A főváros területén a személygépkocsival közlekedők használati igényére az úgynevezett rugalmatlan kereslet a jellemző, amiben a főváros kiterjedése, domborzati viszonyai és az autóval közlekedők személyi adottságai (életkoruk, egészségi állapotuk, kiskorú gyermekeik, foglalkozásuk, agglomerációból érkezésük és a kényelmi szempontok) játszanak szerepet, ezért, és a főváros tömegközlekedési adottságai miatt az emberek nem tudnak olyan nagy arányban közlekedési eszközt váltani, mint amire a főváros kényszerítené őket.

A Lánchíd forgalmi rendjét érintően nemcsak a kizárólagos igen és nem válaszokkal megválaszolható kérdéseknek, hanem a köztes, kompromisszumos lehetőségeket is bemutató kérdésfeltevéseknek lett volna értelmük, ám azokat a fővárosi felmérés messziről elkerülte.

Gyakori érv a lezárás mellett, hogy a kerékpárosok kényelmesebben, a buszok gyorsabban tudnak a Lánchídon közlekedni. A kerékpárosok egy részének azonban előnyös lenne, ha az Erzsébet híd egyik gyalogjárdáját is alkalmassá tennék a kizárólagos kerékpáros közlekedésre, hiszen a másik a gyalogosoknak elegendő lenne. Erre a javaslatra máig azért nincs válasz, mert valójában nem a kerékpáros közlekedést akarják segíteni, hanem az autósokat kiszorítani.

A buszok Lánchídon történő gyorsabb haladásának az az ára, hogy a Margit hídon a korábbinál erősebben zsúfolódnak az autók és gyakran az autóbuszok is. A Clark Ádám téren ugyan nem zsúfolódnak az autók, de rendre feltorlódnak a Széll Kálmán és a Döbrentei téren. Kontraproduktív az az intézkedés, amelyik az egyik területen azért ritkítja a forgalmat, hogy a többi helyen az egyébként is szűk keresztmetszetet szűkítse tovább. Tehát nem keres kompromisszumos megoldásokat.

Olyan látszategyeztetések zajlottak a kérdésről, ahol nagy számban voltak jelen az egy-két éve alakult kis létszámú egyesületek képviselői, akik nagyobb súllyal hallathatták hangjukat, mint az évszázados múltú, több tízezres tagságú Magyar Autóklub vagy a mérnöki, gazdasági kamara képviselői. Döntő súlyú szakmai anyagokat hagytak figyelmen kívül: a főváros megrendelésére a Főmterv Zrt. által készített tanulmányt, de nagyon fontos, részben a jelen írásban is felhasznált érvek találhatóak Szende András tájépítész Architextúra.hu oldalán és más szakmai anyagokban is.

A széles gyalogjárdák egy részén indokolt kerékpársávot létesíteni, de a város egyik főütőerén, a Nagykörúton télvíz idején a zöldítésnek ellentmondó, környezetkárosító eredményre vezet. A KRESZ ismeri az időszakos közlekedési korlátozások lehetőségét. Nincs viszont válasz arra, hogy a téli hónapokban mi indokolja a korábban ideiglenesnek mondott forgalmi rend fenntartását a Nagykörúton, ahol ilyenkor a gépkocsik még jobban torlódnak, miközben kilométer hosszon át nem lehet találkozni egyetlen kerékpáros futárral sem.

Írásom elsősorban a Lánchíd tervezett forgalomkorlátozásáról szól, de indokolt volt az autósokkal szembeni többi fővárosi diszkriminációt is felvetnem. A Lánchíd forgalomszervezése ugyanis minden jel szerint nem önmagában áll, hanem valamilyen mögöttes okból egy olyan általános koncepcióba illeszkedik, amely a gépkocsihasználat fővárosból történő meggondolatlan kiszorítására irányul. Ez a koncepció azonban nem a környezet megkímélését, a város élhetőbbé tételét szolgálja – miként azt a fővárosi vezetés hangoztatja –, hanem éppen ellenkezőleg, élhetetlenebb és környezetileg károsabb Budapestet eredményez, amint azt megtapasztaljuk már most is. És még jobban érezni fogjuk a hatását majd a forgalmasabb őszi-téli időszakokban.

A szerző ügyvéd, a Magyar Autóklub jogi bizottságának elnöke

Borítókép: Karácsony Gergely álldogál az autósforgalom elől hermetikusan lezárt Lánchíd hídfője előtt (Fotó: Havran Zoltán)