Van egy szörnyű gyanúnk, ami ha beigazolódik, alapvetően rajzolhatja át az Európai Unióval kapcsolatos várakozásainkat. Eddig abból a feltételezésből indultunk ki, hogy Brüsszelből meg kell kapnunk a nekünk jogosan járó helyreállítási pénzeket, mivel Magyarország az EU egyik tagállama, ezért kutya kötelességük, hogy velünk szemben teljesítsék a financiális kötelezettségeiket. De mi van akkor, ha ez mind merő illúzió, és nem is mi vagyunk az unió részei, s emiatt blokkolja az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság a kifizetéseket, így a magyar pedagógusok fizetésemeléséhez szükséges pénzügyi erőforrásokat?
A jelek ugyanis egyértelműen arra utalnak, hogy nem Magyarországot, hanem a hazánkban tevékenykedő NGO-kat, civilként felkonferált, külföldről finanszírozott szervezeteket tartják Brüsszelben az Európai Unió tagjainak. Nem lehet másként, hiszen nekik folyósítják, – mit folyósítják, számolatlanul öntik! – egyre kevésbé sutyiban, hanem teljesen nyíltan a valójában nekünk járó eurómilliókat.
Lehetne mondani persze erre, hogy nevezett NGO-k is Magyarországon ténykednek, tehát ha ők kapják, olyan, mintha az országnak adnák. Csak hát ezek a globalista-sorosista, hazánkban állomásoztatott militáris álcivil alakulatok eldugják, elnyelik a nagy summákat, semmi közük a magyar emberek szándékaihoz. Így a magyar lakosság ebből egy árva vasat sem lát, legfeljebb a csengését hallja, amint az NGO-k kasszájában landolnak. Ennélfogva mégiscsak az derül ki, hogy a feneketlen pénznyelő automataként működő NGO-k tűnnek igazi, hamisítatlan uniós tagoknak, nem pedig mi. Ha parányi kétely is felmerül eziránt, meg kell csak nézni a lapunk által publikált tényeket, adatokat, amelyek mind azt bizonyítják, hogy Brüsszel, nagyrészt átvéve a Soros György, az agg Uncle George szerepét, számolatlanul önti a hatalmas összegeket az NGO-k részére, teljesítve az álfilantróp spekuláns milliárdos megbízását.
Valójában mindegy, milyen célra költik a mi pénzünket ezek a pszeudocivil hadi vállalkozások, csak az a fontos megrendelők szemében, hogy a nemzeti konzervatív kormányt támadják és a lakosságot megfelelő baloldali politikai szemléletformálásban, átalakításban részesítsék. Ha mindezt megfontoljuk, rá kell jönnünk imígyen, hogy talán nem is adtunk pontos helyzetképet, amikor az NGO-kat jelöltük meg az EU tényleges tagjaiként. Hisz az iméntiekből következően ki az igazi tag? Na ki? Nem más, mint maga a kegyelmes – helyesebben kegyelmet nem ismerő – úr, Soros György és korrupciószerető kompániája, élén legkedvencebbik fiacskájával, a birodalom trónusát megöröklő Soros Sanyikával.
Ursula von der Leyenéket pedig nem kellene bántani, amiért nem mi kapjuk az uniós pénzeket, sokkal inkább meg kellene becsülni, hogy legalább őszinték. Nem ködösítenek feleslegesen, nem keltik azt a látszatot, mintha objektívek, uniós jogot tisztelőek lennének, hanem vállalják elfogultságukat a balos pénzmogul, a Superman főgonoszának, Lex Luthornak a babérjaira pályázó vén milliárdos lobbbikommandói iránt. Más talán szépítené a helyzetet és takargatná a korrupciós hajlandóságát. Nem így az Európai Bizottság büszkén keresztényietlen, antidemokrata elnöke, aki nyíltan támogatja a Soros-klánt és támadja Magyarországot. A mai, Sumáknak áll a világ! mottójú mainstream világban kleine Fische, gute Fische alapon ezt a hozzáállást meg kell becsülni.
Sőt ez az áldozatos EB-elnök és pereputtya odáig megy a nyílt, akarjuk mondani nyílt társadalmas egyenességben, hogy saját korrupciós ügyeit sem szégyelli. Az sms-ekben milliárdos üzleteket bonyolító, aztán az elektromos üzeneteit „elveszítő” brüsszeli nagyasszony és csapata szinte coming outolnak a korrupt európai uniós elit botrányainak a szőnyeg alá söprésével és a globalista, főként amerikai szélsőbaloldal tűzön-vízen és pénzhegyeken át való támogatásával. Nem véletlenül mondta Ursula von der Leyen, amikor Joe Bident több mint gyanús körülmények között megválasztották az Egyesült Államok elnökének, hogy „erre vártunk!”
