Régebben vagy a Discoveryn, vagy a Spektrumon, esetleg a National Geographicon – iszonyú régen volt, talán tizenöt évvel ezelőtt, úgyhogy szíves elnézését kérem az én drága és igen kedves olvasóimnak, amiért nem vagyok ebben a tekintetben naprakész – ment egy ismeretterjesztő sorozat a világ legveszélyesebb börtöneiről. A címe nem volt rövid, így szólt: Élet a világ legkeményebb börtöneiben.
Egy ártatlanul 12 évre lecsukott, bevándorló-háttérrel meg brit állampolgársággal rendelkező volt rab vezette, és attól volt különleges, hogy a pici, de az arcán éktelenkedő hatalmas sebhely miatt veszélyes küllemű úriember nemcsak bemutatta az adott intézményt, de egy hétre be is költözött a rabok közé.
Kamera, forgatócsoport követte mindenhova és minden mozdulatát, így aztán a varázslat némileg megtört, nyilvánvaló volt, hogy VIP-vendégként kezelik, vigyáznak rá, mint a hímes tojásra, épp ezért a kőkemény rabok soha egy ujjal sem mertek hozzáérni, az élete vagy a testi épsége egy pillanatra sem volt veszélyben.
Aki ezen az elhanyagolható apróságon hajlandó volt túltenni magát, az egy igazán exkluzív tévés formátumot élvezhetett. A leplezetlen parasztvakítás miatt inkább volt cirkusz, mint valódi dokumentumfilm, de a producerek alapvetően egy jó és egyedi receptet kevertek ki, és bár a második évadra elfáradt a műsor, de nassolás, porszívózás vagy teregetés mellett meg lehetett nézni egy-egy epizódot.
Raphael Rowe – mint egy Wishről rendelt Tony Montana – keményen és dacosan bement a börtönbe, átesett a szokásos biztonsági intézkedéseken, a levetkőztetésen, az összes testüreg átkutatásán, ezeken századszorra is simán képes volt megsértődni, átvette az új ruháját, a takaróját, esetleg a matracát, majd bekísérték egy cellába. Ezen a ponton minden alkalommal elmondta, hogy ő kicsoda és miken ment keresztül, azt, hogy gyilkosságért ítélték el, de miután többször is fellebbezett, felmentették, de így is 12 évet ült. Ártatlanul. Arra egyszer sem tért ki, hogy bár a gyilkosságot a jog szerint valóban nem követte el, azért finoman szólva sem volt egy szent életű ember. Jogos sértettsége miatt viszont valószínűleg a legkiválóbb személy arra, hogy a műsor liberális készítői elérjék a kívánt hatást.
A kívánt hatás pedig az, hogy elültessék a nézők fejében: a rossz börtönviszonyok csak ártanak, nem segítik a társadalomba való visszailleszkedést, kizárólag abban az esetben képes megjavulni az adott fogvatartott, ha jól felszerelt konyhával, közösségi térrel, saját tévével, mikróval, PlayStationnel, ablakkal, kényelmes ággyal, kanapéval ellátott szobával rendelkezik. Sőt telefonnal!
Nem vicc. Tényleg létezik ilyen börtön. Izlandon. Azaz hogy a büntetés semmiképp se legyen büntetés, inkább egyfajta elzárás luxuskörülmények között.