Egy idő után minden rész erre az egy dologra fut ki, szenvedélyesen nyilatkoznak a szakértők, esküdöznek a többszörös gyilkosok, egyszóval minden érintett egyetért abban, hogy a böri csak akkor jó, ha a Hiltonnal vetekszik. Záporoznak a számok, a statisztikák, amelyek már közel sem olyan meg­győzők, de mint azt tudjuk, 

Mindezt csak azért meséltem el, mert egyrészt van némi aktualitása a dolognak – az olasz kommunista terrorista tanárnő fogvatartási körülményeire és a körülmények ­miatt kialakult liberális hisztériára gondolok –, részint a sorozat már megtalálható a woke-propaganda legfontosabb felületén, a Netflixen. Így aztán volt szerencsém másfél évtized után néhány hét leforgása alatt újra megtekinteni.

Egy részét a kiskamasz fiaimmal. Az eredmény valóban lenyűgöző volt. A gyerkőcök fél tucat rész után szinte követelték, hogy a világ összes börtöne ötcsillagos szállodaként legyen berendezve, és csak hosszú és fáradságos beszélgetések után tudtam elmozdítani őket erről pontról. Pedig van némi gyakorlatom kommunikációs téren. És vitatkoztam is pár fekete öves komcsival meg libernyákkal különböző vitaműsorokban, de a Netflix propagandája olyan profin, olyan manipulatívan van összeeszkábálva, hogy rendesen megizzadtam a beszélgetéseink során.

Az agymosás tehát működik. Főleg az ilyen drágán összetett agymosás. A stáb ugye tényleg az egész világot bejárta, rengeteg pénzt költöttek el a liberális érzékenyítésre. Ami napjainkra annyira beérett, hogy 

Itthon azonban a Soros Művek teljesen sikertelenek. A jobboldali kormánnyal folytatott identitáspolitikai csatákat rendre elvesztik, se a migráció, se a genderügyek, se a háború, se a börtönbiznisz nem működnek úgy, ahogy Sorosék szeretnék. A magyarokat az összestől a hideg kirázza. 

A büntetésnek, a szigorú büntetésnek ugyanis visszatartó ereje van. A szigorú büntetés egyfajta bűnmegelőzés. Amikor a potenciális bűnöző a bűncselekmény kapujában ácsorog, akkor mérlegel. Mérlegeli a hasznot, azt, hogy milyen előnnyel járhat az, amit elkövetni szándékozik. És mérlegeli azt is, hogy mit kockáztat. Mert az egy dolog, hogy évekig nem láthatja a családját, az ismerőseit, a barátait, hogy nem mehet kocsmába, étterembe, nyaralni vagy moziba, hogy nem járhat uszodába, de ha a kockázati rubrikába mind­össze ezek kerülnek, akkor nagyobb lesz az esély arra, hogy mégis megteszi a törvényen kívüli lépést.

Ha viszont tisztában van azzal, hogy az elkövetés esetén nem egy luxuslakosztály hosszú távú vendége lesz, mint mondjuk egy karantén idején, hanem valódi büntetést kap, olyat, aminek egyetlen percét sem fogja élvezni, ahol kényelmetlen lesz az ágya, ahol langyos lesz a víz, rossz és kevés az étel, ahol nem mozizhat, főzőcskézhet, bulikázhat, szau­názhat, telefonálgathat, azaz valóban szenvedni, bűnhődni fog, az hatékonyabban fogja visszatartani a bűnözéstől.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy mit éreznek az áldozatok és az áldozatok hozzátartozói, amikor megtudják, hogy az elkövetők milyen fényűző Soros-szállodákban pihenik ki a bűncselekmények okozta stresszt. 

Borítókép: A szélsőbaloldali olasz antifa, Ilaria Salis a budapesti bírósági tárgyaláson (Forrás: Hír TV)