A jelenlegi főpolgármester budapesti lakógyűlésnek nevezett korlátozott létszámú közvélemény-szondázása, illetve az eredményhirdetés után egy izgalmas kérdés mindenképpen megválaszolásra vár. Mégpedig az, hogyha egy állítólagosan kilencszázalékos részvétel mellett hét százalék olyan szavazat felmutatása, amely Karácsony Gergely szándékaival egyezik, az sikeres lakógyűlésnek nevezhető, akkor mi minősült volna a Párbeszéd nevű liliputi párt extárselnöke szerint sikertelennek?
Ha a fővárosiak pusztán három-négy százaléka vesz részt, az még sikeres, a jelenlegi hejehujázásra okot adó eredmény lett volna? És vajon egy egy-két százalékos tolongást már azért fejcsóválva fogadna a kizárólag a füle miatt zöld politikus, vagy azon is lelkendezett volna, a választói, állampolgári aktivitás diadalát látva a részvételi adatokban? Nem álkérdések ezek, kérném szépen, mert jelen pillanatban nincs az a kudarc, felsülés, orra esés, hatalmas bukta, amit ne fantasztikus sikerként, Karácsony népszerűségének csalhatatlan, megkérdőjelezhetetlen jeleként próbálnának eladni a naivnak, sőt komplett hülyének nézett közvélemény előtt.
Nem kell nevetni, mert nem iróniából mondjuk: könnyen lehet, hogy emiatt a számszakilag tarthatatlan, komikus, torz tévszemlélet miatt hiszi azt, hogy egy nulla-egyszázalékos párt prominenseként választást lehet nyerni.
Most derült ki, hogy bármilyen furcsán hangzik, de van valami döbbenetesen Joe Biden-szerű Karácsonyban. Mindent elbaltáz, elfuserál, de ünnepelni kell utána, hogy milyen nagyszerű, csodálatos az, amit elért. Igaz, életkorban még komoly előnye van a demens, mára teljesen leépült amerikai elnöknek, ám leromlott észbeli képességekben, nevetségességben, a dolgok notórius elszúrása terén már bőven utolérte a Demokrata Párt kelekótya, kabaréképes idolját.
Ezzel a triumfálással egyébiránt azt is elárulta a fővárosiak ura és parancsolója, aki a jelek szerint felkent diktátornak érzi magát, hogy Orbán Viktor miniszterelnököt is levélben próbálja utasítani pszichiátriailag értelmezhetően: adja oda neki a hatmilliárd forintot a Lánchíd felújítására, amit ígért, mivel „a budapestiek” döntése őt, a főpolgármestert minderre felhatalmazta, illetve kötelezi őt és a kormányfőt is. A kissé kusza, zavaros textusból az derül ki, hogy a Főpolgármesteri Hivatal géniusza a Budapest–kormány egyeztető fórumot is össze akarja hívatni, fizetési felszólítást küld az építési és közlekedési miniszternek, s arról is tájékoztat, hogy véglegesítik a Lánchíd jelenlegi forgalommentes, autósokat kitiltó forgalmi rendjét. Az írásművet azzal az ijesztő, mi több, dermesztő mondattal zárja: „A budapestiek világos akaratának, az első budapesti lakógyűlés eredményének érvényt szerzünk, ez most a dolgunk.”
