Valamiért eszembe jutott, hogy amikor tavaly a kárpátaljai Munkácson – a helyi önkormányzat határozata nyomán − szétfűrészelték és a várárokba dobták a turulszobrot, az Árpád-ház, illetve a magyar hadtörténelem ősi szimbólumát, akkor ugyanez az ellenzék nem követelte az ukrán hatóságok elleni diplomáciai fellépést. Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára ennek ellenére a kormány nevében kifejezte felháborodását.
Ehhez hasonló kormányzati lépés most nem történt, de máris leszögezhetjük, a kormány bölcsen tette, hogy nem kapkodott, mert kiderült, hogy ugyanúgy lukra futott volna, mint azok, akik hitelt adtak a szóban forgó híresztelésnek. Érdemes volt várni, mert az orosz nagykövetség Facebook-bejegyzésben cáfolta a hírt.
Eszerint – miként arról a PestiSrácok.hu beszámolt − a magyar sajtóban megjelent téves információk forrása feltehetően az „oroszellenes hamis hírek gyártására és terjesztésére szakosodott”, lettországi székhelyű Meduza internetes kiadvány volt.
A bejegyzés arról is tájékoztat, hogy az új tankönyv augusztus 8-án, Moszkvában tartott bemutatóján elhangzott: a tankönyvnek legalább tízféle tervezete jutott el az orosz sajtóhoz, de ezek egyike sem nevezi fasisztának az 1956-os magyar forradalmat. Az orosz nagykövetség közleménye hozzáteszi: „A modern Oroszország változatlan tisztelettel viseltetik a magyar nép történelmi emlékezete iránt, és elismeri, hogy közös történelmünkben vannak összetett kérdések, amelyek közé joggal sorolják az 1956-os eseményeket is.”
Azért is tűnt valószínűtlennek az orosz tankönyvvel kapcsolatos híresztelés, mert sehogyan sem illeszkedett azokhoz az orosz bocsánatkérésekhez, amelyek Antall József miniszterelnöksége idején, a Szovjetunió és Magyarország közti alapszerződés moszkvai aláírása alkalmával kezdődtek. Akkor Gorbacsov elnök követte meg a magyarokat az ’56-os forradalom leverése miatt, és ezt Borisz Jelcin írásban is megerősítette az orosz tagköztársaság nevében. Vlagyimir Putyin elnök is lerótta kegyeletét a forradalom áldozatainak emlékműve előtt, amikor 2006-ban Budapestre látogatott.
A magyar forradalmárokat egykor a kádári propaganda bélyegezte fasisztának, antiszemitának, az imperializmus bérencének, akik vissza akarják állítani a volt földbirtokosok, az arisztokraták és az egyházak hatalmát. Idős polgártársaink jól emlékezhetnek a hazaárulók rágalmaira, amelyek most ismét felbukkantak, s amelyeket az egykori kommunisták szellemi örökösei készséggel Putyinék nyakába varrnának.
Baloldali ellenzékünk nem kedveli a mai keresztény Oroszországot, s mindenáron szeretné összemosni az egykori kommunista Szovjetunióval. Nem szereti a keresztény Orbán-kormányt sem, amely helyett inkább a kommunista emlőkön nevelkedett balliberális-globalista ellenzéket szeretné a kormánykeréknél látni. És nem tanúsít megértést az ukrajnai oroszok iránt, akiknek már a háború kitörése előtt is kegyetlen sorsuk volt, miként a kárpátaljai magyarokkal szembeni, enyhén szólva barátságtalan intézkedések is rendre hidegen hagyják. Továbbá közömbös a háború több százezer, napról napra növekvő számú áldozata iránt, minthogy feltétel nélkül támogatja az Ukrajnába irányuló nyugati fegyverszállításokat.
Ne legyenek kétségeink! Ezt a társaságot nem zavarná az ’56-os forradalmárok fasisztázása. Viszont jól jönne neki az oroszbarátsággal gyanúsított Orbán-kormány lejáratása, ami ezúttal kudarcot vallott.
A szerző író, újságíró
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Fortepan / Matthaeidesz Konrád)
