A cikkben arra is nyomatékosan utal a szerző, hogy az index tizenhárom különböző észlelési felmérés összesítésével jön létre. Szembetűnő közös vonás van azokban az emberekben, akiknek a véleményét ténylegesen értékelik: „országosan ismert közgazdászok egy csoportja”, „elismert szakértők elsősorban Londonban, New Yorkban, Hongkongban, Pekingben és Sanghajban, akiket az országon belüli szakemberek globális hálózata támogat”, „4200 üzleti vezető”, „66 ezer más személy a világ minden tájáról”.
 

A lényeg itt nem az, hogy ezek közül a mögöttes források közül bármelyik rossz vagy bármi más, mint amit állítanak. A lényeg az, hogy ezek összesítése során az eredményből hiányzik a sokszínűség érzése. A különböző összetevők közötti korrelációk nyolcvan és száz százalék között mozognak, mert túlnyomórészt ugyanazokat az embereket kérdezik meg a véleményükről. A CPI erőteljes és félrevezető elfogultságot ágyaz be a korrupcióról alkotott közvélekedésbe.
 

Szintén ezt a célt szolgálják az olyan Magyarország vezetésével megvalósuló európai szintű kutatási programok, mint a korrupció jelenségét vizsgáló Critcor projekt, amelyben csaknem tíz ország vett részt. Az elszánt küzdelem egyik eredménye, hogy az OLAF által tett igazságügyi ajánlások száma a 2016–2021 közötti időszakban évről évre csökkent: 2015-ben és 2016-ban tíz-tíz, 2017-ben hat, 2018-ban négy, 2019-ben három, míg 2020-ban és 2021-ben már csupán két-két ajánlás érkezett. Végül az OLAF 2022-es éves jelentését is idézhetjük e körben, amely szerint a magyar ügyészség újfent az uniós átlagot (ez 34 százalék) jelentősen meghaladó mértékben, a hivatal által kezdeményezett ügyek 75 százalékában emelt vádat 2018 és 2022 között.
 

A nyomozások és vádemelések hatékonyságának biztosítása érdekében 2021 áprilisában munkamegállapodást kötött egymással a Legfőbb Ügyészség és az Európai Ügyészség, és ezt a részt nem vevő országok közül Magyarország tette meg elsőként és eddig egyetlenként. A megállapodás kitér mind a bűnügyekben folyatott kooperáció mikéntjére, mind pedig az intézmények közötti stratégiai lépések összehangolására. Magyarország ügyészsége a büntetőügyekben folytatott uniós igazságügyi együttműködés eddigi eszközeivel támogatja az Európai Ügyészség munkáját, miként az Európai Ügyészség is ezen jogi intézmények használatával fordul a magyar ügyészségekhez.
 

Az OLAF és a magyar ügyészség 2022 februárjában az eddigi kiváló együttműködését munkamegállapodás formájában is rögzítette. A mostanáig a közös érdekek és célok alapján történt munka kereteit ezentúl a munkamegállapodás formálisan is biztosítja. A megállapodás előzményeként 2020. január 31-én Polt Péter legfőbb ügyész hivatalában fogadta az OLAF főigazgatóját, Ville Itälät. A találkozón a felek megerősítették, hogy az uniós pénzeket érintő bűnügyi visszaélések kapcsán a szervezetek közötti hatékony információcserét és együttműködést továbbra is kiemelten fontosnak tartják. Az OLAF és a Legfőbb Ügyészség közötti együttműködés legfontosabb területei a kölcsönös információcsere, az operatív segítségnyújtás. A megállapodás több közös képzési lehetőséget és technikai segítségnyújtást is lehetővé tesz. Az uniós szervezettel való együttműködés segíti a Legfőbb Ügyészség Európai Ügyészséggel kötött munkamegállapodásában foglaltak teljesülését.
 

Az OLAF többségében továbbra is olyan ügyekben tett igazságügyi ajánlást, amelyekben már folyik Magyarországon nyomozás, 2022-ben a szervezet – a lefolytatott vizsgálata eredményeként – összesen nyolc igazságügyi ajánlást tett az ügyészi szervezetnek. Három esetben az ajánlások alapján a nyomozást rendeltek el, öt esetben az ajánlást és a vizsgálati eredményeket tartalmazó zárójelentést a már folyamatban lévő nyomozásban értékelték.
Zárásképpen pedig fontos annak kiemelése is, hogy az Állami Számvevőszék kezdeményezésére a közigazgatási és igazságügyi miniszter, a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke 2011. november 18-án Budapesten közös szándéknyilatkozatot írtak alá, amelyben erkölcsi kötelezettséget vállaltak az általuk vezetett állami szervek korrupcióval szembeni ellenálló-képességének erősítésére, a korrupcióellenes eszköztár fejlesztésére. Ehhez kapcsolódóan említhető az a legfőbb ügyész által említett szempont, miszerint többi európai tagállam részeredményeivel összevetve az állapítható meg, hogy Magyarország rossz helyezését a saját korrupciós tapasztalat vonatkozásában az egészségüggyel kapcsolatos kiugróan magas érték okozza, minden más területen a saját korrupciós tapasztalat aránya (egy–három százalék) nem tér el jelentősen a többi tagállam arányaitól.
 

A szerző alkotmányjogász

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Europress/AFP)