A kamu korrupciós indexről

A korrupció elleni fellépés stratégiai jelentőségű, hiszen az ország megítélése mellett nagymértékben befolyásolja a nemzetgazdaság fejlődését is. A korrupció leküzdéséhez és a közigazgatási kultúra megteremtéséhez az állami intézmények összehangolt együttműködésére van szükség, amelyben az ügyészségre kiemelt szerep hárul. Magyarország mai korrupciós helyzetét illetően – elsősorban egy közös finanszírozási alapú nemzetközi baloldali hálózat tudománytalan és manipulatív tevékenységének eredményeként – az az általános közvélekedés, hogy a helyzet súlyos és folyamatosan romlik.

Ezt a nézetet a sajtóban és a közbeszédben a szinte hegemón helyzetben lévő Transparency International korrupcióérzékelési indexével (Corruption Perceptions Index – CPI) támasztják alá, noha az egyetlen számadatban összegzett, közvetett források felhasználásával generált percepciós mutató nyilvánvalóan nem alkalmas a korrupció valódi helyzetének és időbeli alakulásának jellemzésére. Sem a nyilvánosan elérhető, a CPI-nél jóval kifinomultabb percepciós adatok, sem az objektív statisztikai adatok alapján nem lehet a korrupciós helyzet folyamatos romlására következtetni.

Ezt mi sem támasztja jobban alá, mint hogy a neves külpolitikai szakértő, Alex Cobham pontosan tíz esztendeje azt írta a Foreign Policy hasábjain, hogy az indexszel kapcsolatos probléma abban áll, hogy az észlelések nem tények, és ebben az esetben az igazság torz tükröződéséhez is vezethetnek. Cobham arra is felhívta a figyelmet, hogy a korrupciós index eredeti alkotója, Johann Graf Lambsdorff annak használaton kívül helyezését követelte, a következők szerint: „1995-ben megalkottam a korrupcióérzékelési indexet, és azóta is én irányítottam az ezzel kapcsolatos kutatásokat, mindezt a nemzetközi figyelem középpontjába helyezve. 2009 augusztusában arról tájékoztattam Cobus de Swardtot, a Transparency International ügyvezető igazgatóját, hogy már nem vagyok elérhető a korrupcióérzékelési index elkészítése vonatkozásában.”

Lambsdorff professzor rendszerből való kilépésének elfedése – bár talán a döntés részletes magyarázatának hiánya is elősegítette – éles ellentétben áll magának az indexnek a folyamatos használatával, állítja a külügyi szakértő.

A cikkben arra is nyomatékosan utal a szerző, hogy az index tizenhárom különböző észlelési felmérés összesítésével jön létre. Szembetűnő közös vonás van azokban az emberekben, akiknek a véleményét ténylegesen értékelik: „országosan ismert közgazdászok egy csoportja”, „elismert szakértők elsősorban Londonban, New Yorkban, Hongkongban, Pekingben és Sanghajban, akiket az országon belüli szakemberek globális hálózata támogat”, „4200 üzleti vezető”, „66 ezer más személy a világ minden tájáról”.

A lényeg itt nem az, hogy ezek közül a mögöttes források közül bármelyik rossz vagy bármi más, mint amit állítanak. A lényeg az, hogy ezek összesítése során az eredményből hiányzik a sokszínűség érzése. A különböző összetevők közötti korrelációk nyolcvan és száz százalék között mozognak, mert túlnyomórészt ugyanazokat az embereket kérdezik meg a véleményükről. A CPI erőteljes és félrevezető elfogultságot ágyaz be a korrupcióról alkotott közvélekedésbe.

Ami a mai magyar valóságot illeti, a tény az, hogy a magyar hatóságok – élükön az ügyészséggel – elkötelezettek a korrupció elleni küzdelem mellett. Ezzel kapcsolatban Polt Péter legfőbb ügyész a közelmúltban úgy fogalmazott, hogy Magyarország ügyészsége elkötelezett a korrupció elleni küzdelem mellett, és a hatékonyság további javítása érdekében kiemelt cél a nyomozó ügyészség eljárásainak informatikai támogatása. Ennek ékes bizonyítékai az ügyészségnek az Európai Ügyészséggel és az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) megkötött megállapodásai, mely együttműködések célja a nyomozások és vádemelések hatékonyságának biztosítása, illetve növelése, vagyis a közös érdekek és célok alapján történő munka elmélyítése.

