Jó lenne, ha szakítanánk végre az uniót, vagyis tágabban értelmezve a hetven éve létező európai államok közötti szövetséget körbelengő szépséges legendákkal, és a tényeket vennénk alapul.
Először: nem igaz az az állítás, hogy az uniót az úgynevezett alapító atyák nemzetállamok egyenrangú, alulról szerveződő szövetségének képzelték el. Az igazság ennek az ellenkezője: szuperföderális uniót akartak központi irányítással, s láthatóan ezt akarják egyre nagyobb vehemenciával. Másodszor: az unió létrejöttét sok tekintetben kívülről, az USA és a globális elit részéről szorgalmazták. Harmadszor: az uniót sokan, méghozzá befolyásos személyek egy tágabb értelemben vett világkormányzás első felvonásának képzelték el.
Egyébként ne feledjük: az Európai Unió 2012-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Megérdemelte: Josep Borrell külügyi főképviselő nemrég úgy nyilatkozott az orosz–ukrán (pontosabban: amerikai) háború kapcsán: „Sürgős háborús módban vagyunk.” 2023. január 10-én a NATO és az EU egy jövőbeli stratégiai együttműködésről írt alá szerződést. Mindezt nyilván a béke iránti elkötelezettség jegyében.
De most nézzünk néhány tényt a fenti három állításommal összefüggésben.
Georges Berthoin, a leginkább globalista „alapító atya”, Jean Monnet egykori kabinetfőnöke 2010-ben így nyilatkozott:
Amit Európában megvalósítottunk, egy napon világkormányzati szinten is alkalmazható lesz. Pontosabban ez a XXI. század nagy kihívása. Ennek ékes példája az idősebb George Bush beszéde. 1990-ben az ENSZ közgyűlésén, amikor az Egyesült Államok elnöke volt, kinyilvánította, hogy egy új világrend megteremtésében reménykedik.
Bush egyébként utóbbi beszédét 1990. szeptember 11-én mondta el az ENSZ-ben. Tizenegy évvel később, éppen szeptember 11-én omlottak le a WTC tornyai, máig tisztázatlan körülmények között, de kétségtelenül megnyitották a pályát az Egyesült Államok és a globalisták uralmának kiteljesítése előtt.
Az unió kezdeteihez térjünk vissza.
Gróf Richard Coudenhove-Kalergi osztrák–magyar diplomata indította el 1922-ben a Páneurópa mozgalmat, amely célul tűzte ki Európa egységesítését, a nemzetállamok háttérbe szorítását egy kevert fajú és kultúrájú népességgel. Voltak elődjei, de ő volt az első, aki konkrét és jelentős lépéseket tudott tenni a nemzetek feletti állam megvalósítása érdekében. Már csak azért is, mert Louis Rothschild báró azonnal Coudenhove-Kalergi mögé állt, s Max Warburghoz irányította, aki hatvanezer aranymárkát adományozott a nemes célok megvalósítására.
Winston Churchill is támogatta Coudenhove-Kalergi európai integrációs terveit, 1946-ban Zürichben már egy Európai Egyesült Államok megvalósításáról beszélt (Coudenhove-Kalergi tervei alapján). 1948-ban Hágában létrejött az Európai Mozgalom, Churchill erőteljes támogatásával, ebből lett később, 1949-ben az Európa Tanács.