Az ügy elsősorban az RMDSZ akkori vezetőinek nemzetszemlélete szempontjából releváns. Teljesen mellékes, hogy Markó Béla és Szőcs Géza között voltak-e politikai csörték korábban, e gesztus szűkkeblű volt, korlátolt és nem utolsósorban kontraproduktív. A parlament fittyet hányt Markó abszurd levelére, a képviselők 233 igen, három nem szavazattal, 27 tartózkodás mellett jóváhagyásukat adták arra, hogy a jeles erdélyi költő az említett funkciót betöltse. Az eset kapcsán a fő tanulság az, hogy Markó Béla személyes motívumok hatására zsigerből reagált olyan pillanatban, amikor nemzeti gondolkodású, magyar érzésű ember egyvalamit tehetett volna: üdvözli ezt a lépést mint a magyar összetartozás szimbolikus, határokon átívelő gesztusát.

1998 és 2002 között valamelyest normalizálódott a legnagyobb kormánypárt és az akkor még monopolhelyzetben levő RMDSZ viszonya, azonban 

 (E mozzanat is említést nyert az említett beszélgetésben, sok más olyan fontos politikatörténeti részlet mellett, mint a Neptun-ügy, a Petőfi–Schiller egyetem vagy a belső választások nyomán létrehozni tervezett, de soha meg nem valósult erdélyi magyar parlament.)

Azért is kitűnően alkalmas Markó Béla egy balra húzó csatorna interjúalanyának szerepére, mert teljes mértékben Brüsszel-kompatibilis, szava nincs a woke-őrületre, úgy tesz, mintha a totális abnormalitás nem hódított volna aggasztó mértékben teret a Lajtától Nyugatra. Verset írt a határkerítés ellen, demobilizált a román fennhatóság alatt álló területeken lezajlott családügyi népszavazás alkalmával, az európai fősodorba illeszkedő retorikája arra utal, hogy nem látszik tudomást venni az unió mély nemzet- és keresztényellenes alapállásáról. Azt se feledjük, hogy 

Nem csoda, hogy a Partizán-interjú során az egyik kiemelten kezelt kérdés a Fidesz–RMDSZ-viszony, szinte magától értetődő, hogy ebből a témából választotta Gulyás Márton annak címét is: „Nem értek egyet azzal, hogy így kényeztetjük a Fideszt”. A két szervezet kapcsolatrendszere az RMDSZ által a kilencvenes években meghirdetett „egyenlő távolság” avagy „egyenlő közelség” elvének értelmezési keretében került terítékre, amely a legnagyobb erdélyi magyar politikai szervezet, illetve a magyar politikai pártok viszonyrendszerének alapját képezte.

Az RMDSZ programjában ma is azt olvashatjuk, hogy 

 Természetes és alighanem kifogásolhatatlan, hogy egy ilyen szervezet azokkal a politikai erőkkel létesít szorosabb kapcsolatot, amelyeknek célrendszere konvergens e gondolatisággal.

Mára már kétségkívül ez a helyzet, persze nem annyira értékelvi, hanem inkább pragmatikus alapon. Ez volt a Markó Béla/Kelemen Hunor-csere lényege. Az említett beszélgetés során is szóba került, hogy egyebek mellett 

Érdekes kérdés, vajon Markó szerint mi értelme lenne annak, hogy a nemzetek felszámolására törekvő globalista erők anyaországi segédcsapataival egyezkedjen az erdélyi magyar érdekképviselet?

Merthogy nem a Mi Hazánkkal való kapcsolattartás hiányát fájlalja, az abból is kiderül, hogy e párt szellemi-politikai elődszervezetének tekinthető, következetes nemzetpolitikai vonalvezetésű MIÉP-nek a meghívóját az 1999-es kongresszusra a Markó-vezette RMDSZ visszamondta, megszegve az általa ma is forgalmazott és támogatott „egyenlő távolság elvét”. Ez a gesztus is sokat elárul: a nyíltan nemzetellenes MSZP és SZDSZ ott lehetett az említett kongresszuson, míg a MIÉP nem.

Markó diagnózisa ettől függetlenül helyes, 

 Irónia nélkül mondom, hogy még az autonomista ellenzék meggyőződéses hívei is kedvet kaphatnak e gondolatmenet mentén arra, hogy az RMDSZ listájára adják a voksukat.

Az RMDSZ pedig soha nem látott anyagi támogatás felett diszponálhat, és akkor még nem szóltam az erdélyi magyarság köré­ben elsöprő támogatottságnak örvendő Fidesz erkölcsi-politikai támogatásáról. Az erdélyi magyar közösség hosszú távú fennmaradásával kecsegtető autonómia célkitűzése viszont csak hangzatos jelszó marad, mely legfeljebb választások alkalmával kerül elő.

Borítókép: Orbán Viktor kormányfő és Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke a karmelita kolostorban 2022. november 18-án (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)