Adolf Hitler aszkéta volt. Alig evett, elvolt kicsike kenyéren és tejen, amúgy vegetáriánus volt, alkoholt nem ivott, legfeljebb nagy ritkán egy kis sört, azt is leginkább azért, mert a sörivás hozzátartozott a német férfi imázsához. Szóval igazából csak azért evett, hogy legyen ereje tovább dolgozni, soha nem az élvezet kedvéért. De az állatokat imádta, kutyájáért rajongott.
S amiért még rajongott, az a hadsereg.
„Az egyetlen olyan idő volt, amikor nem voltak gondjaim: a hat év a hadseregben; ott mindennel kiszolgálták az embert, koszttal csakúgy, mint kvártéllyal” – vallotta baka-, illetve tizedes éveiről. S hogy mennyire tökéletes katona volt, azt ez a vallomása igazolja legtökéletesebben: „A feletteseket tisztelni, senkinek nem ellentmondani, vakon engedelmeskedni.”
Ez a hitvallás rezonált leginkább a német néplélekkel. És az osztrák tizedes nagyon értette azt a néplelket. Egy adott történelmi helyzet, továbbá eme értése a német népléleknek tette lehetővé, hogy Adolf Hitler Németország teljhatalmú ura legyen.
Hitlernek és a náciknak – éppúgy, mint a kommunistáknak – nagyon is határozott elképzeléseik voltak arról, miképpen jön el a szép, új világ, a szabadság, egyenlőség, testvériség világa, az „igazságos társadalom”. Ők úgy gondolták, ennek elengedhetetlen feltétele bizonyos emberfajták – konkrétan a zsidók, a cigányok és egyéb „alsóbbrendű” fajták – kiirtása, s ezután a „felsőbbrendű” faj, a német csodálatos harmóniában, békességben és jólétben fog élni.
Adolf Hitler leggyűlöltebb emberfajtája a zsidó volt. És akkor itt álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel a kérdést: olvasott-e Hitler Marxot? Időről időre feltesszük ezt a kérdést, de soha nincs rá egyértelmű válasz. Pedig van. Ugyanis Marx, akinek mindkét nagyapja zsidó rabbi volt, és elvtársa, Engels sok egyéb mellett ilyesmiket írtak Hitler előtt a zsidókról: „Milyen megható! Bauer urat Krotoschinból olyannyira igénybe vette a részvétel a lengyel nép jövőjében, hogy szeretne »fátylat borítani« annak múltjára; a porosz szoldateszkának, a zsidóknak és a német-lengyeleknek a barbárságaira.” (Neue Rheinische Zeitung)