Szintén ezt a célt szolgálják az olyan Magyarország vezetésével megvalósuló európai szintű kutatási programok, mint a korrupció jelenségét vizsgáló Critcor projekt, amelyben csaknem tíz ország vett részt. Az elszánt küzdelem egyik eredménye, hogy az OLAF által tett igazságügyi ajánlások száma a 2016–2021 közötti időszakban évről évre csökkent: 2015-ben és 2016-ban tíz-tíz, 2017-ben hat, 2018-ban négy, 2019-ben három, míg 2020-ban és 2021-ben már csupán két-két ajánlás érkezett. Végül az OLAF 2022-es éves jelentését is idézhetjük e körben, amely szerint a magyar ügyészség újfent az uniós átlagot (ez 34 százalék) jelentősen meghaladó mértékben, a hivatal által kezdeményezett ügyek 75 százalékában emelt vádat 2018 és 2022 között.

A nyomozások és vádemelések hatékonyságának biztosítása érdekében 2021 áprilisában munkamegállapodást kötött egymással a Legfőbb Ügyészség és az Európai Ügyészség, és ezt a részt nem vevő országok közül Magyarország tette meg elsőként és eddig egyetlenként. A megállapodás kitér mind a bűnügyekben folyatott kooperáció mikéntjére, mind pedig az intézmények közötti stratégiai lépések összehangolására. Magyarország ügyészsége a büntetőügyekben folytatott uniós igazságügyi együttműködés eddigi eszközeivel támogatja az Európai Ügyészség munkáját, miként az Európai Ügyészség is ezen jogi intézmények használatával fordul a magyar ügyészségekhez.

Az OLAF és a magyar ügyészség 2022 februárjában az eddigi kiváló együttműködését munkamegállapodás formájában is rögzítette. A mostanáig a közös érdekek és célok alapján történt munka kereteit ezentúl a munkamegállapodás formálisan is biztosítja. A megállapodás előzményeként 2020. január 31-én Polt Péter legfőbb ügyész hivatalában fogadta az OLAF főigazgatóját, Ville Itälät. A találkozón a felek megerősítették, hogy az uniós pénzeket érintő bűnügyi visszaélések kapcsán a szervezetek közötti hatékony információcserét és együttműködést továbbra is kiemelten fontosnak tartják. Az OLAF és a Legfőbb Ügyészség közötti együttműködés legfontosabb területei a kölcsönös információcsere, az operatív segítségnyújtás. A megállapodás több közös képzési lehetőséget és technikai segítségnyújtást is lehetővé tesz. Az uniós szervezettel való együttműködés segíti a Legfőbb Ügyészség Európai Ügyészséggel kötött munkamegállapodásában foglaltak teljesülését.

Minden igazságügyi ajánlást nyomozás követ Magyarországon. A magyar ügyészség – bár erre nincs törvényi kötelezettsége – a legfőbb ügyész rendelkezése alapján az OLAF igazságügyi ajánlása nyomán valamennyi esetben elrendelte a nyomozást, illetve amennyiben már folyamatban volt a nyomozás, a hivatal ajánlását a nyomozás irataihoz csatolták és abban értékelték.

Az OLAF többségében továbbra is olyan ügyekben tett igazságügyi ajánlást, amelyekben már folyik Magyarországon nyomozás, 2022-ben a szervezet – a lefolytatott vizsgálata eredményeként – összesen nyolc igazságügyi ajánlást tett az ügyészi szervezetnek. Három esetben az ajánlások alapján a nyomozást rendeltek el, öt esetben az ajánlást és a vizsgálati eredményeket tartalmazó zárójelentést a már folyamatban lévő nyomozásban értékelték.
Zárásképpen pedig fontos annak kiemelése is, hogy az Állami Számvevőszék kezdeményezésére a közigazgatási és igazságügyi miniszter, a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke 2011. november 18-án Budapesten közös szándéknyilatkozatot írtak alá, amelyben erkölcsi kötelezettséget vállaltak az általuk vezetett állami szervek korrupcióval szembeni ellenálló-képességének erősítésére, a korrupcióellenes eszköztár fejlesztésére. Ehhez kapcsolódóan említhető az a legfőbb ügyész által említett szempont, miszerint többi európai tagállam részeredményeivel összevetve az állapítható meg, hogy Magyarország rossz helyezését a saját korrupciós tapasztalat vonatkozásában az egészségüggyel kapcsolatos kiugróan magas érték okozza, minden más területen a saját korrupciós tapasztalat aránya (egy–három százalék) nem tér el jelentősen a többi tagállam arányaitól.

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Europress/AFP)