A mosónők korán halnak – írja József Attila, akinek születésnapján, április 11-én ünnepeljük minden évben a magyar költészet napját, idén immár hat évtizede. De gyakran sajnos a legnagyobb magyar költők is korán halnak, köztük maga József Attila is, aki 32 évesen önkezével vetett véget életének, vagy Petőfi Sándor, aki 26 esztendősen csatában esett el.
Vagy éppen Radnóti Miklós (1909–1944), akit 35 éves korában vertek agyon a munkaszolgálatban a pribékjei, 1944 novemberében.
Ezúttal az ő egyik kései költeményét, az 1944 júliusában írt Hetedik eclogát ajánljuk a költő születésének 115., valamint halálának 80. évfordulóján. 2024 egyben a vers keletkezésének, valamint a magyar holokausztnak is a 80. évfordulója.
Radnóti Miklós Hetedik eclogája itt olvasható, Papp Zoltán előadásában pedig alább hallgatható meg:
Szülőhazája e kis ország
A Hetedik ecloga címe párbeszédre utal, és legalábbis vissza-visszatérően megszólítja Gyarmati Fannit (1912–2014), a költő nemcsak a holokausztot, de utóbb több rendszerváltást is átélt feleségét. A Bori noteszben olvasható kései versek 1946-ban, a megölt munkaszolgálatosok exhumálásakor kerültek elő, de Szalai Sándor későbbi akadémikus, a költő barátja gondoskodott róla, hogy a Hetedik ecloga már a világháború záróévében eljusson Budapestre.
Az évfordulós egybeesés nem véletlen: Radnóti magyarként és keresztényként — akkor, 1943-ban és meggyőződésből térve át a Jézus-hitre, amikor a harmadik zsidótörvény óta ez már semmilyen előnnyel nem járt – a magyar holokauszt mintegy 600 ezer áldozatának egyike. Az ő sorsa annak is bizonyítéka, hogy az 1944-es zsidóirtást származási, faji alapon hajtották végre. Ferencz Győző irodalomtörténész, Radnóti-kutató írja:
a költő katolikus magyarnak tekintette magát, akinek ősei zsidó vallásúak voltak.
Radnóti a Hetedik eclogához képest már fél évvel korábban, a Nem tudhatom című költeményében egyértelműen fogalmaz magyarságával kapcsolatban:
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent / nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. / Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága / s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Ez a verse az alábbi videón — egyfajta kuriózumként — Judi Dench, későbbi Oscar-díjas angol színésznő előadásában hallható: