek óta. Nemcsak azok, akik ellenzik ezt a fajta diktatúrát, hanem azok is, akik támogatják. Az, hogy ennek a diktatúrának az etnikai franciák között eddig minden választáson tulajdonképpen többsége volt, előrevetíti az ország sorsát. Mindezekből az következik, hogy az események leírása a politikai korrektség Magyarországon szokásos szintjét sem tűri meg, már amennyiben bármiféle valóságigénnyel kívánunk fellépni.
Franciaországban nem ez az első etnikai lázadás, hanem a sokadik, és még abból sem az első, amelyben az etnikai francia liberális és kommunista szélsőségesek is nagyon határozottan részt vesznek. Mindezt úgy, hogy
a normális emberek ellenállása csak most ébredezik, most jelennek meg a nyilvánosság szintjén a helyi önvédelmi csoportok, de a francia rendőrség még most sem lépte túl a számára nagyon szűkre szabott határokat. Jellemző, hogy Macron csak akkor kezdett el határozottnak mutatkozni, amikor az eszkaláció már nem a lakosságra, hanem a dühöngőkre kezdett egyre veszélyesebb lenni.
A modern tömegdemokráciák születésének, stabilizálódásának és lassú, majd egyre gyorsuló széthullásának van egy logikája, amelyet meg kell értenünk akkor, amikor a jámborságot értelmezzük, amellyel a franciák többsége (látszólag és jelenleg még) hagyja lemészároltatni magát. Mindez történik egy olyan országban, amely gyarmattartóként még három nemzedékkel ezelőtt se riadt vissza Afrikában az őslakosok tömeges legyilkolásától. A modern államok előtt még a helyi közösségek rendelkeztek a normalitás definiálásának lokális jogával és értelemszerűen ők döntötték el, hogy ki sérti azt meg és azért milyen büntetést érdemel. Ennek általános igazságossága, emberségessége, tökéletessége és tökéletlensége nem tárgya cikkemnek, de akkor még a közösségek valódiak voltak, a helyi szokások pedig gyakorlatilag kötelezők.