A szereplők között minden esetben találunk néhány homoszexuális, biszexuális vagy leszbikus karaktert, de az elmúlt időben a magukat nőnek képzelő férfiak, illetve önmagukat férfinak képzelő nők is megjelentek. A karakterek minden esetben végtelenül kedvesek, viccesek és szimpatikusak. Könnyed eleganciával kezelik az élet által eléjük gördített akadályokat, minden problémát megoldanak, és ha szerepelnek is amolyan konzervatív figurák is egy-egy alkotásban, mind­össze annyi a forgatókönyvírók által rájuk osztott feladatuk, hogy komoly jellemfejlődésen menve keresztül rájöjjenek, hogy eddig rosszul gondolkodtak a világról, előítéletesek, gonoszak voltak, persze csak addig, amíg meg nem ismerték az aktuális humoros, okos, és kedves LMBTQ-karaktert, végül hamut szórva a fejükre megváltozzanak, és megtagadják régi önmagukat.

Hollywood mindenféle gátlás nélkül képes belecsempészni a saját libsi propagandáját mindenbe. Mi több, esetünkben a csempészet szó nem is helytálló, hiszen egyre nyíltabban történik az úgynevezett érzékenyítés. 

A rendszer pedig működik, az elmúlt néhány évben megtöbbszöröződött a magukat valamilyen LMBTQ-személynek gondoló fiatalok száma.

Ne legyenek illúzióink, a politikai preferenciák tekintetében is ugyanilyen vagy hasonló eredmények születnének. Nem véletlen tehát, hogy egyre több helyen igyekeznek Nyugat-Európában bevezetni a köztudatba, hogy 18 év alattiak is szavazhassanak. Ugyan cigarettát, alkoholt nem vásárolhatnak, nem játszhatnak szerencsejátékokat, nem mehetnek be különböző szórakozóhelyekre, sokszor még szállodák wellnessrészlegeibe sem, számos országban jogosítványt sem szerezhetnek, amíg be nem töltötték a tizennyolcadik életévüket, ugyanakkor mégis voksolhassanak az országgyűlési választásokon.

Fura lenne? Persze. De a liberálisokat ezek a kis apró anomáliák, logikátlanságok nem különösebben szokták összezavarni.

Ahogyan 

A lakógyűlés ezzel együtt óriási kudarc volt, nagyjából 130 ezer ember vett részt rajta. Akik között ugye ott vannak a fiatalkorúak is.

A frissen felújított és óriási csinnadrattával átadott hídon tehát mostantól nem közlekedhetnek autók. Illetve mégis. Hiszen buszok, illetve taxik nyugodtan átmehetnek rajta. Tehát nem arról van szó, hogy felvilágosult, felelősen gondolkodó, a zöldügyekre roppant érzékeny liberális budapesti gyalogosok és kerékpárosok kaptak egy hidat, hiszen ugyanúgy a Lánchíd két szélén, két keskeny sávban közlekedhetnek, mint másfél évvel ezelőtt, ráadásul a közepén haladó taxik és a buszok miatt ugyanakkora a zajterhelés is, mint a felújítás előtt volt.

A külföldről finanszírozott dollármédia a legszélsőségesebb kommunista termelési riportokat idézve közhírré tette, hogy a gyalogosok ujjongva vették tudomásul, hogy végre visszakapták a hidat, amit spontán piknikezéssel ünnepeltek meg, ahol a fiatalos és vagány főpolgármesterrel szelfiztek, és ünnepelték a népszerű vezetőt, de a helyzet az, hogy gyalogosokra nézve az égvilágon semmi sem változott. 

Ugyanott van a járda, mint a felújítás előtt, a mérete is ugyanakkora, valamint a híd közepén is ugyanúgy autók és buszok haladnak.

Isten ments, hogy ötleteket adjak, a magam részéről ugyanis rettenetes ötletnek tartom az amúgy is haldokló budapesti közlekedés ilyen módon való gyilkolását, de látni kell, hogy a Lánchíd nem lett gyalogos híd, nem lett a prágai Károly híd, ahol valóban a gyalogosoké a híd (emlékeim szerint ott kerékpárral sem lehet átmenni), és ahol valóban egy érdekes (turista)látványosság vált az építményből.

A Lánchíd nem ilyen lett, a hídból egy fura hibridet, egy jelenlegi formájában mindenkinek, autósnak, gyalogosnak egyaránt bosszúságot okozó köztes valamit varázsolt Karácsony és a szorgalmas stábja.

Egy Duna méretű folyóra épített hídon amúgy is csak turisták vagy éjszaka andalgó szerelmespárok mennek át gyalogosan (amennyiben az építményen nem jár busz vagy villamos), hiszen a mindennapi élet ritmusába egyszerűen nem fér már bele az nyolc-tíz perc pluszidő, amit az gyalogos átkelés venne igénybe.

Persze lehet néhány turista meg három szerelmes pár miatt ilyen buta és értelmetlen mutatványra vállalkozni, csak épp nem érdemes. Alapvetően inkább arról van szó, hogy Karácsony Gergely nem szereti az autósokat, aminek több oka is van. Tudvalevő, hogy 

Ráadásul egy közeli hozzátartozóját is autóbalesetben vesztette el, nyilvánvaló tehát, hogy komoly érzelmek irányítják, amikor autós kérdésekben dönt. Azonban egy politikust nem irányíthatják a múltjában történt tragikus balesetek.

Én nagyon őszintén, végtelenül sajnálom Karácsony Gergelyt, amiért elvesztette az édesapját egy autóbalesetben, de ez nem lehet indok arra, hogy ilyen dilettáns döntéseket hozzon. Egy ilyen baleset miatt nem üldözheti a budapesti autósokat. Sokkal üdvösebb lenne egy másik fontosabb döntést meghoznia; például lemondhatna a letagadott külföldi kampánytámogatások miatt.

Ennek legalább lenne értelme.

Borítókép: Karácsony Gergely főpolgármester 2023. augusztus 4-én átadta a megújult Lánchidat (Fotó: Csudai Sándor/Origo)