A központi hatalom erősödése sokféle módon érhető tetten, a XIX. század második felében egyre gyorsulva tűnt el a lokalitás, hogy aztán a tömegkommunikáció és a modern állam megszületésével elérje azt, hogy minden helyi ügyet országos szokások, törvények és főleg elvont és totális ideológiák alapján kelljen majd megoldani. A szó szoros értelmében minden megváltozott, és ennek a mindennek az egyik fontos részlete volt az, hogy az állam sok minden más mellett totalizálta a saját erőszak-monopóliumát. Azt mondta az embereknek, hogy a saját védelmetekért többet sem magatok, sem az általatok fenntartott helyi struktúrák sem tehetnek semmi olyat, amit erőszaknak lehet minősíteni. Megvéd benneteket az állam, na persze sokszor nem ott és akkor, amikor megtámadnak benneteket, hanem majd csak utána, megkeresi és megbünteti az elkövetőt.

Erőszakot alkalmazni csak a hatóságnak van joga. Egy nagyjából kulturálisan és vallásilag homogén, túl sok kitaszítottat nem tartalmazó társadalomban ez működőképes is. A rohamtempójú városiasodás idején a régi városok és közösségek, a városba áramló, kényszerülő tömegek még magukkal hozták a paraszti lokalitás fegyelmét, ami két-három generá­ción át egyre gyengülve, de kitartott. Azonban az elmúlt ötven évben Európában már egyre kevesebb olyan ember érkezik a városokba, aki ezt az alkalmazkodóképességet hozza magával. 

Amikor egy európai átlagpolgár találkozik az országa rendőrével, hatóságaival, megvan a lehetősége, hogy együttműködve vele egyenrangú felek interakciójaként bonyolódjon le a dolog. De olyan, hogy két ember egyenlő, csak az európai kultúrkörben létezik. És igazán itt is csak szűk fél, háromnegyed évszázada. A világon mindenütt másutt alapesetben vagy felül vagy alul vannak egymáshoz képest az emberek. Egy arab suhanc nem egyenlő félként, a közlekedés és közbiztonság érdekében végzett együttműködésként éli meg az utcai igazoltatást, hanem egy alacsonyabb rendű fehér által egy muszlim ellen elkövetett megalázásként. Ezt ez életérzést mondjuk nálunk is elő tudja adni egy átlagbunkó, de az ilyesmi statisztikai alapon nagyon ritkán fajul erőszakká. Az arányok persze csak becsülhetők, de a magyarországi cigány csoportok csak kis része épített olyan ellenkultúrát, amelynél sokkal brutálisabb létezik Franciaországban. És ott milliós nagyságrendű fiatal, nem francia férfi érintett benne.

Az iszlám vallás egyben politikai ideológia is, ami a keresztény kultúrából nézve felfoghatatlan. 

 (Pont ugyanolyan ez, mint amikor annak idején a nácik és a kommunisták egyszerre harcoltak a legitim német kormány ellen 1933 előtt.) Az etnikai különbség csak ezután lesz érdekes, amikor a francia államot és a normalitás maradé­kait legyőzték, hogy anarchista szocializmus legyen-e Franciaország helyén vagy egy iszlám kalifátus. Fontos megérteni, hogy akik most lázadnak, azok már a saját országukban vannak, és nekik a franciák az idegenek.

 Folyamatosan koptatták el a rendőrök lehetőségeit, eszközeit először, majd később az önbizalmát is. A francia rendőrség csak akkor számíthatott politikai és sajtótámogatásra, ha a legbrutálisabban a rendszer jobboldali ellenzékével szemben lépett fel. Elkezdték levadászni azokat a rendőröket és parancsnokokat, akik határozottan mertek fellépni az etnikai alapú bűnözői csoportok vagy az Antifa ellen. Minden konkrét információ nélkül automatikusan a rendőrt és a rendőrséget tették felelőssé egy arab suhanc bűncselekmény közben bekövetkezett haláláért. Mert a rendőrrel szembeni erőszak egy fehér ember esetében (nagyon helyesen) bűncselekmény. Egy bevándorló esetében azonban nem az, hiszen sok tízezer esetből legfeljebb csak néhányat torolnak meg.

És ezért az állam valójában semmiféle ellenszolgáltatást nem kér, ahogy az ország szociális rendszerének végletes kihasználásáért sem. Macron rémülete jelen esetben azon alapszik, hogy országa már régóta azon a határon billeg, hogy a francia lakosság jelentős része gondolkozik azon, hogy vissza kell térnie az önvédelemhez, hiszen az államuk már nem látja el a feladatát. Akkor azonban az eddigi doktrína alapján 

Mert legyen az bármennyire furcsa nekünk, normális embereknek, a liberálisok szerint a liberális jogállamra nem az etnikailag idegen vandálok és gyújtogatók milliós tömege vagy a velük együtt az államot támadó liberális és kommunista csőcselék jelenti a fő veszélyt, hanem azok a normális emberek, akik lokálisan és önvédelemből vissza akarják venni a rendfenntartás jogát az erőszak alkalmazásának jogával együtt az államtól, hogy megvédjék magukat. Az emberi jogok végtelenítése miatt ugyanis a kisebbségek elemi joga, hogy akár erőszakkal is kifejezzék magukat és tiltakozásukat „az elnyomás ellen”, de a többségként tételezett kisebbségnek még az önvédelemhez sincs meg a joga.

Hát ez van ma Franciaország egykori, hűlt helyén. Tanuljunk belőle.

A szerző szociológus

Borítókép: randalírozó tüntetők és rendőrök Párizsban, a  Champs Elysees közelében  (Fotó: Ludovic Marin / AFP)