A jelenlegi főpolgármester budapesti lakógyűlésnek nevezett korlátozott létszámú közvélemény-szondázása, illetve az eredményhirdetés után egy izgalmas kérdés mindenképpen megválaszolásra vár. Mégpedig az, hogyha egy állítólagosan kilencszázalékos részvétel mellett hét százalék olyan szavazat felmutatása, amely Karácsony Gergely szándékaival egyezik, az sikeres lakógyűlésnek nevezhető, akkor mi minősült volna a Párbeszéd nevű liliputi párt extárselnöke szerint sikertelennek?
Ha a fővárosiak pusztán három-négy százaléka vesz részt, az még sikeres, a jelenlegi hejehujázásra okot adó eredmény lett volna? És vajon egy egy-két százalékos tolongást már azért fejcsóválva fogadna a kizárólag a füle miatt zöld politikus, vagy azon is lelkendezett volna, a választói, állampolgári aktivitás diadalát látva a részvételi adatokban? Nem álkérdések ezek, kérném szépen, mert jelen pillanatban nincs az a kudarc, felsülés, orra esés, hatalmas bukta, amit ne fantasztikus sikerként, Karácsony népszerűségének csalhatatlan, megkérdőjelezhetetlen jeleként próbálnának eladni a naivnak, sőt komplett hülyének nézett közvélemény előtt.
Nem kell nevetni, mert nem iróniából mondjuk: könnyen lehet, hogy emiatt a számszakilag tarthatatlan, komikus, torz tévszemlélet miatt hiszi azt, hogy egy nulla-egyszázalékos párt prominenseként választást lehet nyerni.
Most derült ki, hogy bármilyen furcsán hangzik, de van valami döbbenetesen Joe Biden-szerű Karácsonyban. Mindent elbaltáz, elfuserál, de ünnepelni kell utána, hogy milyen nagyszerű, csodálatos az, amit elért. Igaz, életkorban még komoly előnye van a demens, mára teljesen leépült amerikai elnöknek, ám leromlott észbeli képességekben, nevetségességben, a dolgok notórius elszúrása terén már bőven utolérte a Demokrata Párt kelekótya, kabaréképes idolját.
Ezzel a triumfálással egyébiránt azt is elárulta a fővárosiak ura és parancsolója, aki a jelek szerint felkent diktátornak érzi magát, hogy Orbán Viktor miniszterelnököt is levélben próbálja utasítani pszichiátriailag értelmezhetően: adja oda neki a hatmilliárd forintot a Lánchíd felújítására, amit ígért, mivel „a budapestiek” döntése őt, a főpolgármestert minderre felhatalmazta, illetve kötelezi őt és a kormányfőt is. A kissé kusza, zavaros textusból az derül ki, hogy a Főpolgármesteri Hivatal géniusza a Budapest–kormány egyeztető fórumot is össze akarja hívatni, fizetési felszólítást küld az építési és közlekedési miniszternek, s arról is tájékoztat, hogy véglegesítik a Lánchíd jelenlegi forgalommentes, autósokat kitiltó forgalmi rendjét. Az írásművet azzal az ijesztő, mi több, dermesztő mondattal zárja: „A budapestiek világos akaratának, az első budapesti lakógyűlés eredményének érvényt szerzünk, ez most a dolgunk.”
Mindebből a fensőbbséges kinyilatkoztatásból egyvalami kristálytisztán kiviláglik: Karigeri számára kizárólag az a mintegy százezer ember „a budapestiek”, aki hajlandó volt elküldeni egy garantáltan beazonosítható egyéni azonosítóval ―valójában nyílt szavazással ― a válaszait azokra a kérdésekre, amelyek mindegyikében a kormány elmarasztalása volt a belépő. Más szóval: aki nem akarta elítélni a kabinetet, mert például még emlékszik arra, hogy a kormányzati hatmilliárd folyósításának feltétele volt az eredeti forgalmi rend visszaállítása, annak kirekesztő módon eleve lehetetlenné tették a részvételt. Mert aki nem küldött neki választ, és nem utálja a kormányt, az Karácsony mélységesen diszkriminatív, antidemokratikus, szélsőséges felfogása szerint már nem is budapesti.
Hogy mi a véleménye annak a majdnem kétmillió embernek, aki ebbe a belterjes, pár százalékos „budapestiek” kategóriába nem illik bele, mert autóval is közlekedne a főváros hídjain, illetve nem szeretné, ha egy létfontosságú Duna-híd kiesése miatt kellene benzingőzben pácolódni a város más pontjain mesterségesen létrehozott dugók kellős közepén? Nem számít.
Mindezek alapján levonható a konzekvencia: nem is lakógyűlés volt ez, hanem lakógyűlölés. Az alattvalókkal szinte kizárólag Facebook-oldalán érintkező elitista főpolgármester ugyanis nem csupán a kormányt és a polgári jobboldalt gyűlöli, hanem mindenkit, aki nem ért vele egyet mindenben. S miután rengeteg ilyen nem szervilisen baloldali és globalista vagy szolgalelkű állampolgár van, gyűlöli szinte az egész magyar lakosságot.
Természetesen ez a lakógyűlölés kiterjed a külföldiekre, vagyis egyszersmind idegenellenes. Külföldön sem mindenki hódol a mai zöldnek beállított, önpusztító mazochizmusnak. Az ilyen nihilizmusmentes, történelmi értékekre kíváncsi emberekből tevődik ki a turisták java része, akiket a Lánchíd farizeus közlekedéstelenítésével kizár többek között a budai Vár könnyebb megközelítéséből alig több mint százezer ember a fővárosi lakosság törpe kisebbségének a válaszaira való hivatkozással, mivel történelmi nevezetességeink megközelítése rendkívül nehézkessé válik. Ebből pedig az országnak és a fővárosnak is eurósítható kára származik az elmaradt haszon miatt.
Fentiek alapján könnyelműen arra a következtetésre lehetne jutni, hogy az álzöld és valóságos szélsőbaloldali, mániákusan konfrontációkereső Karácsonyt egyáltalán nem érdekli az emberek véleménye. Hisz annak a hétszázaléknyi ― részben nem is szavazókorú ― személynek az értékelése is csak addig kedves neki, amíg hajszálra ugyanazt mondják, írják, mint ő.
