Néhány napja nagyon fontos cikket írt Huth Gergely A horvátoknak sikerült címmel, és igen őszinte hangvétellel szól Horvátország bravúros sikeréről, amelynek lényege tömören abban ragadható meg, hogy két vesztes oldalon befejezett világháború ellenére csaknem maximális területi nyereséggel tudták megteremteni modern államukat. Ezzel szemben az egyoldalú, lemondó gesztusokra épülő 1990 utáni magyar külpolitika alig-alig tudott eredményt felmutatni az elszakított területeket illetően. A külhoni magyarok helyzete érdemben nem változott, közösségi önkormányzataikat nem hozhatták létre (sőt az autonómiáról általában beszélniük sem szabad), jogaikat súlyosan korlátozzák, szimbólumaikat nem használhatják, az anyaországgal való kapcsolatukat pedig – lásd a kettős állampolgárság tiltása – több országban is gátolják.
Arra nincs adatunk, hogy a Kovács László-i „merjünk kicsik lenni” doktrína helyett egy szuverenista kül- és nemzetpolitika pontosan milyen eredményeket tudott volna elérni a kétpólusú világrend összeomlása körüli időszakban. Ilyen kísérlet annak idején nem történt, ugyanakkor több mint harminc évvel a rendszerváltás után időszerű, hogy szembenézzünk a mögöttünk hagyott emberöltővel, és megvonjuk a korszak mérlegét. Különösen Szent István király napja tájékán érdemes ezen elgondolkodnunk, hiszen első keresztény uralkodónktól kapott örökségünk egyik igen fontos eleme a szuverenitás gondolata, amely a magyar történelem valamennyi évszázadát vezérelvként végigkísérte.
A korszak nagy várakozással kezdődött, és sok csalódást okozott. Amíg a kettészakított Németország újraegyesülhetett, addig a magyar nemzetrészek esetében ugyanez fel sem merülhetett, sőt a magyar fél, feladva nyomásgyakorlási potenciálját, önként mondott le a szovjet megszállás árnyékában beállt párizsi békerendszer, vagyis a status quo felülvizsgálatáról. Magyarország a nyugati tanácsokat megfogadva az indokoltnál nagyobb proaktivitással vett részt ebben a folyamatban, abban bízva, hogy az európai integráció megoldhatja a szétszakított nemzet problémáit. Nem oldotta meg, mert Európát hidegen hagyja az őshonos nemzetiségek ügye, amint ez legkésőbb a Minority SafePackre és a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezésre adott cinikus elutasító válasz alkalmával kiderült.
