Túlzott jóhiszeműségben szenvednek azok, akik azt hiszik, hogy a Momentumnak nevezett, pártként számontartott furcsa ügynökcsapat vezetői a jövő generációit képviselik. Egyrészt joggal kérhetik ki maguknak a konzervatív vagy egészséges, normális gondolkodású fiatalok, hogy a momentumos vérbalos egyre kevésbé ifjakat nevezzék a jövő progresszív előfutárainak. Másrészt pedig miként lehetnének azok a jövendő letéteményesei,
akik minden megnyilvánulásukban, gondolatukban, politikai reflexeikben a régmúltat, a rákosista éra ifjúkommunista aktivistáit, a fényes szelek erőszakos nemzedékét jelenítik meg?
Ahogy az Országgyűlésben demagóg módon fröcsögve támadják a konzervatív eszmeiséget, politikustársaikat és a polgári kormányt, az meg kísértetiesen emlékeztet arra, amikor Révai Józsefék nekiestek a szovjet megszállók által fenntartott hatalom bástyái mögül a kereszténydemokrata, kisgazda képviselőknek a negyvenes évek második felében, az úgynevezett koalíciós időkben. Mitől volna ez a történelmi panoptikumba való bolsevik tempó a jövő zenéje? Nemcsak a házszámot, hanem a történelmi korokat is eltévesztette, aki ebbe az irreális lázálomba éli bele magát. A fényes szelek nemzedéke nem éleszthető fel, a mai momentumos epigonok legfeljebb egyfajta morbid fényes nyelvek nemzedékére képesek, amely Sztálin Moszkvája helyett Von der Leyen Brüsszeljének a kegyei után sóvárog.
Iméntieket azért is érdemes előrebocsátani, mert a momentumos ügynökszervezet aktivistái annyira elgaloppírozták magukat, hogy immár a hazaárulói teljesítményükkel hencegnek.
Egy egész ország képedt el rajta, amint a momentumos Hajnal Miklós teljesen nyíltan dicsekedett azzal a tévé nyilvánossága előtt, hogy nekik, momentumosoknak, illetve kiemelten, főként két európai parlamenti képviselőjüknek rebeghet könnyes szemmel hálát a honi lakosság, amiért megfúrtak szinte minden uniós támogatást, eredetileg nekünk törvényesen járó pénzt. Megáll az ész, mondhatnánk erre, hogy valaki nemhogy letagadná a magyar emberek ellen elkövetett bűneit, hanem még el is büszkélkedik vele. De tévesen fogalmaznánk ez esetben, mert Hajnal esze viszont nem megáll, hanem jogos múlt időbe tenni: már meg is állt. Hol él ez az ember? Csak egy aluliskolázott momentumos álpolitikus tájolhatja el úgy magát, hogy még dicséretet is vár a magyar társadalomtól ezért a szégyenletes gaztettért.
Persze mondhatják erre sokan: csak nehogy baj legyen balházon belül ebből a fékevesztett dicsekvésből. Hisz ahhoz azért a DK-s európai parlamenti képviselőknek, Dobrev Kláráéknak is lehet egy-két szavuk, hogy a momentumosok maguknak vindikálják a hazaáruló uniós pénzvisszatartás minden dicsőségét. Úgy mérgelődhetnek: a momentumosok csak ne vitassák el az ő érdemeiket a kifizetések blokkolásának fáradságos munkájában. Kiváltképp azután fenheti a késeket szélsőbaloldali párttársára a Gyurcsány-szekta, hogy Cseh Katalin EP-képviselő is teljes mellszélességgel kiállt Hajnal elvtárs mellett, felcsatlakozva hozzá a hazaárulás büszke vállalásában. Még rá is tett egy lapáttal, és kioktatta a botrányos ügyben az országgyűlési bizottsági vizsgálatot indítványozó Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti képviselőt, mondván, még jó, hogy nézte a Hajnal-interjút, és rájött arra, hogy ő, Cseh Katalin is dolgozott a jogállamisági mechanizmuson.
Vagyis ő is büszke arra, hogy a magyar embereket meg akarta rövidíteni, magyarán meglopni. Kocsis Máté, a kormánypárt frakcióvezetője indokoltnak ítélte az Országgyűlés Európai Ügyek Bizottságának rendkívüli ülésének összehívását ez ügyben, mivel Hajnal megnyilatkozását úgy értékelte, hogy az politikai akció, a momentumosok tevékenysége hazánk szuverenitása elleni támadás, amiért a guruló dollárokat kapták az amerikai baloldaltól.
Így hát az a jó hír Hajnal és Cseh számára, hogy lesz alkalmuk bővebben kifejteni, szerintük miért nem a haza elleni aknamunka az, ha egy politikus a nemzeti pénzek és érdek elvonásán dolgozik reggel, éjjel meg este.
Mi okulásképpen azt mondjuk Hajnal Miklósnak: így jár az, aki nem végzi el az egyetemet, csak azt füllenti, hogy végzett közgazdász. Ha végigvitte volna a megfelelő felsőoktatási stúdiumokat, biztosan nem mérte volna el ennyire a lehetőségeit és jobban felismeri a magyar emberek valós viszonyulását az ellenük való szemérmetlen, bicskanyitogató lobbizáshoz.
Cseh Katalin helyzete annyival rosszabb, hogy ő Donáth Annával egyetemben hazaárulási hajlamainak, elkötelezettségének rendszeresen hangos tanújelét adta az európai parlamenti magyargyalázó szeánszokon, üléseken, amikor Dobrev Klárával kötelékben szidva az országot, versenyt esdekeltek hazánk megbüntetéséért a felszólalásaikban.
Hiába, hazudozó balost, momentumost hamarabb utolérni, mint a sánta kutyát.
Egy politológiai haszna azonban mégis van a Momentum garázda botránypolitizálásának. Közfelháborodást okozó ténykedésük egy fokkal kedvezőbb színben láttatja a boldogtalan emlékezetű, nemzetkeserítő SZDSZ-t. Mert bár a posztkommunisták társcsillagjául szegődő álliberális párt sok mindent megtett Magyarország rossz színben való feltüntetéséért és ott ártott, ahol csak bírt, ilyen penetráns szándékos károkozásokra ők sem ragadtatták magukat, mert tartottak a választók elemi erejű tiltakozásától.
A Momentumnak egy dolgot azért meg kellene fontolnia: ha külföldön indulnának a választásokon, biztosan jobban járnának. Akkor talán nem csupán a mazochista szavazókra számíthatnának, mint idehaza. Hiszen még dicsekednek is azzal, hogy nem a magyar emberek érdekeit képviselik, és hogy mindenben az országuk ellen dolgoznak.
Közönséges hazaárulók.
Borítókép: Tóth Bertalan, az MSZP–Párbeszéd, Cseh Katalin, a Momentum Mozgalom, Vágó Gábor, a Lehet Más a Politika és Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció EP-listavezetője a Republikon Intézet Kire szavazzanak a liberálisok? című kerekasztal-beszélgetésén a TRIP rendezvényhajón 2019. május 16-án (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
