A hazai baloldal az utóbbi napokban ismét tanúbizonyságát adta annak, hogy kizárólag csodafegyverekben bízik a kitartó, szisztematikus munka helyett. Igaz, egy tüntetés megszervezése is munka, de láthatóan ez a maximum, amit teljesíteni akarnak azok érdekében, akik valami rejtélyes oknál fogva még mindig bíznak bennük. Most is, ki tudja hányadszor, úgy vélték, hogy a tüntetés, akciózás, botrányokozás a gyógyír minden problémájukra.
Eddig nekik a gyermekvédelem szónak még az emlegetése is gyűlöletes, de legkevesebb felesleges volt, az erről szóló törvény meg maga a kénköves, diszkriminációs pokol, amit folyvást homofóbtörvénynek bélyegeztek, szidalmaztak.
Most mégis úgy érezték: eljött az ő idejük a köztársasági elnök átgondolatlan kegyelmi döntése nyomán, és rá lehet szervezni egy jó kis pattogós, csihi-puhis, kormányszapuló ordibálópartit az ügyre.
Nem először tévedtek, és talán nem is utoljára. Mert valóban összehoztak egy kétségtelenül több tízezres, talán ötvenezres demonstrációt, de ezt is úgy, hogy jelentős tömegeket azzal kábítottak: ez most tényleg politikamentes tüntetés lesz. Más kérdés: nagy adag naivitás kellett ahhoz, hogy valaki bedőljön ennek az ígérgetésnek, de magát a gyermekvédelem ügyét szerencsére elég sokan tartják olyan fontosnak Magyarországon, hogy pusztán ennek az argumentációnak mozgósító hatása legyen. Másrészt rendkívül régen nem volt már igazi, vérbő kormányellenes tüntetés, ami pedig azokat a vitathatatlanul meglévő jobboldalellenes embereket is aktivizálhatta, akik már régóta amiatt ostorozták a baloldalt, hogy nem képes kellő tűzerővel fellépni az általuk gyűlölt kabinet ellenében. Ha valaki belenézett a szerveződő tüntetés közösségi oldalába és kommentjeibe, pontosan kirajzolódhatott előtte az az öröm, hogy végre van alkalom egy hamisítatlan kormánygyalázó társas összejövetelre.
Csak úgy hemzsegtek a gyűlölködő, kaszára-kapára típusú megszólalások a Facebook-oldalukon a néhány hiszékenyen jó szándékú megjegyzés mellett.
Nem lehetett hát csodálkozni azon, hogy a pénteki demonstráció is tele volt a gyűlölet, a romlás virágaival, hogy Baudelaire híres kötetére utaljunk.
