Még szerencse, hogy miközben a fél világ lángokban áll és benne Európa is eléggé odavan, azért a szórakoztatásunkról és a megnyugtatásunkról is gondoskodnak néhanapján. Amire egyébként határozott igény mutatkozik, egy friss felmérésből például kiderül, hogy a közönséget mintha egyáltalán nem zavarnák a szinte már megfizethetetlen fesztivál- és koncertjegyárak, megfizetik, sőt pillanatok alatt elkapkodják a belépőket. Mintha a világ csak néhány hangra várna és vágyna. Mintha nem lenne holnap, csupán egy gigantikus és önkéntes haláltánc.
Ugyanakkor az is igaz, hogy akinek inge, gatyája rámegy a fűtésre és a kajára a formálódó Európai Kalifátusban, az sem marad vidámság nélkül, elég, ha olvasgat egy kicsit. Mondjuk arról, hogy
néhány román politikus végre elérkezettnek látta az időt arra, hogy beperelje az Osztrák–Magyar Monarchiát. A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) képviselői Gyulafehérváron (hol máshol) gyülekeztek a tárgyalás lefolytatásának céljából, ahol aztán olyan jelenetek követték egymást, amelyek Funar Gyuri kolozsvári regnálásának legszebb pillanataira emlékeztették az esemény követőit.
Ami egyébként nem csoda, hiszen a tárgyaláson részt vett maga Gheorghe Funar is, aki annak idején még a szemétgyűjtőket is nemzeti színekre festtette a kincses városban.
Most ugyan megelégedtek annyival, hogy egy asztalt borítottak le a román zászlóval, cserébe viszont komoly szerepet kapott egy hangszóró, amelyből időnként a vádlók családfájáról kaphattak információkat a jelenlévők, néha pedig felharsant a megállapítás, mely szerint a románok a föld legősibb lakói. Az esemény fényét és rangját emelte továbbá, hogy a bizonyítékokkal szolgáló ügyész egy román zászlóba tekert mankót is a keze ügyében tartott a vádbeszéd során. Amelyből feketén-fehéren kiderült, hogy a Monarchia bűnös az 1784-es parasztfelkelés, azaz a Hóra-lázadás ügyében, és az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat az osztrák parlament elé kívánják vinni.
Végre fellélegezhetünk tehát, a történelmi igazságtétel már a spájz küszöbén toporog, de akinek még ez sem lenne elég,
további jó hír, hogy mégsem lesznek woke-törpék az új Hófehérke-filmben, pedig a nyáron még úgy volt, hogy igenis lesznek. Láthattunk is egy képet az interneten az élőszereplős moziból, rajta hat különös woke-figura és egy kisnövésű ember, vagy hogy kell ezt mondani bármiféle sértő szándék nélkül.
Ebből gondoltuk. Még az is eszembe jutott, hogy legalább a hetedik te magad légy. Ám mostanra salamoni döntés született, woke-ék kuka (mi más, ugye), helyettük új barátunk, a mesterséges intelligencia alkot az eredeti törpékhez hasonlatos lényeket. Mindenesetre a film premierjét elhalasztották egy évvel, addig még sok víz lefolyik a Berettyón, lehet bármi és annak az ellenkezője is, túléltük már a felnőtt verziót is, Walt Disney meg forog tovább a sírjában.
Ámde a madarak nem úszták meg ilyen könnyen. Voltak ugyan előjelek, az Amerikai Ornitológiai Társaság három évvel ezelőtt a politikai korrektség jegyében megváltoztatta egy madár nevét, amelyet a konföderációs hadsereg tábornokától, John P. McCowntól kapott, így az a szárnyas repült a névsorból, de most jön a java. A társaság tervei szerint már jövőre hetven-nyolcvan madárnév változik, de a cél több száz eddigi név végső eltörlése.
Azt mondjuk magam sem értettem, hogy szegény cédruslombjáró miért kapta tudományos nevét John Kirk Townsendről, aki egy őslakosokra specializálódó vérbeli sírrabló volt, akit felettébb érdekeltek a koponyák, de ugyanakkor az sem világos számomra, hogy Anna olasz hercegnő mit vétett, ami miatt most lekerül a neve egy mit sem sejtő kolibriről. Hogy a Lewis fakopáncsról már ne is beszéljünk, persze esetében egy felfedezőről van szó, azokra meg rájár a rúd mostanában.
A fakopáncs új elnevezésekor talán eszükbe juthatna Louis de Funes egyik parádés szerepe, de valószínűleg nem fog. A társaság szerint viszont szükségünk van egy az eddigieknél sokkal befogadóbb és vonzóbb tudományos folyamatra, amely a madarak egyedi jellemzőire összpontosítja a figyelmet, és a „kirekesztő nevek” helyett olyan elnevezések kellenek a madaraknak, amelyek jobban leírják őket. Akkor viszont, amennyiben lehetséges, ne bántsátok a fekete rigót!
