Tudjuk, sokan megrökönyödnek most, de azt kell mondjuk: igaztalanul vádolják minden fejlesztés fúrásával, megtámadásával a momentumos politikusokat és magát a szélsőbaloldali globalista pártot. Donáth Annáék ugyanis nem minden innovációt, építkezést helytelenítenek és akarnak eltörölni a föld színéről – csak és kizárólag a magyarországiakat próbálják ellehetetleníteni, még embrionális állapotban megakadályozni. Így merő rágalom, hogy általában az olimpiai játékok ellen vannak. Dehogyis, ez is rosszindulatú beállítás.
Ők egyedül a budapesti ötkarikás játékoknak nem bírják még a gondolatát sem, más városokkal egészen más a helyzet. Nagyon is preferálták például a párizsi olimpia megrendezését, s lám, fáradozásaiknak meg is lett a méltó gyümölcse: jövőre ugye, hogy a francia főváros rendezheti meg története során immáron másodszor a világ legjelentősebb sporteseményét a csúnya, mihaszna, úrhatnám Budapest helyett? Már ebből is jól látható tehát, hogy a Momentum nevű nihilista alakulat nagyon is pártolja a sportokat, nemzetközi versenyeket – már természetesen akkor, ha azoknak nincs köze hazánkhoz mint házigazdához. Úgy is fogalmazhatunk: ne aggódjon senki! Nem az olimpiai mozgalmat utálják, hanem Magyarországot és a magyar népet!
Fenti védőbeszédet azért kellett megereszteni, mert Donáth Anna, a radikális posztkommunista aktivista párt meghatározhatatlan funkciójú és beosztású prominense azzal a militáns ígérettel igyekezett megnyugtatni a magyar népességet, hogy ne is álmodjon senki a 2036-os olimpiáról. Úgyis elgáncsolják. A szélsőbaloldali ideológiát, a kommunista attitűdöt családi haladó hagyományként ápoló asszonyság a Klubrádióban fejtette ki nemrég, hogy reméli, Budapest vezetése akkor is baloldali lesz, és ellenáll ennek. Fölvetődik a kérdés: mi lesz a még nagyobb siker Donáth elvtársnő szerint? Ha minden gazdasági növekedést, fejlődést, fejlesztést is meggátolnak Magyarországon? Mérget vehetünk rá, hogy erre is igen a válasz.
Persze sokak őszinte ámulatára azt is kifejtette a Momentum európai képviselőnője, hogy ma már szügyig járnánk az államcsődben, ha az a közveszélyes budapesti olimpia létrejött volna. Nem tette hozzá, de a rádióhallgatók lelki szemei előtt elvonultak a valahai olimpiai helyszínek, amelyek a mai napig nyögik annak az ezerszer elátkozott, csődbe döntő olimpiának a katasztrofális utóhatásait. Gondoljunk bele, milyen iszonytató lenne, ha olyan általános szegénység volna nálunk, mint Montréalban, Londonban, Barcelonában, Sydney-ben, Tokióban, Atlantában vagy Los Angelesben. Brrr! Már maga a gondolatkísérlet is felér egy grand guignollel. Nem is értjük, miért nem fogadta meg Donáthék jóindulattól csöpögő tanácsait Párizs, mielőtt arra a halálugrásra, tönk szélére juttató könnyelműségre vállalkozott, amit olimpiának neveznek.
Most aztán megnézhetik magukat az EP-képviselő diagnózisa szerint, mert semmi sem menti meg őket a csődtől. Kiderült: azért nem szabad nálunk még tizenvalahány év múlva sem olimpiát rendezni, mert úgymond romokban a gazdaság, és éheznek az emberek. Ebből mindjárt adódik egy nagyon jó hír a konzervatív tábor számára: eszerint a szigorú szélbalos asszonyka semmi esélyt nem ad az elkövetkező tizenvalahány évben arra, hogy baloldali kormánya legyen az országnak. Másrészt viszont megintcsak igaza van a hazája megrövidítésén, a jogszerűen járó uniós pénzeink letiltásán éjt nappallá téve fáradozó politikusnőnek. Igenis éheznek a baloldali vezető emberek – a hatalomra.
Szó ami szó: komoly vitája lehet a Momentumnak a nagy hitelminősítőkkel és az OECD-vel. Ezek a szervezetek ugyanis rendszeresen pozitívan értékelik a magyar gazdaság állapotát és kilátásait. Őket oktassák ki, hogy rosszul ítélik meg Magyarország helyzetét.
Azt is megjelölte a hazája elárulására specializált politikai aktivista, meddig nem szabad még beszélni sem arról a nyamvadt olimpiáról. Hát amíg az oktatást és az egészségügyet nem tette rendbe az ország. Gratulálunk ehhez a páratlan közgazdasági zsenialitáshoz. Feltehetően az ellen is protestálna Donáth, ha a vetőmagot elvetnék az emberek, amikor meg is ehetik, de izibe. Bizonyára a befektetés, beruházás szavaktól is kirázza a hideg. Vagyis számára új információ, hogy az olimpia hatalmas üzlet is egyben, mivel az idegenforgalom bevételei, az ország nemzetközi presztízsének növekedése, az utólagos felbecsülhetetlen mértékű és értékű gazdasági hasznok jelentősen felülmúlják a ráfordítás költségeit, a kiadásokat, ha hozzáértők szervezik a sport legnagyobb világeseményeit.
Nem gondolják a nagyeszű momentumosok, hogy a fejlesztésekből, részben a nagyközönséget vonzó nemzetközi eseményekből lehet majd azokat a pénzeket előteremteni, amikből az oktatás és az egészségügy is még magasabb színvonalúvá tehető? Ha nem folyik semmilyen pénztermelő gazdasági tevékenység az országban, miből lesz rájuk előteremtve a fedezet? Pestiesen szólva: ki lesz az üzletben? Vagy ők majd gondoskodnak a bevételekről? Mivel? Építkezések körüli kerítések, kordonok elbontásával, akkumulátorgyárak elleni hisztériapartikkal nemigen lehet hizlalni a GDP-t.
Donáth Annáék arra kérték az embereket, „mondjanak nemet a gyűlöletre”, és írják alá a gyermekvédelmi törvény eltörlését követelő petíciójukat. Szerintünk kérésük nem talál süket fülekre. Jövő tavasszal a választók valóban nemet mondhatnak a gyűlöletre – és kiszavazhatják az EP-ből a talán még a DK-nál is hungarofóbabb, magyargyűlölőbb Momentumot.
Borítókép: Donáth Anna, a Momentum politikusnője (Fotó: Huszár Márk)
